Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 43. szám - A szovjet nem-orosz népeinek ébredése

1929 9 December 28 fiatal leányt, hogy feleségül kérte és pár hét múlva a Fleischmarkton, a Sina báró adományából épült gyö­nyörű kis görög keleti templomban oltárhoz vezette. Kunerth Zsófiának öt testvére van, mind bécs-külvá­rosi kispolgárok, csak egyik nénje keveredett a poli­tikába, mint dr. Funke volt parlamenti képviselő fe­lesége. Három éve elmúlt, hogy a fiatal szép nő férje görögországi birtokain és athéni kis palotájában la­kik, azóta beleélte magát teljesen a görög viszo­nyokba, s kedvelt tagja lett az ottani társaságnak, mely pedig eleinte egyáltalában nem fogadta örömmel. Zaimisz pártja annakidején a házasságkötéskor a hír­lapokban azt hangoztatta, hogy a pártvezér csak mor­ganatikus házasságot kötött. Három év alatt sokat fordult a világ, s ma az osztrák tanító leánya jogosul­tan ül Görögország államfői székében férje mellett. Erzsébet a koronás görög királyné pedig, a romániai Hohenzollern-királyi család legidősebb leánya, szám­űzetésben bujdosik évek óta. Tallózás egy «burgenlandi» tankönyvben Irta = OLAY FERENC Dr. S cheffel Viktor „Die Hunnen (Madjaren) i;m Kloster Reichenau" című olvasmánya, mely az el­szakított Nyugatmagyarországoai használatban :levő egyik tankönyvben*) található, a kalandozó magya­rok reichenaui esetét írja le oly módon és oly eszkö­zökkel, amely méltán kelt felháborodást. Az olvasmány címét nem tekintve, szerző sehol sem említi a magyarokat, hanem mindenütt csak a Ivánokról ír. Miután pedig köztudomású tény, hogy a reichenaui eset a kóborló magyarokkal történt meg, úgy látszik a szerző azzal, hogy látszólag a húnokat szerepelteti, azt akarta megmutatni, hogy a magya­rokat kíméli, de persze ezzel csak még jobban kidom­borította azokat a tulajdonságokat, amelyek a magya­rok kigúnyolására, lekicsinylésére és becsmérlésére alkalmasak. A húnok görbe kardjaikat fogaik közé szorítva úsztatnak át a folyón, melynek túloldalára érve há­romszor megrázzák magukat, mint a pudlikutyák, majd vitézkedő hurrákiáltásokkal bevonulnak az el­*) Parr und Lustig: Deutsches Lesebuch für die Yolks­und Bürgerschulen des Burgenlandes. 5. bis 8. Schuljahr. Wien, 1924. 457—9. oldal. csendesett (remegő) Reichenauba. A nyeregben meg­görbülve (értsd: nem tudnak lovagolni!) ültek az ide­gen vendégek, állatbőr az öltözetük, alakjuk sovány, szikár és kicsiny, négyszögletes koponyájukon fonott, eiőreeső hajjal, sárgán fénylő tökéletlen az arcuk. És így tovább! Éhes kutyákkal összehasonlítva, sírrab­lóknak feltüntetve, majd kigúnyolva, hogy a torony réz+etejét aranynak nézték s azt megostromolták! Az épületes, tanító ,s mint látjuk pedagógiai szel­lemtől és a demokratikus köztársasághoz méltó paci­fista szellemű (hisz csak a magyarok ellen izgat) ol­vasmányt kiegészíti egy kép is, mely a szöveghez al­kalmazkodva, a húnokat kurucos ruhában, visszata­szítóan vad és ijesztő külsővel mutatja be. Ezek után csak azt kérdezzük, vájjon a Lajtán­túl méltónak tartják-e a hadakozásnak ezt a módját? És vájjon van-e ok arra, hogy éppen a Magyarország­tól elvett területén szítsák ily tankönyvben az ellen­tétet? Bizonyos, hogy bár számos okunk lehetne a visz­szavágásra, a magyar tankönyvekben ily izgató ás célzatos olvasmányokkal régi fegyvertársunk talál­kozni nem fog. A. szovjet nem-orosz népeinek ébredése A szovjetköztársaságok uniójának a nyugati nem­zetiségi területek felszabadulása után is ma­radt még elég nem-orosz fajú lakossága. Besszarábia, Lengyelország és a magas kultúrájú Balti-államok megmenekültek a szovjeturalom áldásaitól, s így nem kerültek be abba a gazdasági pusztulásba, mely a nagyorosz területet már lassankint megsemmisülés­sel fenyegeti. A kommunista elv a különben is tunya orosz alsóbb néposztályokat visszatartja minden olyan munkától, mely saját szorosabb értelemben vett egyéni létfentartásuk szükségletén túulterjed, a kö­zéposztály emigrált vagy otthon nyomorog természe­tes vezetőszerepétől elzárva, amennyiben ki nem ir­tották és így a nagyorosz területek és Ukrajna egyre jobban elveszíti ebben a nagy világirodalomban je­lentőségüket. Nemcsak kultúrájuk nem halad, hanem az eddigi alacsony színvonalat sem tudja megtartani. Annál érdekesebb fejlődési menetet lehet meg­állapítani még a nagyon elszórva érkező adatokból is a szovjeturalom alatt élő nem-orosz népek részéről. Különösen feltűnő az a bámulatosan gyors iram, melyben az ázsiai, különösen a mohamedán nép^k ha­ladnak 1920. óta. A volgai tatárok szovjetköztársa­sága, mely 1925-ben ünnepelte ötéves fennállásának fordulóját, tavaly e&őtt már 925 tatár iskolát tartott fenn, holott a forradalom előtt mindössze 35 tatár iskola volt az egész területen. Az izlam változatlanul megmaradt, a szovjet sem meri a nép vallásos érzü­letét bántani, de a tatár nép azért kulturális téren rohamléptekké: fejlődik. A cári uralom alatt numerus clausus volt, a tatár diákokra. Főhelyükön, Kazánban, az egyetemi hallgatóknak csak 5 százaléka lehetett tatár, a középiskolaiaknak 10 százaléka. Természete­sen egyetem és középiskola egyaránt orosz volt. Ma Kazán teljesen tatár főváros, saját tatár egyeteme és tatár nemzeti színháza van. Még a sokkal alacso­nyabb kullturájú baskírok is két esztendő óta külön baskirnyelvű színházat tartanak fenn. A Kaukázuson túli köztársaságok gazdasági hely­zete az állandó jó termés folytán sokkal rendezettebb,

Next

/
Thumbnails
Contents