Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)
1930 / 1. szám
***** klLPOLlTl KA KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT A MAGYAK KÜLÜGYI TÁRSASÁG, FŐSZERKESZTŐ: A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA ÉS AZ FŐMUNKATÁRS: PÉKÁR GYULA INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ hiva talos lapja XI. évfolyam Buda A magyar Változott formában, de tartalmilag azonos szellemben kapják olvasóink, hosszabb szünet után, a Magyar Külpolitikának legújabb számát. A változott forma tevékenységi körünknek gazdagodását jelenti, amennyiben lapunk ezentúl a „Hungária Lloyd" című angol nyelvű melléklettel jelenik meg, hogy száz százalékban eleget tehessünk annak a feladatnak, amelyet eredetileg kitűztünk, és amelynek kettős célja: egyfelől, hogy közérthető módon tájékoztassuk a magyar közönséget a magyar külpolitikával kapcsolatos nagyszámú, szövevényes problémákról, másfelől megismertessük a külföldet Magyarországgal, rendszeres közlésével mindazoknak a jelenségeknek és eseményeknek, amelyek a magyar nemzet életképességét és törhetetlen élniakarását bizonyítják. A nagy nyugati nemzetek éppen a magyar áldozatkészségnek, a magyar önfeláldozásnak köszönhetik, hogy kultúrájukat mai fokára kifejleszthették, gazdasági szervezeteiket mai tökéletességükben kiépíthették. Hogy még sem ismernek bennünket eléggé, hogy Magyarországot illetően anynyi téves hír van forgalomban és hogy rólunk oly könnyű megtévesztő, célzatos közléseket elhelyezni a világsajtó hasábjain, annak számos oka van, amelyek közül nem a legutolsó az az utóbbi időkben annyiszor hangoztatott tény, hogy az elmúlt századokban Ausztriával való közjogi kapcsolatunk sajátságos egyoldalúságának következményekép, mind diplomáciai, tehát politikai téren, mind pedig konzuláris, tehát gazdasági téren, kifelé való vonatkozásban, csakis Ausztria lépett és léphetett az előtérbe, míg Magyarország minden erejét, politikusainak minden tehetségét belpolitikai kérdések megoldására, alkotmányának megvédelmezésére volt kénytelen kizárólagosan fordítani. Akinek valaha alkalma volt külföldiekkel Magyarországról eszmecserét folytatni, vagy kezébe kerültek azok a könyvek, amelyekben külföldi írók és tudósok ismertetik országunkat, gyakran pest 1930. június igazságért. elcsodálkozhatott a legkomolyabb szakférfiaknak a tájékozatlanságán a bennünket érdeklő dolgokban. Nem túlzás, hogy a nagy nyugati nemzetek fiai nagy átlagban többet tudnak Perzsiáról, Kongóról vagy a Csendes Óceán szigetvilágáról, mint a mi országunkról. Nem lehet tehát fontosabb feladatunk, minthogy változtatni igyekezzünk ezen az állapoton és pótoljuk azt, amit az előző évtizedekben ezen a téren elmulasztottak. Angol nyelvű mellékletünk tehát az angolul beszélő nemzetek fiainak millióihoz szól. És míg a magyar részben, az eddigi szokásnak megfelelően, a politikai problémákat vesszük tollhegyre, az idegennyelvű részben minden politikától mentesen akarjuk a világgal közölni, hogy bár a békeszerződések úgyszólván derékban törték ketté az ország évezredes törzsét, a megmaradt terület magyarsága becsülettel, hittel és szívós kitartással igyekezik az országot talpraállítani. Szemléltető képét fogjuk adni az alkotó munkának, ami itt a kultúra, közgazdaság és szociálpolitika terén folyik, meg akarjuk a világgal ismertetni a magyar közéletnek napfényes oldalait, kemény munkában eltöltött évek gyümölcsöző eredményeit. És talán ami a legfőbb, fel akarnók hívni a külföld figyelmét a kultúrális és közgazdasági összeköttetéseknek azokra a lehetőségeire, amelyeket ez az ország, még mai, megcsonkított állapotában is szerencsésebb nemzeteknek nyújtani tud. A világ ma, különösen gazdasági szempontból, nagy, szinte egységes organizmussá vált, amely csak akkor működik kifogástalanul, ha egészségesek és kölcsönösen támogatják egymást az egyes részek is. Magyarország, földrajzi helyzeténél fogva, ennek az organizmusnak igen jelentős tényezője és be akarjuk bizonyítani, hogy földrajzi jelentőségén kívül joggal helyet kér a napon, mert az országot megcsonkíthatták, de csonkítatlanul él az ország lakóinak magyar szelleme, akarata és élnivágyása.