Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - Amerika legnevesebb békepolitikusa európai lakossá lett

1930 december MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 Amerika legnevesebb békepolitikusa európai lakossá lett Irta: Kelemen Ernő Hága, december. A világ nagynevű államférfiai közül pályáját kevesen kezdték olyan alacsonyan, s ilyen alacsonyról kevesen vitték fel olyan magasra, mint Frank Kellogg, az Egyesült Amerikai Államok volt külügyi államtitkárja, akit Stang professzor oslói bizottsága most tüntetett ki a békedíjjal. Kellogg édesapja nem volt molnár, az édesanyja nem volt mosónő, bölcsőjét a sors nem is ismeretlen tájakon ringatta, nem tünt fel váratlanul, mint egy vakitő sugáru üstökös a politikai világ horizontján. Kellogg múltját nem fedi fantasztikus fátyol, mindent tudunk róla, tudjuk róla, hogy földmives család gyermeke volt, a mérhetetlen gazdagságú Amerikában egy földhözragadt földműves ember igyekezett őt felnevelni. Tízéves korában Frank Kellogg azonban még alig tud irni-olvasni, ott látjuk őt Mimesota államban, kint a megmunkálásra váró földeken. Csizma és lábbeli nélkül halad apja ekéje nyomában és hinti az elvetésre váró magokat. De a rendkívüli karriérre hivatott embereknél a sors intézkedései nem várat sokáig magára. A kis Kellogg nyáron nem is járhatott a tanyai iskolába. Apja mellett, a szántóföldeken töltötte egész napját. Amit azonban télen tanult, azt jól megtanulta, sőt a saját szorgalmából olyan éleseszü, intelligens legénnyé küzdötte fel magát, hogy bement Rochester városába és tizenkilencéves korában már mint ügyvédbojtár vonja az emberek figyelmét önmagára. Még valamit. Kellogg sohasem járt a tanyai elemiiskolán kivül más iskolába. Nem végzett tehát középiskolákat sem, sőt Kellogg, a nevéről elnevezett paktum szerzője, nem járt soha egyetemre sem. Igaz, hogy doktor. De ez csak tiszteletbeli doktori cim, a világbéke megrögzitésének érdekében kifejtett agilitása elismeréséül avatta őt a világ legdíszesebb egyeteme, az oxfordi-tanács tiszteletbeli doktorrá. És a franciák feldíszítették öt a becsületrend nagykeresztjével, most pedig Nobel-dijat kapott, ő kapta meg az 1929. évi teljes békedij összegét, azaz harmadfélszázezer pengőt, a legnagyobb értéket, a legnagyobb kitüntetést, amivel egy békepolitikust megajándékozhatnak. 1!»<)1 óta kerül kiosztásra a békedij, de nem minden évben akadt gazdája. Az első amerikai, akit ezzel a Nobel-dijjal kitüntettek, Theodore Roosevelt volt, a washingtoni elnök. 1912-ben Elihu Root is megkapja a békedijat, mig a világháború után való első békedij szintén Amerikába vándorol, Woodrow Wilsont éri a nagy megtiszteltetés. Dawesnek — 1925-ben már meg kell osztoznia Sir Austen Chamberlainnal a békedijon, mig a békedijnyertesek listáján több amerikai nevével nem is találkozunk. Frank Kellogg tehát elvitathatatlanul a ma élő amerikaiak között a legelső békeapostol. De ha azt tekintjük, hogy a békedijnyertesek sorában Wilson, Chamberlain, Dawes, Briand és Stresemann a közvetlen elődei, ugy bizonyossá válik előttünk, hogy Kelloggban az amerikai politikai A lefegyverzés felé. Adams, az Egyesült Államok hadügyi államtitkára, fclhatalmazást kért töbh hadihajó maderniisáldsára, a Csendes-óceán partjain kornvdnyozliató léghajók számára uj kikötő létesítésére, repülőgép anyahajók építésére és a hadihajóegységeknek repülőgépekkel való kiegészitésére. élet a minden idők eddigi egyik legintenzívebb békepolitikusát tisztelheti. És mégis, Frank Kellogg most elvált Amerikától. Európába költözött. Az év legnagyobb részét is Európában tölti, csak látogatóba megy vissza a yenkik közé. Hágában él. A „béke városában". Felesége is vele jött. Titkárját, gépirókisasszonyát és hűséges inasát is magával hozta. Kellogg biró lett a Carnegiepalotában. Pedig az Állandó Nemzetközi Biróság intézményét Amerika hivatalosan még nem is ismerte el. Amerika ma még nem tagja a Népszövetségnek, az Állandó Nemzetközi Bíróságnak sincsenek amerikai perei. De Kellogg, a világhíres amerikai békebarát már beköltözött a Békepalotába. A szobája egyszerű. Olyan, mint maga ez az ősz, sőt már hófehérhaju öregúr. Jártam a szobájában. Ami elsősorban meglepett, ez a szoba rendkívüli világossága volt. Talán még függönyök sem voltak. Frank Kellogg kívánja ezt így. Egész gondolatmenete, minden mondata, minden kifejezése, minden szava ragyog a világosságtól. Élvezet őt hallgatni. Amerikai ember (pedig nemzetközi konferenciákon már de sokkal találkoztam) sohasem tett még reám ilyen lebilincselő benyomást. Széles1 válla már hajlott, a hajlott vállon apró nyak és a nyakról egy borotváltképü, finom ráncoktól bizony már itt-ott barázdás, fehér arc nézett a szemembe. Különös a tekintete. Szigorú, de mégis annyira barátságos a nézése. Amerika külügyminisztere ívolt. Éppen azokban az időkben, mikor ideát az öreg földrészen a nagy világégéstől szenvedett államokat sorjában szanálni kellett. Odaát pedig konjunktúra-forradalmak lázban tartották Amerikát, Ö a külügyminiszteri székben jóformán csak a világbékével törődött s öreg kora ellenére sikerült neki óriási müvét: a Kellogg-paktumot tető alá hozni. A háborús országok parlamentjei ratifikálták ezt a há.boruellenes szerződést. Ma még nem tudjuk, hogy gyakorlatilag a jövő milyen hasznát veheti a Kellogg-paktumnak. De mikor szobájában szemben állottam vele, nem birtam másra gondolni, mint arra, hogy ő az,