Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 4. szám - A háborus bünösség nagy pere

1930 szeptember MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 irszág ellen fordult volna", ün szerint hát a francia részvétel nem- védelmi, hanem preventív háború volt Németországnál szemben? V. „A francia szocialista párt 1912 novemberében hatérozatilag tiltakozott az ellen, hogy „Franciaország barmi cimen beleavatkozzék Ausztria és Oroszország imperialista konfliktusába s titkos szerződésekkel, melyeknek pontjait a francia nép nem ismeri, a legszörnyűbb háborúba belesodortassók". Ha ön akkor Oroszországnak tett Ígéreteit a parlamentnek bemutatja, ez valószínűleg nem fogadta volna el az efféle lekötöttséget. Az IST.Vki francia alkotmány nemcsak a had üzenését tiltja meg a végrehajtó hatalomnak, hanem azt is, hogy a parlament tudta nélkül háborús vállalkozás felől tárgyaljon. Azáltal, hogy ön támogatási ígéretet tett Oroszországnak egy orosz részről indítandó háború esetére, nem vállalt ön háborút a parlament tudta nélkül? Ün e tettével már is eldöntötte a háborút a parlament tudta nélkül, kérdem, ezzel nem ön készitette-e elő azt az utat az I91i-ki világkatasztrófához? VI. „Oroszország 191í-ben ugy Ausztriánál, mint Németországnál hamarább mozgósított: ön erre az esetre is biztosította a francia tá/nógatást az oroszoknak? VII. „ön azt hangoztatja, miért felelt az orosz mozgósításra Németország hadüzenettel, mikor elég lett volna szintén mozgósítani és tovább tárgyalni? Hát ön téved: Németország az orosz mozgósításra felszólítással (sommation) felelt, mely a mozgósítás beszüntetését követelte az oroszoktól. Szasszonoff „technikai okokból" megtagadta ezt s arra se adott Németországnak garanciát, hogy az Ausztriával folytatott orosz tárgyalások sikertelensége esetén Oroszország megőrzendi a békét Németországgal szemben. Csak mikor Szasszonoff a következő napon (1914 aug. 1-én) háromszor megújított német felszólításra továbbra is megtagadta a mozgósítás beszüntetését, — csak ekkor üzent végre hadat Németország. Mindezek alapján kérdem öntől: ha ön akkor német kancellár lett volna, ezzel az orosz mozgósítással szemben ö|n tovább tárgyalt volna?! VIII. „Mit tart ön arról az orosz kormányról, mely 1914 július 30-án általános mozgósítást rendel el, dacára annak, hogy Németország július 26-ka óta folyton figyelmezteti: vigyázzon, az orosz készülődések hasonlóra fogják kötelezni a német kormányt s a német mozgósítás háborút fog jelenteni Oroszországgal és Franciaországgal szemben? Ün könyvében („L'Vnion sacrée") buta pimaszsággal vádolja a cári kormányt, hogy francia tanács ellenére lépték át a Rubikont, — hogy van az mégis, hogy ón mégis hálanyilatkozatokkal halmozza el ezt a cári kormányt s (a logikus korrektséggel eljáró) Németországot az „emberi nem ellenségének" bélyegzi? IX. „Miklós cár, az orosz Dobrorolskij és Obrutseff tábornokok, a francia Boisdeffre generális, Ferry államtitkár s Messiny francia hadügyminiszter mind azt vallják: „a mozgósítás háború", — hogy mondhatja ön mégis — orosz szövetségeseivel és francia katonáival s politikusaival szemben! — az 1914 augusztus 1-i proklamációban, hogy „a mozgósítás még nem háború"? Ezl a proklamációt ön mint köztársasági elnök irta alá... s az Entente-propaganda elejeiül fogva azt a valótlanságot hir dette, lingij Ausztria Oroszország előtt s Németország Franciaország előtt mozgósított. Tudvalevőleg ez az állítólagos mozgósítási prioritás lett a fővádpont a központi hatalmak ellen. X. „Nem találja ön, hogy a béke biztosítása szempontjából végre tisztázni kellene a különbséget a támadó é- a rédekezö háború közt? ön szerint a háború bűn, de az ellene védekezés szent és ön állandóan azt hirdeti, hogy Németország támadott, Franciaország pedig csak védekezett. XI. „Ön még 1921-ben (7 évvel a háború kitörése után!) is az orosz Narancskönyv s a francia Sárgakönyv hamisítványait használja előadásaihoz? Lenne oly jó megmondani, mikor jött rá, hogy ezek a háború kitörésére vonatkozó döntő adatok hamititványok? XII. „Nem gondolja ön, hogy ideje lenne már a hamisítást mint diplomáciai ipari beszüntetni? XIII. „Az Entente-hatalmak (akaratuk ellenére!) vagy azért folytattak háborút, hogy Németország ellen védekezzenek s ez esetben Ausztria nem Itíínös, nem felelős, — vagyis azért Titkos diplomácia és Minden tiszteletünk mellett a francia köztársaság zseniális volt elnöke Iráni be kell vallanunk, Poincaré feleletei nem kielégítők: javarészt kitérők, a lényeget nem keresők, az adatokat nem ismerők ... egyszóval olykor meglepők, hogy ne mondjam, megdöbbentők. P. o. nem megdöbbentő-e az a vallomása, midőn nyugodt fölénnyel jelenti ki, hogy ő bizony 'mit se tudott arrot a konstatált tényről, hogy Oroszország előbb moz!,osilott volna Ausztria-Magyarországnál! Hogyan, egy akkori köztársasági elnök, egy volt miniszterelnök, volt külügyminiszter, ki 1912, 13 és 14-ben mindent a kezében tartott, ne tudta volna a háború felidézése legeslegfontosabb orosz tényét? Hisz e körül a mozgósítási prioritás körül forog a háborús bűnösség problémája, — hisz minket az 1914 novemberi francia Sárgakönyv e hajmeresztő hazugsága, merész hamisítása alapján bélyegeztek bűnösöknek s rakták ránk a jóvátételi milliók igáját! Poincaré az előbbi nyogodt fölénnyel teszi hozzá: „a francia kormány 191í novemberéharcoltak, hogy Szerbiát védjék Ausztria ellen s ebben az esetben nem Németország támadta őket, hanem az Entente-hatalmak támadták Németországot, mint Ausztria szövetségesét. Nem érez ön itt hibbanást, ellentmondást? XIV. „Barátai önt Elszász-Lotharingia visszahóditójakánt dicsőitik, de vigyázzon, önnek ezt a dicsőséget vissza kell utasítania, önnek azt kell mondania: a háborút Franciaországra rákényszeritették. Hisz az orosz kormány se beszélt a Boszporusz és a Dardanellák meghódításáról, hanem a váratlan német támadás áldozatának nevezte magát, Anglia se hangoztatta azt, hogy a német tengeri hatalmat akarja tönkretenni, hanem Belgiumot s a szerződések szentségét emlegette... Csak az egy német kormány volt eléggé őszinte annak a kijelentésére, iioijy igenis támogatja Szerbia elleni jogos eljárásában Ausztria-Magyarországot. Nos, ha már a háborúnak manapság többé nem lehet nyílt, bevallható célja s így többé dicsőséget sc hozhat, kérdem öntől, nem kellene-e a háborúról végkép és örökre lemondani?" íme, itt a Gerin tizennégy súlyos kérdése. Poincaré felel ezekre ... mind a két Poincaré: ugy a zseniális államférfi, mint főként az ügyes védőügyvéd. Védőbeszédjét az alábbi sorokban ismertetem. Hatalmas összecsapás ez és nagyon tanulságos: a kulisszák mögött a titkos diplomácia, a hamisítások, az összejátszások és elhallgatások tragikus és cinikus mélységei nyílnak meg előttünk. Elképedünk: mennyire pár percen és pár emberen mult, hogy a tízmilliókat elsöprő világvihart az emberiségre rábocsássák-e, vagy visszatartsák .., hamisítások 1914-ben. ben, a Sárgakönyv kiadásakor, abban a jóhiszemben volt, hogy AusztriaMagyarország előbb mozgósított, mint Oroszország." Az emberben elhűl a vér: hogyan, hisz ott vannak a bécsi és pétervári francia követségek sürgönyei, hogy lehessen itt tévedni? Ám ugy látszik, Viviani akkori francia miniszterelnök se olvasta el (?!) a sürgönyök feladási dátumait, mert ő is mind haláláig azt hajtogatta: „Ausztria mozgósított" Oroszország előtt! Ma Poincaré ezzel a hevenyészett megjegyzéssel akarja elintézni a dolgát: „hát pár órai különbséggel voltakép egyszerre mozgósítottak Ausztria is, Oroszország is .. .*' Sajnos, a valóság és az igazság ezt az 50%-ban való kiegyezést se fogadhatja el. Az orosz mozgósítás dátuma: 191í július 29/30. éjfél, az osztrák-magyar mozgósításé: július 31 déli 1412 óra... vagyis a Poincaré „pár órája" kerek 36' órává dagad: ennyivel hamarább mozgósított Oroszország nálunk! Ama nagy napokban, midőn perceken mult minden, ép elég nagy időköz arra, hogy tisztázza végre a mozgósítási