Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 5. szám - Nemzetek barátsága

19 MELLÉKLET A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" ö. SZÁMÁHOZ NEMZETEK BARÁTSÁGA Pékár Gyula megnyitó előadása az „Associazione degli Amici dell'Ungheria" milanói avató ünnepélyén — „A magyar-olasz barátságot annak ezeréves alapja biztosítja" Pékár Gyula ny. miniszter, a Külügyi Társaság alelnöke február 28-án érkezett haza nagysikerű olaszországi útjáról, amelyet társaságunk elnökhelyettese: Berzeviczy Albert már évek óta annyi dicsőséggel végez Magyarország népszerűsítése érdekében abban az országban, amely a háború után először nyújtott baráti kezet ennek a sokszorosan megpróbáltatott országnak. Pékár alábbi előadását rendkívül nagy tetszéssel és lelkesedéssel fogadta az olasz hallgatóság. Egy régi moralista mondja: „e földön ritka az igaz szerelem, de az igaz barátság tán még ritkább" .. . Igaznak kell lenni, mert a szerelem csak a szívre támaszkodik, míg a barátság a szív és lélek kettős fundamentumára épül fel. Áll ez az egyes emberekre, de áll a nagy kollektív egyéniségekre, a nemzetekre is. A nemzetek is egyesekként élő egyedek s megvannak a maguk jellegzetes egyéni tulajdonaik százados rokon és ellenszenveik; pillantsanak csak Európa térképére és történetére, — látnak itt hagyományos közönyöket és époly hagyományos szimpátiákat az országok közt s látnak époly magyarázhatatlan kutya-macska gyűlöleteket is. Tudom, sok merész biológus és szociológus manapság azt hirdeti, hogy nemzetek voltakép nincsenek is, hogy csak örökké keveredő és átcsoportosuló egyedek vannak e földön, — balga internacionalista elmélet, mely az embert, mint a gyári árút, mind egyformára akarná esztergályozni, holott a természet, mely nem teremt se két egyforma falevelet, se két egyforma embert, az emberek tömegeit se tudná, de nem is akarná egyformákká teremteni. Ez épp a faj és égajladta különbözőségek gazdagsága s ha van az életnek érdekes csudája, úgy a legérdekesebb csuda bizonyára az, hogy annyi vérkeveredés ellenére is bizonyos földrajzi területeken bizonyos sokmilliós tömegeknek a nemzeti vonásai, szokásai, hibái és erényei századokon át változatlanul ugyanazok maradnak. Az olasz olasz volt a Dante, a Petrarca századaiban, az volt a Cinquecentoban, az a Garibaldi hősi epokhájában. . . és volt-e az olasz valaha olaszabb, mint ma a nemzeti munka ama heroikus korában, melynek Mussolini neve a világot belengő dicső zászlaja? Egy nemzet vitalitásának az a vizsgája, hogy az az illető nemzet egy adott döntő pillanatban ki tudja-e termelni magából a kor szükséges reprezentatív nagy emberét: Itália mint Syllák s a nagy Triumvirek idejében most is fényesen és dicsőségesen tette le ezt a vizsgát a világtörténet előtt s mi magyarok, kikből a trianoni balsors az ellenkező nézletben ugyanoly izzóan küzdő nacionalizmust váltott ki, mi a szeretet bámulatával üdvözöljük önöket ama csudaszerü megújhodás, megfiatalodás alkalmából, a milyenre az egyes soha, csak a kollektív nagy egyéniségek, a nemzetek képesek. A nemzeteket is elfogja olykor a nagy fáradtságok százados álma, elalusznak ... a gyöngék örökre, de az erősek feltámadnak! Isznak az ifjúság forrásából .. . mi ez? Uj eszmények nektárja, — igen, egy nemzet halhatatlanságának az a titka, képes-e a változó korokkal egész valóját felvillanyozó, egész életét átformáló új eszményekre. Ab Urbe condita .. . Közel háromezer év óta Itália hányszor született már így újjá s minden újjászületésével mindannyiszor az anyagi és szellemi kormányzás új politikai, vallási, irodalmi, művészeti és szociális formuláival ajándékozta meg a világot. A ragyogó nagy Cinquecento az akkori „szent német-római birodalom" miatt csak művészeti reneszánsza tudott lenni, — ennek a nagy ébredésnek az államalkotó politikai része csak háromszáz év múlva közvetkezhetett el a Garibaldi szabadságharcában, az államot átalakító szociális része pedig négyszáz év múlva most következik el a Mussolini fascismusában: így látjuk mi az önök evolúcióját, A lelkes, előretörő fiatalság a legnagyobb erő, a fiatalság a jövő, s ezért annyira megbocsáthatatlan az öregeknek, — és a fascista Itália ma a legfiatalabb nemzet Európában! Hozzáteszem: csak az ily túláradó erejű fiatalságnak van igazán szíve, csak az ily apollói fiatalságú nemzet tud — a Cinquecento szavával élve — humanista vagyis emberséges lenni más nemzettel szemben. Mondjak egy példát? Itt vagyunk mi, a világháború leglesujtottabb áldozatai, a megcsonkított magyarok, — köröskörül gyűlölködő szomszédainkon túl sajnálkoztak rajtunk más nemzetek is Európában, de az, aki nyilt szívvel a baráti kezét nyújtotta a boldogtalan s a csonkítástól most oly gyönge Magyarországnak, az mégis a boldog és erős olasz nemzet volt. Büszke öröm tölt el arra a gondolatra, hogy ennek a ma már államokmányba foglalt