Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 2. szám - Kisebbségek harca a szerb diktatura ellen. Bomlás fenyegeti a Kisebbségek Nemzetközi Konferenciáját

1930 július hó. MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 Szicíliai emlékek. ezeket feloszlatták, helyiségeiket elszedték, ugy, hogy csak évekig tartó szünetelés után kezdhette meg újra munkáját és Magyar Népkör nevü egyesület, mehet most újjászerveztek. A Moldvában lakó őslakos nagyszámú magyarságnak semmiféle társadalmi szervezkedését nem engedi meg a román kormány. Ugyanez a sorsa a 10.000 főnyi bukovinai esángóságnak is, melynek tulnyomórésze katolikus vallású. Ezek eddig anyanyelvükéi szabadon használhatták az egyházi életben, a pár betel ezelőtt aláirt konkordátum azonban a jassyi katolikus püspökséghez csatolta őket, ugy, hogy most már ugyanolyan kényszer* elrománosodásnak lesznek kitéve, mint a moldvai csángók, Afrikában rendes alapszabályokkal eddig csak az Egyiptomi Alexandriában működik egy magyar egyesület, de alakulóban van két másik is: egyik fokföldi Williamstownban, a másik Marokkóban. Ázsiában a már fennebb emiitett sanghai-i segélyalapon kívül, Teheránban, Perzsia fiivárosában, Ankarában, a török fővárosban és India főhelyén, Bombayban indult meg az oda kiszármazott magyarság klubszerű szervezkedése. Délamerikában máris tizennyolc magyar egyesület működik. Ezek közül öt Montevidoeban, Uruguay fővárosában, négy Argentína fővárosában Buenos-Airesben. Délamerikában már egymásután indulnak meg a magyar lapok is. Sajnos, erősen akadályozza a magyar szervezkedést a kommunista agitáció, mely Proletár cimmel éppen a napokban indított egy uszitó hangú kommunista napilapot .Buenos-Airesben. Villani Frigyes báró párizsi magyar ltővet Paál László barbizoni emléktáblájának leleplezésén felavató beszédei mond. M essina. Nápolytól kezdve elég, ha az utas az állomások nevét figyeli, hogy rájöjjön, mennyire egykori görög területen jár. Görög magának Nápolynak is a neve, tizenkét kilométerre tőle jön mar Tőrre del Greco, azután Pompei, Paestum, Agropoli, Policastro. Közben egy-egy albán helynév tarkitja a sort, de megtaláljuk Longobardi községet is. A népek nagy országútja volt ez a világtól félreesőnek látszó csizma vég. Előbb tengeren vergődtek át a Balkán és Északafrika merész hajósai, azután északról szárazföldön hömpölyögtek le a népvándorlás lovas hullámai. Ma azonban olasz és pedig izzó hazafiságu, lelkes olasz itt mindenki: a kétezer esztendő közös dicsősége és nyomorúsága törhetetlenül egy néppé kovácsolt mindenkit, bár a politikai öszszetartozóság még hetven esztendős sincs. Hogy nyelvük kissé más, mint az északi olaszoké, az nem sokat jelent: iskolavégzett emberek ugyis_megérlik egymást, a nép pedig úgysem sokat érintkezik egymással ebben a hoszszan elnyúlt, hegyektől tagolt országban. Vannak még nemzetiségi foltok ugyan Dél-Olaszországban, de ezek elc n vésznek az olasz tengerben. Az idegeneknek megmaradt foltok a három keleti tartományban vannak és egyre fogynak. Ma már inkább csak az idősek beszélnek következetesen egymáshoz anyanyelvükön és ezeket az anyanyelveket érdemes volna komoly nyelvészeti kutatás alá venni. Csak idők kérdése, mikor halnak ki és addig sok érdekeset deríthetne ki a nyelvtudomány. Az olasz Turini Club 1926-ban megjelent hatalmas utikönyve a következő adatokat tudja ezekről a nemzetiségi szigetekről: Faeto és Celle San Vito valami külön franko-provenga] nyelvel beszél, mehet tudományosan újlatinnak neveznek. Van azután körülbelül 50.000 albán külön községekben, akik a tosc-albán nyelvjárást beszélik. Badessa községben megtartották regi keleti vallásukat, inig a többiek már mind latinszertartásuak. Nem őslakók, anem a XV. század közepe felé menekültek odif a törökök elöl; egy ujabb menekülő raj pedigközel 300 év múlva költözött át. A görögök elég zárt tömegekben laknak körülbélül 23.000 en. Valamivel többen vannak ennél a nyugati tartományban, Calabriában. Nem az ősi görögök maradékai, akik még Bóma alapítása előtt, vagy azzal egyidejűleg gyarmatosították be ezeket a vidékeket, hanem az első kereszteshadjáratok idején kültöztek át mint menekülök a Balkánról, ujabb rajaik pedig a normán foglalás alkalmával az akkor még egészen görög-arab Szicíliából. Van néhány község azonban, mely még a IX. századból maradt itt, amikor bizánci uralom alatt állott Délitália. A negyedik nemzetiség már egyáltalában nem rokon: ezek szlávok, akik a dalmáciai délszláv dialektust beszélik. Ma már csak a helynevek mutatják, hogy legalább 100.000 főnyi tömegük teljesen elolaszosodott; akik még szlávok, a campobassoi kerületben laknak, 1—2 ezerén három plébánia területén. \A keleti ritus sok nyomát őrzi még' istentiszteletük. Ezekre a futólagos néprajzi tanulmányokra jól ráér az utazó, mig végigdubörög vonata Nápolytól Beggioig. Nápoly körül még van mit látni, mert a Vezúv krátere rózsaszínű fényt vet az égre s a torkából egyre szálló füstfelhő is világit valamelyest. Ahogy a Vezúv elmarad azonban, sötét van, nincs mit nézni a környéken. Különben is elhagyta a vonat már a tengerpartot, a szorrentoi félszigetet vágjuk keresztül, melynek végénél Capri világhírű szigete álmodozik. A kétezer éves kultúra kiirtotta az erdők nyomait is. Agropolisig_egy háromszög egyik befogóját tesszük meg — Salernotól kezdve — sikságon. Most egy ujabb félsziget következik a Ligosa-szigetekkel szemben; pedig időközben kivirradt szépen és szeretnők látni a tengert. Már Paestumnál derengett a hajnal s ugyancsak nyújtogattuk nyakunkat, hátha idelátszik Jupiter ősi temploma, talán egész Olaszország legérdekesebb antik emléke. A hatalmas oszlopsoros bazilikát bizonyosan nem vizre építették, ma sem áll vizben, sőt elég meszszire a tengertől, de az oszlopok alja több láb magasságig tele van furócsiga nyomokkal. Kétezer év alatt tehát a part annyit süllyedt, hogy a templom alja viz alá került, azután megint anynyit emelkedett, hogy messzire künn van a szárazon. A vonathoz nem látszik a templom, sem az antik kor többi itteni romja, de nem is sokan érdeklődünk iránta. Már az induláskor kiderítettem, hogy mindössze öten vagyunk a hosszú gyorsvonaton külföldiek, — rajtam ki\iil prágai nemetek és tiroli osztrákok — tehát a vonat majdnem tisztára olasz utazóközönséget visz. A római sporthétről utaznak haza calabriai és szicíliai érdeklődők, nyári szabadságuk élvezetére mennek le világot látni északolasz és római hivatalnokok. Két szakállas albán pap igyekszik valami kongresszusról vissza szicíliai egyházközségébe. A külföldiek, ha járnak is ilyenkor Sziciliábán, inkább hajóval mennek Nápolyból Palermoba, semhogy tizenkét és fél óráig rázassák magukat a gyorsvonattal. Az olaszok békén szunyókálnak, körülbástyázva párnákkal. Minden nagyobb vasúti csomóponton ugyanis kitaszítanak a pályaudvarra valami gördülő lábon álló emelvényt, melyeknek felső rúdján ott lóg a sok friss fehér huzatu kis párna. Tavaly még egy líra volt használati dijuk, ma kettő. Az olaszok hármat-négyet is bérelnek belőlük, kiszálláskor otthagyják a kocsiban s akkor valami élelmesebb útitárs elhalássza, mig a vonat végállomásra vagy az ország határához