Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 5. szám - Nemzetek barátsága

21 sítö szentség, melyért minden igaz magyar ma is minden percben kész az életét adni. Unikum a koronák közt, a Magyar Szent Korona nem reprezentatív ékszer, hanem isteni és emberi hatalmak foglalatja: a nemzet életét élő, azt képviselő, azt irányító fensőbb lény, fensőbb személy, — igazában ő, a Szent Korona, ő az örökkirály! Másutt a fejedelem személye a főbb s a korona csak dísz, járulék, nálunk épp fordítva van, nálunk a korona a főbb: a magyar király személyét a Szent Korona érintése teszi szentté, sérthetetlenné s ez az érintés adja meg neki a felségjogokat, — nálunk csak a törvényes formák közt megkoronázott királynak van joga a parlamentet összehívni, feloszlatni s a törvényeket szentesíteni. A Szent Korona belső aranyabroncsa nemcsak a meg nem csonkítható ezeréves magyar határokat jelképezi, de érintése a királlyá létei conditio sinequanon-ja, oly annyira, hogy egy nagy magyar jogász a XV. században egyszer tréfából azt mondta: ha a törvényes szertartások közt a Szent Koronával egy bikát koronáznának meg, az a bika magyar királlyá lenne! . . . Mikor az első olasz Anjou: Károly Róbert, az önök szicíliai Caroberto-ja a XIV. század elején bejött, hogy leányági Árpád-vére révén a trónkövetelők harcában magyar királlyá legyen, alaposan meggyőződhetett arról, a magyar nemzet mily féltékenyen őrzi a Szent Korona misztikus jogait. Minthogy ez a Szent Korona akkor a szintén trónkövetelő cseh Venczel kezén Prágában volt, Károly Róbert egy egészen hasonló koronát készíttetett magának s ezzel koronáztatta meg magát Székesfehérvárott, — a nemzet ezt nem fogadta el! Erre Caroberto híveivel külön országgyűlést hivatott össze, mely szentségét vesztettnek nyilvánította az igazi Szent Koronát s annak mását, utánzatát nevezte ki Szent Koronává . . . Károly Róbert a legszigorúbban betartott formák közt újból megkoronáztatta magát ezzel az immár szentnek deklarált koronával s a nemzet újból nem fogadta el! Nem maradt más hátra, Carobertonak haddal, vérrel, pénzzel mégis csak meg kellett szereznie az igazi Szent Koronát, ezzel kellett magát harmadszor megkoronáztatnia s az ország nagyrésze csak ekkor ösmerte el őt törvényes apostoli királyának . .. Csudás szimbólum! ezer év folyamán ez a Szent Korona hányszor eltűnt, — Bajor Ottó a nyeregkápájáról veszti el az éji sötétben, az országúton; a Habsburgok elragadják; egyszer negyven, másszor hetvenkét évig tartják távol az országtól hol múzeumban, hol kincstárban; Kossuth egy orsovai mocsár fenekére ásatja el, — legutóbb a bolsevista Kún Béla is kezet emel rá, el akarja adni tízezer angol fontért, de utolsó pillanatban ő, az Isten és embertagadó véres szörny, még ő se mer hozzányúlni. .. ime ennyi veszély ellenére a Szent Korona csudával határos módon ma is megvan: ma is minden felségjognak és alkotmányos jognak az ősforrása! Ma is minden magyar állampolgár a Szent Korona tagja. Ahol a korona e tagjai s a korona képviselője parlamentárisán együtt vannak, együtt tanácskoznak, csak ott jöhet létre törvény. Hogy áll a dolog ma ? Ma nincs királya Magyarországnak, látható államfőként s a Szent Korona képviselőjeként egy szeretett kormányzó áll a nemzet élén, de Magyarország azért mégis királyság, mert király hiján voltakép az örökkirály, a Szent Korona uralkodik. Hölgyeim és uraim, bocsánat, ha ily hoszszadalmasan mondom el önöknek a Szent Korona elméletéi, de ha önök ezt nem ismerik, sohse fogják megérteni a magyar psychét: ebben van benne nemcsak a nemzet élete, alkotmánya, hanem a magyar ember jelleme, lelkülete, erkölcsi felfogása is. És lássák, mi ezt a mi legszentebb nemzeti palludiumunkat az önök Itáliájából, Rómából kaptuk. Olasz földről jött hozzánk a Szent Korona s csak természetes, hogy a politikai s vallási momentumokon kívül más egyebet is hozott onnan magával. Hozta a magyarral konzseniális latin géniuszt, a latin nyelvet és — ezek révén az olasz-magyar barátság csiráit. E barátság első hőse és mártírja a magyar szentté lett, hírneves olasz Gellért püspök, — ő az, aki búzátőrlő magyar pórleány dalában elsőként fedezi fel Európa számára a magyar zenét s térítő munkája közepette, a nemzet fájdalmára, a pogány magyarok vértanú áldozatává lesz. Utána egész serege költözik be az olasz papoknak, tudósoknak, iparosoknak : minden magyar városban egy-egy vicus latinus keletkezik, Esztergomban, a primási székhelyen pláne külön városuk van az olasz míveseknek. Ez olasz mívesek kőépítészetre tanítják a magyart s egyik első remekük a pannonhalmi Benczés várkolostor, méltán neveztetik „magyar Monté Cassino"-nak. Jönnek később az assisi-i próféta, Szent Ferenc olasz szerzetesei s a nép annyira megszereti őket, hogy a többi szerzetesektől megkülönböztetően, barátoknak, a ,,nép barátainak" nevezik őket. Maga a velük jövő latin nyelv második hazára talál nálunk, sőt utóbb, a múló századokkal a világ egyetlen igazi latin országává avatja Magyarországot. Mikor önök olaszok a napi életben már rég elfeledték a Ciceró nyelvét, mi idegenfajú, turáni magyarok tovább írjuk és beszéljük a klasszikus latint: a latin hivatalos közéleti, parlamenti és törvénykezési nyelvünk marad mind egész 1830-ig. Mondjam-e ? Én még nagyatyámmal latinul beszéltem s ifjú koromban latinai verseltem . . . Mikor a XVIII. század végén a magyar irodalom nagy reneszánsza elkövetkezik, a kiváló költő, Berzsenyi neo-klasszikus iskolája továbbra is hű marad a horáciusi formákhoz magyar verseiben.