Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 43. szám - A Német birodalom politikai berendezkedése. 2. [r.]

Magyar Külpolitika 2 43. szám pillanatától kezdődően megindult az egyetemes munka, hogy ennek az igazságtalan békeszerződésnek megváltoztatását békés eszközökkel kivívja. Ma újból sorsdöntő órákat élünk, újból Páris felé indulnak legjobbjaink, hogy kivédjék azokat a csapásokat, amelyeket azok készülnek a magyar nemzet életfája ellen intézni, akik nem tudnak betelni a győzelem részegítő mámorával, akik nem veszik észre, hogy a sors nem várt kegyéből eddig is olyan ajándékban részesültek, amelyet meg nem érdemeltek, s amelynek birtokához hiányzik minden jogcímük. Noha a magyar nemzet a külpolitikát illetően, felfogásban ma egységesebben áll vezére háta mögött, mint valaha, tisztában kell lennünk azzal, hogy megpróbáltatásaink még nem értek véget. Az általános európai helyzet tarthatatlan, de évek eltelhetnek még, amíg a betegség tünetei oly akuttá válnak, hogy a bereget életrendjének teljes megváltoztatására kényszerítse. Addig lankadatlanul küzdenünk kell, nehogy valaha is szemrehányást tehessünk magunknak, vagy szemrehányást tehessenek utódaink, hogy akár a legcsekélyebbet is elmulasztottuk. Éppen ezért most, új évtizednek a küszöbén, és az elmúlt évtizednek tanulságaképp, szükségesnek véljük újólag hangoztatni: a magyar energiakifejtés százszázalékos csak akkor lesz, ha a nemzeti vélemény egységét a szervezett társadalmi és nemzeti munka százszázalékos egysége íogja alátámasztani. Mert, hogy ezen a téren még van tennivalónk, mindnyájan tudjuk. A. Német birodalom politikai berendezkedése Irta: GRATZ GUSZTÁV, v. b. t. t„ ny. külügyminiszter II. A pártviszonyok és a német pártok A

német alkotmánynak élettanát, az alkotmány működését, nem ismerhetjük meg a német politikai pártok ismerete nélkül, amelyeknek törekvései töltik meg az alkotmányos kereteket valóságos tartalommal. Olyan országban, amelyben az államhatalom súlypontja annyira kizárólagos módon a parlament, mint ahogyan ezt Németországra nézve megállapítottuk, a pártoknak különös nagy jelentőségük van. Jelentőségüket fokozza a Németországban érvényben álló lajstromos szavazati jog, amely a pártoknak a politikai életben való jelentőségét még fokozottabban aláhúzza. Az egyes német lajstromos választókerületek olyan nagy kiterjedésűéit, hogy azokban helyi szempontok már semmiféle szerepet nem játszanak. Minden személyes összeköttetés a képviselő és választói között jóformán teljesen hiányzik és a kerületnek a jelöltek által való közvetlen agitációval való alapos megdolgozása lehetetlen. Ilyen körülmények között a pártokra hárul a feladat, hogy a jelöltek névsorát megállapítsák és a szavazás nem annyira egyénekre, mint pártokra történik. Az egyes politikusok csak valamely párton keresztül juthatnak mandátumhoz és politikai befolyáshoz, ha a pártok elzárkóznak valaki elől, az a parlamentbe sem kerülhet bele. A választómozgalom a nagy lajstromos kerületekre való tekintettel oly erős pártszervezeteket kíván meg, oly költséges választási agitációt tesz szükségessé, hogy azt egyes embereknek vagy kisebb csoportoknak megteremteniük jóformán lehetetlen. A választási mozgalom tehát a német lajstromos rendszer mellett nemcsak lényegben a pártok mérkőzése, ami minden választásról állítható, hanem formailag is az. A mai német pártok örökösei és folytatói a császárság korában létezett pártoknak és legfeljebb nevét változtatta meg egyik vagy másik. A pártoknak ez az állandósága is mutatja, hogy mély gyökereik vannak a német népben. Ennek oka az, hogy a német pártok nagyobb mértékben, mint bármilyen más országban, nemcsak egy-egy világfelfogásnak híveit gyűjtik össze magukban, hanem egy-egy társadalmi osztály vagy foglalkozási ág képviselőjeként is szerepelnek, úgy hogy az idők folyamán bizonyos foglalkozási ágak vagy társadalmi osztályok külön politikai programmot alakítottak ki a maguk részére és bizonyos politikai alapirányok leginkább egyes társadalmi osztályokhoz vagy foglalkozási ágakhoz kötődtek. Ebben részben visszatükröződnek a régi rendi rendszernek maradványai, de kifejezést talál ebben a német nép gondolkodó, rendszerek alakítására irányuló szellemi hajlandósága is. Ennek a körülménynek figyelembevételével kell megrajzolni a mai német politikai pártok törekvéseinek képét. 1. A német nemzeti néppárt A német nemzeti néppárt a császárságkorabeli konzervatív pártnak örököse és hagyományainak folytatója. A mezőgazdasági körök — földbirtokosok és kisgazdák — voltak mindig főtámaszai és azok maradtak ma is, ezenkívül a párt különösen a forradalom után gyökeret vert a nagyiparnak egy részében. Híveihez tartozik a régi császári hivatalnokoknak és katonatiszteknek túlnyomó része is, azonkívül a nemzeti gondolkodású és „hazafias védőszövetségekben" (Vaterlándisohe Wehrverbánde) szervezett középosztálybeliek és kispolgárok is. A belső politikában élesen szembehelyezkedik az 1918. évi forradalom szellemével és azokkal az elemekkel szemben, amelyek ezt a forradalmat megvalósították. (Novemberverbrecher.) Hangsúlyozottan monarchista. Az állami tekintélynek megerősítésére törekszik és a forradalomban megalapított népköztársasággal szemben fenntartja azt a régebbi német felfogást, amely az államot nem egyszerűen a polgárok összességének, hanem a polgárok felett álló külön egyéniségnek tartotta, amelynek mindenki alá van rendelve. Külpolitikai tekintetben ellenzi a franciákkal való kibékülésre és a volt ellenségekkel való megegyezésre irányuló politikát (Verstándigungspolitik). Ezért ellenezte a locarnói egyezményt, bizonyos tekintetben a Dawes-egyezményt is és ellenzi most a Young-terv elfogadását. Vezére ma Hugenberg titkos tanácsos, aki régebben a birodalmi pénzügyminisztériumban teljesített szolgálatot, majd a nagyiparban fejtett ki működést és utóbb teljesen d német nemzeti, konzervatív politikának szentelte erejét. Befolyását különösen megalapozta a német sajtó egy nagy és tekintélyes részének intenzív megszervezésével. Mellette Westarp gróf a párt régebbi vezére, és a német nemzeti csoportnak a legutolsó időkig vezére és a pártnak parlamenti szóvivője.