Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 5. szám - A maniu-kormány vergődése

1929 Március i I RJA:tTlEGYER.Y°ELLa M

i újság a diplomáciában? Ez a két hét a kinevezések és kitüntetések jegyében zajlott le, ami mindig megnyugtató jelenség, mert jól esik az embernek látni, hogy vannak még érdemek, amik meg is kapják az elismerést. A követségi címadományozások közt elsősorban Woracziczky Olivér gróf és Wettstein János szerepelnek. Utóbbi berlini külképviseletünk I. osztályú tanácsosa lett, — rendkívül agilis, sokoldalú diplomata, aki különösen az annyira zilált és zavaros német belpolitika dzsungeljeiben járatos. Wodiáner Andor, a római kvirináli követség tanácsosa, Belgrádból került mostani állomáshelyére s Hóry András mellett elsősorban az ő munkálkodásainak eredménye a magyar államnak és szerb királyságnak az a barátságos viszonya, ami úgy közgazdasági, mint politikai szempontból egészen kiüt a kisántánt-államok és Magyarország-közti kapcsolatok fekete listájából. Regnier Viktor, Hoffmann Sándor követségi titkárok előléptetésének feljegyzése után a madridi és bukaresti magyar követségnek új vezetőiről kell megemlékeznünk. Magyary Antal rendkívüli követ bukaresti külképviseletünket fogja vezetni, Matuska Péter pedig a madridi magyar követséget, s egyidejűleg a lisszabonit is. A felvidéki származású Matuska Péter — háború előtt a pesti társaság egyik legkedveltebb táncosa és legelegánsabb fiatalembere — vármegyei szolgálattal kezdte; végigküzdötte a háborút s ritkaszép dekorációkkal, az összeomlás után került külügyi minőségbe, elsősorban Prágába, hol feleségével, a rendkívül fínomszépségű Bárdossy Margittal a magyar diplomácia egyik elismert legszebb asszonyával együtt — ki, mint az ottani követség első dámája, társadalmilag támasztotta alá férje hivatalos szerepét, — oly szépszerűségre tett szert, hogy cseh hivatalnokok és diplomaták most nyáron se győzték ezt emlegetni nekem. Tavasszal kapta madridi ügyvivői megbízatását, s most a rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri méltóságot, melyhez oly gyorsan s oly zökkenés nélkül ívelt fel ez az érdekes diplomáciai karrier. A kitüntetések terjedelmes lajstromában első helyen Durini di Monza gróf olasz követ áll, akinek József főherceg, a szuverén Máltai lovagrend magyar testületének elnöke s Karácsonyi Jenő gróf, átadták a Máltai lovagrend magisztrális nagykeresztjét, meleg szavakkal méltatva az olasz követ érdemeit, amiket a máltai lovagrend magyar asszociációjának létesítése körül szerzett! Egyéb hírek még: Walkó Lajos kéthetes külföldi pihenőútja s Behidj bej, török követ szerencsés felépülése súlyos lábficamodásából, amit az Operából jövet, a síkos járdán szerzett. A rendkívül rokonszenves török diplomata azóta teljesen felgyógyult s feleségével együtt résztvett a kormányzó mult szombati ebédjén, melyre az összes budapesti külképviseletek vezetői hivatalosak voltak. Oxilia ezredessel, az olasz kormány katonai attaséjával a pesti előkelő társaság viszont több magánestélyén is találkoztam, így legutóbb a herceg Erba-Odescalchi-teán is, hal az elegáns Signora Oxilia — típusa a klasszikusprofilú villogófogú szép olasz patriciusnőnek — virágos pannebársony toalettjében, központja volt az érdeklődésnek, ezredszer is dokumentálva, hogy a magyar-olasz barátság nem a hivatalos diplomácia hivatalos szülötte, hanem igazán „szívügye" a két nemzetnek . . . Ebbe a kategóriába sorozzuk a MagyarLengyei Egyesületet s múltkori magyar estélyét is, melyen Matuseivski követ kifejtette, mennyire örül ennek a társadalmi kapocsnak, amely csak azt bizonyítja, hogy a magyarok és lengyelek ősi rokonszenve mindinkább reális alapokra terelődik. Viszont. . . viszont... A magyar-román optáns tárgyalások ötheti tanácskozás után, a bukaresti kormány közbelépésére, ismét zsákutcába jutottak. A magyar delegáció tagjai, akik nemrég még optimista reményekről ábrándoztak, hosszú orral csomagoltak a san-remói szállodákban s az erdélyi száműzöttek kártalanítása alapjában ma se áll jobban, mint hat évvel ezelőtt, mikor a lavina elindult. Paris, Brüsszel, Genf, San-Remó után folytatás : Bécsboi . . . s aztán . . . van még elég város Európában! Az oláh sajtó lojális kommünikékben áradozik, hogy a tárgyalások mily „megértő" szellemben folytak s hogy a Riviérán kitelelt bizottságok mily nagy barátságban váltak el egymástól. A san-remói operáció valóban kitűnően sikerült, — csak a beteg halt meg közben.