Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 7. szám - Magyar külpolitika és revizió

A „Hungária Lloyd" angol nyelvű melléklettel. IÍW1POU1IK4 KÜLPOLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IDEGENFORGALMI FOLYÓIRAT A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA FŐSZERKESZTŐ PÉKÁR GYULA FŐMUNKATÁRS: SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ XI. évfolyam Budapest 1930 december X Magyar külpolitika és revízió C

sendben és váratlanul eltávozott Walko Lajos külügyminiszter, aki addig, amig hivatalban volt, csendben és eiedményesen dolgozott. És a hivatalos lapnak ugyanaz a száma, amelyik az ö felmentését közölte, bejelentette az utód: Károlyi Gyula gróf kinevezését is. Mit jelent ez a változás a magyar külügyek vezetésében? Károlyi Gyula gróf, aki kinevezése után azonnal kereste a sajtóval való érintkezést s ezzel külsőképpen is jelezte, milyen fontosságot tulajdonit a sajtó külpolitikai munkálkodásának, — első, nyilvánosságnak szánt nyilatkozatában ezt mondta: — Külpolitikai programmom nem más és nem is iehet más, mint folytatása annak az útnak, amelyet Bethlen István és Walko Lajos, véleményem szerint, határozottan helyesen és sikeresen követtek. Jellemző a helyzetre, hogy hazai és külföldi politikai körökben ezt szószerint el is hitték neki. Holott a külügyminiszteri kijelentésekel általában véve nem szokás minden betűjükben készpénznek elfogadni. Külpolitikai augurok a felröpitett külügyminiszteri kijelentésekből olyanféleképpen szoktak jósolni, mint elődeik, a római augurok a madarak röptéből. Károlyi Gyulának azonban hinni kellett, mert nagy igaza volt: Magyarországon az uj külügyminiszternek a politikája Valóban nem is lehet más, mint amilyen volt az előző külügyminiszteré. Mert a magyar külpolitika irányait nem személyes hajlam és nem egyéni izlés szabja meg. Hanem olyan adott helyzet, amely — egyelőre legalább — változatlan. Trianon, az ország megcsonkítása után az országnak nincs és nem is lehet más politikája, mint a revízió kö vetélése. Akárki legyen a külügyminiszter, nem tehet másképpen: minden cselekvését csak ahhoz mérheti, hogy az, amit tesz, használ-e és hogyan használ a revíziós törekvéseknek? A revíziós eszme a nagy delej, amely ugy kapja maga felé a magyar célkitűzéseket, mint a mágneses sarok az iránytű begyét. Bethlen István, Walko Lajos és akit hivatalos rang hiányában is velük egy sorban kell megemlítenünk: Apponyi Albert gróf „a nemzet nagy ügyvédje", évek óta mindig minden helyzetben a magvai' lelkek káprázatos sarkifénye: alreviziós eszme felé igazodnak. Attól fogva, hogy Apponyi Albert gróf az antant legfelsőbb béketanácsa előtt az esztelen béke ellen nagyszerű háromnyelvű vádbeszédét megtartotta, mind a mai napig töretlenül egyenes a magyar külpolitika útja: revízió, revízió és revízió! Aki visszaemlékszik rá, hogy néhány esztendővel e/elől I még milyen volt a külpolitikai atmoszféra, az megértheti, hogy a töretlenül egyenes uton bizonyos bátortalan ácsorgások jegyei is mutatkoznak. Mert az a most emiitett külpolitikai atmoszféra, mint egy sikamlós gleccser meredt előttünk. Ezen a nyaktörő és meredek jégmezőn egészen az utolsó időkig csak igen óvatosan és okosan kiszámítva lehetett, előrehaladni. Az örök hó lakatlan, fehér világában élőretörő vak merő turisták módszere szerint: minden lépés előtt előre gondo san megfaragni azt a jégbevágott lépcsőfokot, amely biztos támasztó pontja lesz a tovább törekvő lábnak. Kipróbálni minden kínálkozó kiugrást és kidndorodást: elég szilárd és elég erős-e ahhoz, hogy a kéz megkapaszkodhassék benne? Minden természetesen nem jelentheti a gyáva és oktalan habozást sem. Az a hegymászó, aki túlságosan bátortalan, soha sem ér föl a csúcsra, ahol megláthatja a fölkelő napot... Máig nem történt semmi baj. Csak a vak nem látja, vagy a szándékosan szemethunyó nem akarja látni, mit haladtunk azóta, hogy Párizsban a legfőbb béketanács előtt a világ urai megcsodálták Apponyi szónoki művészetét, de éppen csak megcsodálták, a tervbevett gonosz ostobaság végrehajtásáról éppen ugy nem mondtak le, mintha a magyar békedelegáció vezére nem g, saját anyanyelvükön, hanem szanszkrit vagy óegyiptomi idiomán magyarázta volna meg nekik, hogy milyen esztelen merényletet készülnek Magyarország élete és a világ békéje ellen elkövetni. Egy évtized alatt mégis csak a mi javunkra változott a helyzet. Az a külpolitika, amely eddig Bethlen és Walko nevéhez fűződött, kivezetett bennünket izolált helyzetünkből; barátokat szerzett, uj súlyt, uj jelentőséget adott Magyarországnak Közép Európa népei között. A telő idő bizonyos mértékig nekünk dolgozott. Idehaza a nemzet fölocsudott kábult és reménytelen tompult ságából. El nem muló érdeme van ebben Rákosi Jenőnek, a magyar jövő lelkes harsonásának. Odakinn pétiig egyre jobban elterjedt az a felismerés, hogy a magyar nemzettel szemben Trianonban olyan gyalázatos igazságtalanságot követtek el, hogy annak a helyrehozatala az egész világ elkerülhetetlen morális kötelessége. Ezért viszont Mussolini és lord Rothermere felé szálljon a magyar szivek hálája. Mert Mussolini volt az első