Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 2. szám - Románia és Szerbia egymás ellen akart támadni 1919-ben. A szerbek a székely hadosztályt akarták felhasználni arra hogy maguknak az egész Bánságot megszerezzék

Magyal Külpolitika 4 2. szám képpeni barátjainak: a kisebb volt semleges hatalmaknak hangja. Ezek nem annyira bizonyos részletkérdések miatt, hanem ideális szempontból kívánják annak a berendezésnek erősödését, mely a Népszövetség keretén belül hivatott a jogot, békét és egyetértést védeni." A német kancellár szócsövének bejelentése most már biztossá teszi, hogy Németország a kisebbségi jogokat és ezt az egész kérdést csakugyan napirendre tűzeti a márciusi ülésszakon. Kétségtelen, hogy ez az ülés nem fog simán lefolyni, mert az érdekeit államok, melyek hallani sem akarnak a kisebbségi egyezményben vállalt kötelezettségeik teljesítéséről, zárt sorban fognak tömörülni a kisebbségi problémával szemben. Fővédőjük azonban, Franciaország, Briand decemberi nyilatkozatával mái lekötötte magát a kisebbségi jogok meliett, Anglia és kondominiumai pedig régóta nem csinálnak titkot belőle, hogy a kisebbségi kérdés méltányos, igazságos és komoly elintézését akarják kierőszakolni. Minthogy az európai volt semleges államok csaknem mind szintén a kisebbségi kérdés gyökeres megoldása mellett vannak, a balti államok pedig a maguk területén jórészt a legmesszebbmenő méltányossággal meg is oldották ezt a problémát, az utódállamok többségre nem számíthatnak. ROMÁNIA ÉS SZERBIA EGYMÁS ELLEN AKART TÁMADNI 1919-BEN A szerbek a székely hadosztályt akarták felhasználni arra, hogy maguknak az egész Bánságot megszerezzék. A Károlyi-kormány idején szervezkedett és a proletárdiktatúra szomorú korszakában olyan nagy szerepet játszott székely hadosztály működésének teljes története máig sem került a nyilvánosság elé. A románok kivonulása után egy-egy alkalmi újságcikk foglalkozott csak ezzel a kérdéssel, azok is feledésbe mentek azóta. Pedig érdekes részletekkel lehetne gazdagítani nemcsak a hadi, hanem a diplomáciai történetet is a székely hadosztálylyal kapcsolatban. Az alábbiakban a székely hadosztályra vonatkozó olyan tervet ismertetünk az események egyik résztvevője tollából, mely teljesen ismeretlen, még talán hivatalos körök előtt is. Az a néhány ember, aki részese volt, jórészt eltűnt azóta az idők forgatagában, azt sem lehet tudni, melyik államban élnek, akik pedig itt maradtak Csonkamagyarországon, máig nem közöltek a sajtóval róla semmi részletet. (Szerk.) \ z önkéntes székely haderő, mely annyi gondot okozott Romániának, egészen kis magból keletkezett 1918 novemberében, amikor a Károlyi-kormány hadügyminisztere szétzüllesztette a hazatérő magyar hadsereget. Mester Kálmán zászlós kezdte meg a szervezést önként jelentkező székely tisztekből és legénységből s a maroknyi csapat a Maros vonalán elhelyezkedve, csakhamar rohamosan kezdett nőni, amikor a Székelyföldre benyomuló romániai csapatok elől a székely ifjúság kénytelen volt menekülni. A Maros vonalát szilárdan tartotta ez az önkéntes formáció, míg Budapestről meg nem jelent Fényes László, a nemzetőrség kormánybiztosa és Rónai Zoltán, a későbbi népbiztos, Kunfi sógora és a Károlyi-kormány nevében el nem rendelték, hogy vonuljon vissza a székely katonaság, mert különben a magyar kormány kénytelen lesz ellenségnek minősíteni. így vonúltak vissza a székelyek -Kolozsvárra, ahonnét azonban karácsony estéjén újra ki kellett vonúlniok, mert különben a romániai csapatok összelőtték volna a várost. Karácsony első napjára hívta ugyanis össze a Székely Nemzeti Tanács Kolozsvárra a székelyek, erdélyi magyarok, szászok és a Romániához csatlakozni nem akaró románok erdélyi nemzetgyűlését, hogy tiltakozó határozattal feleljenek a december 1-i gyulafehérvári román népgyűlés végzésére, mellyel az a románság egy részének tiltakozása és a többi erdélyi nemzet meghallgatása nélkül kimondta Erdély csatlakozását Romániához. Ennek a nemzetgyűlésnek megtartását akarta a román haderő még Kolozsvár összebombáztatásának árán is megakadályozni és meg is akadályozta. A székelyek Bánffyhunyadra vonúltak vissza, innen Csúcsára, a történeti Erdély határára és úgyszólván ruha nélkül, a kemény téli hidegben, félig megfagyva tartották ezt a vonalat 1919 áprilisáig, míg a román offenzíva a védtelenül maradt déli völgyeken áthatolva, bekerítéssel nem fenyegette őket. A székely önkéntes-csapat már Károlyiék idejében lassankint külön hadosztállyá nőtte ki magát, de harcszerű felszerelése még mindig hiányzott, mert papíron bármennyiszer utalt is ki a honvédelmi minisztérium lőszert és ruhát, a katonatanács mindig meg tudta akadályozni, hogy ennek jórésze eljusson a csapatokhoz. Pogányék kimondhatatlan gyűlölettel viseltettek a székely hadosztály iránt s ez a gyűlöletük a proletárdiktatúra alatt is csak nőtt, nemhogy csökkent volna, bár a székelység volt az