Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 5. szám - Nemzetek barátsága

történet tanúsága szerint alacsonyabb kultúrák tartósan nem nyűgözhetnek le magasabb kultúrákat s a nemzetek sorsát hosszú futamban mégis csak az ő szellemi kincsük, az ő nemzeti fajsúlyuk dönti el. Amint kimutattam, a magyar szellemi képesség fejlődésénél is kedvezően befolyásolt minket a konzseniális itáliai szellem: nyelvünknek a latin gondolkodás bizonyos szabatos tömörséget adott s az antik Róma klasszikus eszményei csak megerősítettek minket velünkszületett puritán idealizmusunkban. Mert a magyar természettől valóban nemcsak hevülő idealista, de szinte szemérmes puritán is; a magyarnál a nő tisztelete nemcsak gavallérságában nyilatkozik meg, hanem még törvénykezésében is, mely az özvegyi joggal a kora a középkor óta nemes egyenrangúságot biztosít a nőnrek. Ily tisztalelkü és tisztaéletű a magyar nő is; a mi fenkölt szívű híres nagyasszonyaink történetében nincs chronique scandaleuse: nálunk a feleség szó annyit tesz, hogy fele a férjének, s a magyar az egyetlen nyelv, melyben külön szó van a szeretetre s a szerelemre... És én mindez adatokat csak azért mondom el önöknek, hogy a mi magyar géniuszunkat is ez elé az ítélőszék elé állítsam: vajon magas nemzeti eszményeinkkel és világtörténeti érdemeinkkel rászolgáltunk-e mai sorsunkra? A magyar géniusz a Szent Koronával s a latin szellemmel meginduló európai életének első percétől fogva egyenrangúan kapcsolódik be Európa szellemi életébe. Szent Istvánunk a bölcs uralom európai mintaképe, Szent László, Kelet Arthus királya, a lovagi erények továbbfejlesztője, Kálmán királyunk a világosság apostola a babona sötétsége ellen, ///. Béla udvara a provánszi troubadour-eszmények európai iskolája, Nagy Lajosunk a trecento, Mátyás királyunk a quattrocento minden uj ideáljainak a ragyogó hőse. A magyar géniusz az angollal együtt alkotmányt ad Európának s Aranybullájának mintájára készülnek a többi európai aranybullák. A magyar erő megvédi Európát a tatárok és törökök ellen, a magyar pajzs árnyékában nagyranőhet Nyugat kultúrája, — legújabban, most tíz éve, ismét a magyar nemzet tartóztatja fel az Európába betörni akaró bolsevizmust. Hosszú véres századokon át Európa vérző őrei vagyunk, de ennek ellenére 1367jben már egyetemünk van Pécsett s négy évvel megelőzve az angol nyomtatást 1471-ben már nyomdánk van Budán. Ifjaink olasz egyetemeken szívják magukba az antik és új eszmények szellemét, Báthory István magyar-lengyel királyunkkal élükön egész könyvet tölt be a páduai magyar diákok serege. A költő, politikus és hadvezér Zrínyi Miklós zsenijét Tasso és Macchiavelli színezik s Petrarca hatása még a XVIII. század végén is erősen érzik nagy Kisfaludy Sándorunk költészetén ... De mit adott még a világnak a magyar géniusz nagyot9 Adta a tudományban a ragyogó mathe matikus Bólyay-t, ki az Euchdes V. tótelét döntötte meg, adta a zseniális geofizikust Báró Eötvös Lórándot, a nyelvész KorosiCsomát, Vámbéryt, — adta a művészetekben Liszt Ferencet, Hubayt, Vecseyt, Dohnányit, Bartókot, a festészetben Munkácsyt, Benczúrt, a szobrászatban Zalát, Stróblt, Fadruszt s a költészetben Madáchot, Jókait, Aranyt és Petőfit. Petőfi! . . . Ennél az utolsó névnél bucsúzóúl hadd álljak meg egy szóra. A zsenik a teremtésnek tán a legszebb, legrejtélyesebb csodái, én úgy érzem, igazában ők a nemzeti géniuszok testetvételei, ők a bennünk levő isteni és emberi küldött apostolai, a népek szellemi vezetői. Ilyen nekünk a mi Petőfink, kinek egy tehetséges fiatal költő: Franco Vellani Dionisi épp most adta ki — a magi. új fordításában — száz versét olaszúl ... Ha a nemzetek e legnagyobb kiválasztottjait szemléljük, révedezve állunk meg a lángelmék teremtőerejének a problémája előtt. Kik ezek ? Tán testvérek ... ám ha még mélyebbre hatolunk, még csudásabb egyszerűsítés kínálkozik nekünk. Olykor kedvem lelem abban, hogy Hornért, Horáciust, Dantét, Shakespearet, Moliéret, Calderont, Goethét, Petőfit eredetiben olvasom s ily alkalommal furcsát észlelek magamon. Ahogy egymásután olvasgatom őket, lassanként kezdem elveszíteni a nyelvbeli különbözőségek tudatát, feledem, hogyHorácius latinúl, Dante olaszúl, Shakespeare angolúl, Calderon spanyolúl, Goethe németül, s Petőfi magyarúl ír, feledem s kezdem hinni, hogy e zsenik voltaképp mind egyugyanazon nyelven írnak, hogy tán nem is nyolc különböző emberről van itt szó, hanem igazában egy az a nyolc ember, aki mindezt írta, egy nagy Valaki, aki csak, épp mini a megtörő sugár a prizmán át, több kor és nyelv több színében ragyogtatja ugyanazokat a világrejtelmeket. A külső nyelv más mindeniknél, de egy e legnagyobbak benső nyelve s e benső nyelv lényegében nem más, mint döbbenő ámulat a nekik, csak nekik kiválasztottaknak megnyilatkozó nagy misztériumok előtt! Aki nem zseni, aki csak tehetség, az a külső nyelv rabja, viszont az igazi zseniket az jellemzi, hogy mit se vesztenek a fordítás által, fordításban is eredetiként hatnak, — benső nyelvük szabadon sugárzik át minden határokon, minden szívekbe, minden lelkekbe ... Petőfi a magyar géniusz legfőbb eszményének, a szabadságnak a költője s én érzem, az ő lángoló szava így sugárzik át az olasz lélekbe, hisz véres századokon keresztül önök is a szabadságukért szenvedtek és küzdöttek s Petőfi bajtársai és Garibaldiék a szabadság véres szent jegyében lettek testvérekké az olasz csatatereken, önöknél dicső valósággá lett az eszmény, — vajha Dante íelenk sóhajtott fohásza is végre valóra válhatna s Ungheria végre beata lehetne! H«llu irodalmi, Nyomdai és Irodaszerkeresktdelmi R-T. Budapest V., Sziaet-u. 25 íftl Ifi • Kfivira MitnjB ; u v