Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 3. szám - A Magyar Külpolitika ankétja az ország pénzügyi kapcsolatairól

1930 augusztus MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 ciz, tehát minőségileg elsőrendű gyártmányokkal jelentkezik a nemzetközi versenyben, hanem árak szempontjából is a lehető legkedvezőbbet igyekszik nyújtani. Az eredmények impozáns sora azt mutatja, hogy a hazai gyáripar exporttörekvéseinek ez az első etappja meglehetősen sikeres volt s most már csak arról van szó, hogy ;i nyert eredményeket mindjobban kiszélesítsük s a kiválónak s kuláns árunak elismert produktumainkat az eddiginél is jelentősebb mennyiségben helyezhessük el a nemzetközi piacukon. Tény. hogy a fiatal hazai gyáripar létezésének és mozgási lehetőségének alátámasztása bizonyos védővámrendszer megkonstruálását lette szükségessé S e tekintetben elkerülhetetlenekké váltak bizonyos kontroverziák a belföldi fogyasztás és a gyáripar termelési és árpolitikája között; s az is tagadhatatlan, hogy a mezőgazdasági kivitelünk számos esetben meglehetős vámakadályokat kénytelenek leküzdeni a külföldön, amiket — kétségkívül — a. mi ipari védvámjaink pendantja gyanánt léptettek életbe velünk szemben az agrár-bevitelre szoruló szomszédos ipari államok, végeredményben azonban a kialakult gyakorlatnak, a statisztikai adatokkal alátámsztott empirikus tényeknek kell megszabniok, hogy az országunk meddig mehet el a fiaiul belföldi ipar aláiámasztására inaugurált védővámrendszer kiépítésénél, anélkül, hogy egyrészt az agrár kivitel útjait ne torlaszolják el a szomszédos államok reciprokvám intézkedései, másrészt pedig a belföldi fogyasztás ne szenvedjen tulnagy sérelmeket a hazai piac árpolitikája közepette. A kellő harmónia megtalálása nem könnyű dolog. Előfordulhat sokszor, hogy a nemzetközi piaci viszonyok viszonylag egyáltalán nem kedveznek az ipari produktumok exporttörekvéseinek s ilyenkor a gyáripari tényezők a külföldi elhelyezési akcióiknál esetleg kifejezett dumpingárpolitikát kénytelenek követni. Ennek ellensúlyozására pedig kényteleA pár évvel ezelőtt rendelkezésünkre bocsátott népszövetségi kölcsön félreérthetetlenül dokumentálta, hogy a világ pénzügyi hatalmasságai méltányolni kívánják egyrészt a területében oly rettenetesen megcsonkított ország szorult pénzügyi és gazdasági helyzetét, másrészt pedig a legnagyobb bizalommal viseltetnek az ország életképességével, gazdasági jövőjével szemben. Aligha hihet") ugyanis, hogy 250 millió aranykoronát bocsátottak légyen a rendelkezésére egy oly államnak, mely nem képes szolgáltatni a legteljesebb garanciát a minden vitán felül álló tömnek a belföldi árakat emelni. Igen könnyű ily esetekben a felelőtlen árpolitikusoknak reámutatni arra az éles különbségre, mely a gyárak belés külföldi árszínvonala között van s szerfelett könnyű filippikákat mennydörögni a védvámos szisztéma ellen. Holott egy egyszerű kalkuláció egész könnyen meggyőzheti a háborgó kedélyekel abban a tekintetben, hogy a gyáripart mily súlyos egzisztenciális gondok késztetik az ilyen kétlaki árpolitika érvényesítésére. — Tessék olcsón termelni! hangzik a fogyasztók elkeseredett kórusa mindenfelöl. Mire a fiatal gyáriparos kénytelen beismerni, hogy a fennálló körülmények között egyelőre lehetetlen számára az olcsón való termelés. Lehelellen, inert — mint mondtuk — banktőkével alakult meg s rendkívül súlyosak az amortizációs terhei; mert méregdrága hitellel tudja csak megszerezni a gyártáshoz szükséges forgótökét; mert nincs módjában az üzemeinek racionalizálását kellőképpen végrehajtani; mert egyelőre nem rendelkezik oly hatalmas elhelyezési lehetőségekkel, melyek az olcsó szériagyártás árpolitikai előnyeit biztosithatnák számára. Ha a gyár a kivánt olcsó árak mellett lenne kénytelen a belföldi fogyasztás számára átengedni a produktumait — ugy rövidesen szélnek ereszthetné a sok ezer munkását, alkalmazottját s a nyomorgók tömegei ujabb szomorú növekedést érnének el. A gyáripar felemelkedésének és sikeres működésének lehetőségei viszont az előbbiekből adva vannak: kellő anyagi erő az amortizációs és hitelterhek ellensúlyozására, a gondosan véghezvitt racionalizálás, az exportterületek következetes gyarapítása nyomán a szériagyártás lehetőségeinek növelése. Mindezekhez pedig idő és kitartás kell. Miben bőven volt részük a szomszédos ipari államoknak s ami végeredményben i mi belföldi elsőrendűen kiváló indusztriális életünknek is biztosítani fogja előbb-utóbb a fejlődés lehetőségeit. tása tekintetében. A garancia pedig ebben az esetben bizonyára az ország kétségbevonhatatlan vitalitásában, gazdasági és pénzügyi szervezeténél; nagyszerű teljesítőképességében általi. A népszövetségi kölcsönt perfektuáló pénzügyi hatalmasságok — igenis — nem építették homokra a váraikat, midőn megnyitották előttünk a trezorjaikat s természetesen szentül meg voltak győződve arról is, hogy a kölcsön amortizációja gépszerű pontossággal fog végbemenni a megállapított határidőn belül. Ma, pár évvel a nagy tranzakció után joggal felmerül az a kérdés, hogy a népszövetségi kölcsönhöz fű zött reményeink baváltak-e s ha igen, mily mértékben szolgálták az ország pénzügyi és gazdasági talpraállitását. A népszövetségi kölcsönnek belső feladata tudvalevően abban állott, hogy az államháztartás egyensúlyának egy igen fontos hátvédjéül szolgáljon, továbbá módot adjon a legsürgősebb állami beruházások lefolytatására; a* külső jelentősége pedig az lett volna, hogy az ország magángazdasága számára utat nyisson a nagy nemzetközi tökerezervoarokhoz, ahonnan kellő mennyiségben megszerezhetők lesznek a lukrativ célokra szolgáló amortizációs hitelek. Tá r^yilagosan megállapíthatjuk, hogy a népszövetségi kölcsön a belső feladatait kellőképpen megoldotta. Stabilizálta az államháztartást g valóban módot adott számos nagyjelentőségű állami invesztíció lefolytatására. Amily kétségbevonhatatlan nagy jelentőséggel birt az ország pénzügyi és gazdasági rendjének biztosítása szempontjából az államháztartás egyensúlyának helyreállítása s amennyire fontos érdek volt, miszerint bizonyos állami apnarátusok munkaképessége a többé halasztást alig tűrő beruházások révén további alátámasztást nyerjen, legalább is oly fontossággal birt azonban az is. howy az ország magángazdasáaa a nemzetközi pénzpiactól a népszövetségi kölcsön nvomán remélt segítséget megkapja. E tekintetben azonban az országot — tagadhatatlanul — bizonvos csalódások érték. Kézenfekvő okok — természetesen — bőven akadnak e jelenség motiválására. Ott van mindenekelőtt a nemzetközi pénzpiacnak a legutóbbi évek alatt tapasztalt ideges és nehézMÜSEL1EM FEHÉRNEMŰ. GARANTÁLT MOSHATÓ. ÜGYELJEN A „H4BSELYEM" VÉDJEGYRE! A Magyar Külpolitika ankétja az ország pénzügyi kapcsolatairól