Magyar külpolitika, 1930 (11. évfolyam, 1-7. szám)

1930 / 6. szám - Ahol komolyan megvalósitották a kisebbségi jogokat. Német sors Dániában

1930 november MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 5. A tervezetet egy — körülbelül üt év múlva — összehívandó törvényhozó testület elé terjeszteni. Hogy mindebből mi válik valóra, azt természetesen nem lebet előre látni. Tény, bogy az angolok számára a legnagyobb fontossággal birna az indiai ,kérdés valamilyen formában való megoldása, de inig egyrészről erősen kételkedni kell abban, hogy az angol kormány a dominion statust valaha is megadja Indiának olyan formájában, aminőben azt például Kanada vagy Ausztrália élvezi, s époly kevéssé fog hozzájárulni a hadsereg teljes átjátszásához, mert hiszen ezek a követelések India teljes függetlenségét és elszakadását jelentenék, másrészről a szinte elképzelhetetlen gyűlölet és elkeseredettség levezetésére mégis valamilyen módot és formát kellett találnia — és ezért jött létre a ma ülésező Hound Table Conference. Az egész indiai prohlémával kapcsolatos elgondolásunkban soha nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy India megtartása Anglia számara életkérdés, amellyel az anyaország áil vaus bukik es mivel ezzel a konferencia angol résztvevői teljesen tisztában vannak, a konferenciát ehhez mérten fogják irányítani, miután a végső szankció, a hadsereg, mégis csak az ő kezükben van. Hordós ÍJ Irán. X Ahol komolyan megvalósították a kisebbségi jogokat X Német sors Dániában A stuttgarti úgynevezett Auslandsinstitut jelentéséből vesszük az alábbi összeállítást, miféle iskolai és kulturális helyzetbe kerültek a schleswigi északi zóna németéi, akiket a népszavazások alapján Dániához csatoltak. Ezek a megállapítások annál fontosabbak, mert ha semleges is volt Dánia a világháború idején, a nép hangulata az erős angliai üzleti összeköttetések miatt sokkal inkább az antant mellett volt. Tudvalévő, hogy az egész .SchleswigHolsteint csak 1864-ben foglalta el fegyveresen Poroszország Dániától s most is ennek a területnek csak egy része került vissza az anyaországhoz. Szóval nem ősi német területről van szó, hanem olyan országrészről, mely mindössze ötvennégy esztendőt töltött német uralom alatt. Fontos ennek hangoztatása azért, mert Románia és Szerbia egyaránt azzal érvel, hogy kénytelen a kisebbségi jogok megadása terén megkülönböztetést tenni a magyar és német kisebbségek közt az utóbbiak előnyére. A német lakosság ugyanis nincs földrajzi összeköttetésijén a német anyaországgal, tehát annak kulturális erősödésétől nem kell félnie. Viszont a magyar lakosság részére megadott kisebbségi jogok olyan népelemet erősítenének, amely a régi politikai határok visszaállítását várja. Ha ilyen megkülönböztetést csakugyan lehetne tenni kisebbség és kisebbség közt, azt elsősorban a dán kormánytól lehetne várni, mert Dánia csakugyan számíthat rá, hogy a viszszacsatolt északschleswigi terület német kisebbsége visszavágyik a régi politikai határok után, amit annál könnyebben megtehet, meri földrajzilag közvetlen határos a két állam. A dán kormányt azonban nem vezetik ilyen meggondolások, hanem a legmesszebbmenőig és bőkezüleg maga követ el mindent, hogy a schleswigi 30.000 főnyi németség nemzeti külturigényeit kielégítse. Huszonkét községben német iskolát tart fenn állami költséggel és ezekben az iskolákban elvileg csak olyan tanerők alkalmazhatók, akik maguk is német anyanyelvűek s a német kisebbség saját tagjaiul elismeri őket. Az iskolák részint önálló német iskolák, részint a dán iskolák mellett működő teljesen önálló tagozatok. Az utóbbira beszélő példa a hoyeri közös iskola, melynek önálló dán és német tagozata van dán és német tanerőkkel s minthogy a község negyven százaléka dán és hatvan százaléka német, a két dán tanító mellett négy német működik s az iskola közös igazgatója is német. A dán kisebbségi törvény szerint, ha valamely községben huszonnégy iskolaköteles német gyermek van, az állam hivatalból minden külön kérés nélkül, felállítja részükre a német iskolát. Ha valamely községben a lakosság busz százaléka kéri a német iskolát ,és együttvéve, nem egy osztályban, hanem az egész iskola részéra tiz tanköteles gyermeket kimutatnak, az állam akkor is felállítja rögtön a külön német tagozatot. A tanköteles iflő Ilattól tizennegyedik életévig tart. A gyermekek nemzetiségét a szülők bevallása állapítja meg és nem a dán hatóság. Vannak vegyes házasságok dánok és németek között, és ilyen esetekben is, ha a szülők a gyermeket németül (kívánják taníttatni, az állam minden további beavatkozás nélkül németnek fogadja el az illető tankötelest. A tantervet a helyi iskolai bizottságok állapítják meg s ezekben a németek lélekszámuk aránya szerint hivatalból vannak képviselve. A minisztérium vjóváhagyja a tantervet s a megnyílt iskolában német nyelven és német szellemben indul meg rögtön a tanítás. Az állam még kötelező tantárggyá sem teszi a dán nyelv tanítását, a gyakorlatban azonban minden német iskolában fakultatív tantárgy, mert célszerűségi okokból maguk a szülők kívánják, hogy gyermekeik dánul is tanuljanak. ' Mindezekre a határozatokra pedig semmiféle nemzetközi