Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 3. szám - A Magyar Külpolitika ankétja az ország pénzügyi kapcsolatairól

1930 augusztus MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 ciz, tehát minőségileg elsőrendű gyártmányokkal jelentkezik a nem­zetközi versenyben, hanem árak szempontjából is a lehető legkedve­zőbbet igyekszik nyújtani. Az ered­mények impozáns sora azt mutatja, hogy a hazai gyáripar exporttörek­véseinek ez az első etappja meglehe­tősen sikeres volt s most már csak arról van szó, hogy ;i nyert eredmé­nyeket mindjobban kiszélesítsük s a kiválónak s kuláns árunak elismert produktumainkat az eddiginél is je­lentősebb mennyiségben helyezhes­sük el a nemzetközi piacukon. Tény. hogy a fiatal hazai gyáripar létezésének és mozgási lehetőségének alátámasztása bizonyos védővám­rendszer megkonstruálását lette szükségessé S e tekintetben elkerül­hetetlenekké váltak bizonyos kontro­verziák a belföldi fogyasztás és a gyáripar termelési és árpolitikája között; s az is tagadhatatlan, hogy a mezőgazdasági kivitelünk számos esetben meglehetős vámakadályokat kénytelenek leküzdeni a külföldön, amiket — kétségkívül — a. mi ipari védvámjaink pendantja gyanánt lép­tettek életbe velünk szemben az ag­rár-bevitelre szoruló szomszédos ipari államok, végeredményben azon­ban a kialakult gyakorlatnak, a sta­tisztikai adatokkal alátámsztott em­pirikus tényeknek kell megszabniok, hogy az országunk meddig mehet el a fiaiul belföldi ipar aláiámasztására inaugurált védővámrendszer kiépí­tésénél, anélkül, hogy egyrészt az agrár kivitel útjait ne torlaszolják el a szomszédos államok reciprok­vám intézkedései, másrészt pedig a belföldi fogyasztás ne szenvedjen tul­nagy sérelmeket a hazai piac árpoli­tikája közepette. A kellő harmónia megtalálása nem könnyű dolog. Előfordulhat sokszor, hogy a nemzetközi piaci viszonyok viszonylag egyáltalán nem kedvez­nek az ipari produktumok export­törekvéseinek s ilyenkor a gyáripari tényezők a külföldi elhelyezési ak­cióiknál esetleg kifejezett dumping­árpolitikát kénytelenek követni. En­nek ellensúlyozására pedig kénytele­A pár évvel ezelőtt rendelkezé­sünkre bocsátott népszövetségi köl­csön félreérthetetlenül dokumentálta, hogy a világ pénzügyi hatalmasságai méltányolni kívánják egyrészt a te­rületében oly rettenetesen megcson­kított ország szorult pénzügyi és gazdasági helyzetét, másrészt pedig a legnagyobb bizalommal viseltetnek az ország életképességével, gazdasági jövőjével szemben. Aligha hihet") ugyanis, hogy 250 millió aranykoro­nát bocsátottak légyen a rendelkezé­sére egy oly államnak, mely nem ké­pes szolgáltatni a legteljesebb garan­ciát a minden vitán felül álló töm­nek a belföldi árakat emelni. Igen könnyű ily esetekben a felelőtlen ár­politikusoknak reámutatni arra az éles különbségre, mely a gyárak bel­és külföldi árszínvonala között van s szerfelett könnyű filippikákat mennydörögni a védvámos szisztéma ellen. Holott egy egyszerű kalkulá­ció egész könnyen meggyőzheti a há­borgó kedélyekel abban a tekintet­ben, hogy a gyáripart mily súlyos egzisztenciális gondok késztetik az ilyen kétlaki árpolitika érvényesíté­sére. — Tessék olcsón termelni! hangzik a fogyasztók elkeseredett kórusa mindenfelöl. Mire a fiatal gyáriparos kénytelen beismerni, hogy a fennálló körülmé­nyek között egyelőre lehetetlen szá­mára az olcsón való termelés. Lehelellen, inert — mint mondtuk — banktőkével alakult meg s rend­kívül súlyosak az amortizációs ter­hei; mert méregdrága hitellel tudja csak megszerezni a gyártáshoz szük­séges forgótökét; mert nincs módjá­ban az üzemeinek racionalizálását kellőképpen végrehajtani; mert egy­előre nem rendelkezik oly hatalmas elhelyezési lehetőségekkel, melyek az olcsó szériagyártás árpolitikai előnyeit biztosithatnák számára. Ha a gyár a kivánt olcsó árak mellett lenne kénytelen a belföldi fogyasztás számára átengedni a produktumait — ugy rövidesen szélnek ereszthetné a sok ezer munkását, alkalmazottját s a nyomorgók tömegei ujabb szo­morú növekedést érnének el. A gyáripar felemelkedésének és si­keres működésének lehetőségei vi­szont az előbbiekből adva vannak: kellő anyagi erő az amortizációs és hitelterhek ellensúlyozására, a gon­dosan véghezvitt racionalizálás, az exportterületek következetes gyara­pítása nyomán a szériagyártás lehe­tőségeinek növelése. Mindezekhez pedig idő és kitartás kell. Miben bő­ven volt részük a szomszédos ipari államoknak s ami végeredményben i mi belföldi elsőrendűen kiváló in­dusztriális életünknek is biztosítani fogja előbb-utóbb a fejlődés lehető­ségeit. tása tekintetében. A garancia pedig ebben az esetben bizonyára az or­szág kétségbevonhatatlan vitalitásá­ban, gazdasági és pénzügyi szerveze­ténél; nagyszerű teljesítőképességé­ben általi. A népszövetségi kölcsönt perfek­tuáló pénzügyi hatalmasságok — igenis — nem építették homokra a váraikat, midőn megnyitották előt­tünk a trezorjaikat s természetesen szentül meg voltak győződve arról is, hogy a kölcsön amortizációja gép­szerű pontossággal fog végbemenni a megállapított határidőn belül. Ma, pár évvel a nagy tranzakció után joggal felmerül az a kérdés, hogy a népszövetségi kölcsönhöz fű zött reményeink baváltak-e s ha igen, mily mértékben szolgálták az ország pénzügyi és gazdasági talpraállitá­sát. A népszövetségi kölcsönnek belső feladata tudvalevően abban állott, hogy az államháztartás egyensúlyá­nak egy igen fontos hátvédjéül szol­gáljon, továbbá módot adjon a leg­sürgősebb állami beruházások le­folytatására; a* külső jelentősége pedig az lett volna, hogy az ország magángazdasága számára utat nyis­son a nagy nemzetközi tökerezervoa­rokhoz, ahonnan kellő mennyiségben megszerezhetők lesznek a lukrativ célokra szolgáló amortizációs hite­lek. Tá r^yilagosan megállapíthatjuk, hogy a népszövetségi kölcsön a belső feladatait kellőképpen megoldotta. Stabilizálta az államháztartást g va­lóban módot adott számos nagyjelen­tőségű állami invesztíció lefolytatá­sára. Amily kétségbevonhatatlan nagy jelentőséggel birt az ország pénzügyi és gazdasági rendjének biztosítása szempontjából az állam­háztartás egyensúlyának helyreállí­tása s amennyire fontos érdek volt, miszerint bizonyos állami apnarátu­sok munkaképessége a többé halasz­tást alig tűrő beruházások révén to­vábbi alátámasztást nyerjen, leg­alább is oly fontossággal birt azon­ban az is. howy az ország magán­gazdasáaa a nemzetközi pénzpiactól a népszövetségi kölcsön nvomán re­mélt segítséget megkapja. E tekintet­ben azonban az országot — tagadha­tatlanul — bizonvos csalódások ér­ték. Kézenfekvő okok — természete­sen — bőven akadnak e jelenség mo­tiválására. Ott van mindenekelőtt a nemzetközi pénzpiacnak a legutóbbi évek alatt tapasztalt ideges és nehéz­MÜSEL1EM FEHÉRNEMŰ. GARANTÁLT MOSHATÓ. ÜGYELJEN A „H4BSELYEM" VÉDJEGYRE! A Magyar Külpolitika ankétja az ország pénzügyi kapcsolatairól

Next

/
Thumbnails
Contents