Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 6. szám - Svédek és magyarok

1930 november MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 Szicíliai emlékek IV. Catania. Taorminának közös állomása van Giardinival. Ez ma külön erősen fejlődő tengerparti község villanegyeddel, régebb csak a taorminaiak kertjei voltak itt. Még nem ülök fel a vonatra, mert alig öt kilométernyire van ide a Sclüso hegyfok, szemben egy kis öböl túlsó oldalán. Ezen a hegyfokon feküdt valamikor az ókor hires államvárosa, Naxos. Elsétálok odáig romokat keresni. Romnak bizony már hire-hamva sincsen, mert egy óriási lávafolyam ömlőit az Etnából valamikor le ebbe az öbölbe s a hegyfokot teljesen betemette. Mindenesetre rég lehetett, mert már buja vegetáció van rajta. A hegyfok déli oldalán nagy szakadék vezet be a tengerbe. Ez is egy kisebb folyó medre lenne: most természetesen nincs benne viz, mint ahogy általában a szicíliai folyók csak tavasszal működnek, amikor az Etna örök havából beléjük ömlik egy-egy megolvadt zuhatag. Nedvesség azért lehet a talajban, mert roppant dus növényzet szegélyezi az emberfejnagyságu kövekből álló folyómedret. Valóságos erdőt alkot benne az oleander, melyről sohasem hittem volna, hogy vizi növény. Ahol ez a bozót megszűnik, jön a világoszöld nád a maga négyméteres hajtásaival, örökké mozgó bugájával. Olyan átmenetféle ez már a bambuszhoz: kemény, hogy a bicska nem fogja. Háztetőket csinálnak belőle, de csak ugy kettes sorba és nem kévékbe rakva. Alcantara a következő állomás a hasonlónevü folyó viaduktjánál. Község nem is látszik a közelben. A folyó elég széles síkságot alkot, s olyan deltája van a tengerbe, hogy egész hajóhad feljöhetne rajta, ha viz lenne a mederben. Köveken azonban bajosan járhat a hajó. Jön már a vonat s továbbrobogunk Catania felé. Rövid félóra múlva már vége a parti síkságnak s újra leérnek a hegyek a partra. Oldaluk kopár, mert a tavalyelőtti nagy vulkánikus kitörés leperzselt itt minden babért, citromés narancserdőt. A vasúti pályát is több helyen átszakította s a tengerben egész kis félszigeteket alkot a leomlott nagy lávatömeg, melyet ugy vágtak keresztül a sin két oldalán, hogy két magas fal közt halad több helyen a vonat. Giarrenál szakad be a fővonalba — vagy ágazik ki, ahogy tetszik, — az Etna körüli 114 kilométer hosszú kis körvasút a Ferrovia Circumetnea. Másik végállomása Cataniában van. Újra kezdődnek Mascalinál a citromerdők, majd néhány alagút, szőlőültetvények; Manganonál egy óriási völgy halad fel az Etna felé, kétoldalt égbemeredő sziklafal zárja be. Olyan, mintha a Tordai Hasadék lenne nagyban. Néhány percig állunk Acirealoban, a szép kis fürdővárosban, mely annyira gazdag klasszikus görög emlékekben s aztán minden átmenet nélkül jönnek az óriási sómezők. Az egész tengerparti síkság kockára osztott, olyan, mint valami hatalmas rizsföld, de a földpárkányok között nem rizst termelnek, hanem sót. Ahol a nap jobban kiszárította már a vizet, egész fehér egyes kocka, a többiekben piszkos, zöldes viz hullámzik még. Hosszunyelü fakapákkal turkál benne egynéhány mezítlábas ember. Egyik útitársam mesélgetni kezdi, hogy ez nagyon jó vadászterület, mert időnként idejönnek sót nyalni a rókák. Szicíliának ez a legnagyobb vadállata. Óvatosságból megkérdem, hogy nem valami szaglászó kutyát néztek-e rókának, de a megjegyzést valóságos sértésnek veszi, s olyan lármát csap, hogy jobbnak látom elhinni, akármit mond ezután. Beszél pedig szakadatlanul, magyaráz és eszik közben folytonosan. A kocsi többi utasa is mind eszik: ki tökmagot, ki narancsot, lepényt s közben kortyolgatnak a háncsfonatu, öblöshasu bütykösökből. Minden állomáson árulnak bort s ahogy kiürül egy üveg, rögtön ujratöltik. Megint kővévált lávafolyamok közé kerültünk: jut közülük a tengeröbölbe is. Egy pap is utazik velünk s egy pataknál elmagyarázza, hogy ez a Galatea nimfa patakja. Homeros szörnyetege, Poliphemos, ölte meg Galatea kedvesét, Acist, s ez halott kedvesét patakká változtatta, hogy mindig láthassa. Innen van a sok Acis név: Acireale a város, Acicastello, az a középkori erősség s szemben vele a hét kis ciklopsz-sziget a tengerben. Ezek voltak azok a sziklák, amelyeket a megvakított Poliphemos a menekülő Odisszeus után hajigált. Jól esik hallgatni ezeket a diákkori emlékeket, a pap azonban, ugy látszik, nem nézi ki belőlem, hogy valaha diák voltam, mert egyszer csak megjegyzi: — De ezek mind csak mesék s nem is igaz, hogy valaha ilyen szörnyetegek lettek volna. Az ogninai öböl már nemcsak klasszikus emlékeket őriz. Igaz, hogy a monda szerint itt kötött ki Odiszszeus, de viszont itt kötöttek ki egy\Van Ovcrbeke brüsszeli egyetemi tanár a Külügyi Társasadban. Balról jobbra: Paykert Alajos, Zichy Ernő gróf, Eöttevényi I Olivér, Wlasslcs Gyula báró, D'Avignon gróf belga követ, Van Overbeke, József kir. herceg, Berzeviczy Albert, Lukács György.