Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 42. szám - Egy angol a magyar kisebbségi problémáról. A Magyar Külpolitika olvasóinak hozzászólását kéri a Szerkesztőség

Magyar Külpolitika 4 42. szám szavazatok két ötödét. Tagjai a kormányuktól kapott utasításokhoz kötöttek. Az alkotmány szerint valamennyi törvényjavaslatot előbb e birodalmi tanács elé kell terjeszteni, s ha ez a birodalmi kormánytól eltérő véleményt nyilvánít, ezt a birodalmi gyűléssel közölni kell. Meghozott törvények ellen felszólamlása joga van, amely azonban nem érvényesíthető, ha a birodalmi gyűlés minősített többséggel fenntartja a törvényt és az elnök azt nem terjeszti népdöntés elé. A harmadik ebben a vonatkozásban említendő szerv az országos gazdasági tanács, amelynek hivatása, hogy véleményt adjon a kormány gazdaság- és szociálpolitikai javaslatairól, sőt ilyen javaslatokat kezdeményezhet is, de határozatainak csupán csak morális hatásuk van. A gazdasági tanácsnak 326 tagja van: munkaadók és munkások képviselői, a különböző gazdasági ágak kiküldöttjei és a fogyasztók képviselői. Nagyobb politikai befolyásra eddig nem tudott szert tenni. Különös fontosságúak az alkotmánynak azok az intézkedései, amelyek a Németországot alkotó egyes országoknak a birodalomhoz és annak kormányához, valamint a birodalmi tanácshoz való viszonyát szabályozzák. A régi császári Németország egyes önálló országok szövetsége volt, amivel szemben a weimari alkotmány centralista tendenciákat juttatott érvényre, ha nem is olyan radikális módon, hogy az egyes országok különállását teljesen megszüntette volna. A birodalmi alkotmány az egyes országoknak akaratát alkotmányos berendezéskedése dolgában több tekintetben megköti. Előírja, hogy minden országnak köztársasági alkotmánnyal kell bírnia, hogy saját népképviseletét általános, egyenlő, titkos és közvetlen, férfiakra én nőkre egyaránt kiterjeszkedő választási jog alapján kell összeállíttatnia lajstromos szavazás rendszere szerint és hogy ugyanez a választási rendszer a községi választásoknál is betartandó. De leginkább belevág az egyes országok különállásába az alkotmánynak intézkedése, hogy az egyes országok területét alkotmánymódosító birodalmi törvény útján meg is lehet változtatni. Sőt az ilyen területváltoztatás egyszerű törvény útján is végbemehet, ha az érintett országok, vagy ezek ellenszegülése esetében legalább is az érintett területek népszavazás útján megkérdezett lakosságának minősített többsége ahhoz hozzájárul. Az elvi jelentőségű törvényeket az egész birodalomra kitérj edőleg a birodalmi gyűlés hozza és a birodalmi törvényhozás tartotta fenn magának a legfontosabb adók beszedését, továbbá a külügyek, a véderő, a vámügy, az éremügy, posta, távírda és vasutak irányítását és vezetését. (Folytatjuk.) Egy angol a magyar kisebbségi problémáról A M agyar Külpolitika olvasóinak hozzászólását kéri a Szerkesztőség Genf, december 10. ^\ lkalmam volt hosszabb beszélgetést folytatni az angol népszövetségi liga egyik vezető tagjával. A beszélgetés lényegét az alábbiakban közlöm, megjegyezve, hogy az angol agy gyakorlati megállapításai sok tekintetben tanulságosaknak látszanak, bár fejtegetései egyben elárulják, hogy a kisebbségi probléma részleteit illetően még azok a körök is tájékozatlanok a külföldön, amely körök hivatásszerűen foglalkoznak a hasonló természetű problémákkal. — A Pester Lloydban olvastam, mondotta angol ismerősöm, Bethlen István grófnak és Kenéz Bélának az erdélyi kisebbségekkel foglalkozó beszédét, amelyekből megtudtam, hogy a külföldön, a kisebbségi problémát illetően, számos, a tényeknek meg nem felelő hír forog közkézen. Bethlen István azt mondta, ha a külföld Kenéz adatainak csak a felét hinné el, meg lenne elégedve az eredménnyel. Én ezt úgy mondanám, hogy ha a külföld a Kenéz feltárta adatoknak csak a feléről tudomással birna, ez a felháborodásnak akkora viharát keltené, mint amekkora hullámverése annakidején az örményüldözéseknek volt. — De tekintse most a mi helyzetünket: angoi hivatalos oldalról nem értesültem eddig kisebbségi problémáról. Azt mondja Ön, hogy eleget írnak róla a lapok. Dehát tudja, hogy a sajtóközléseket többnyire fentartással fogadja az olvasó, magyar emberrel sajnos nem volt alkalmam beszélgetnem, s így hiteit érdemlő forrásul egyedül csak a kisebbségek által beadott panaszokat tekinthetem. — És itt nagy az önök mulasztása. Bethlen István gróf és Kenéz Béla beszédeit olvasva az az érzésem, hogy már eddig is ezerszámra kellett volna panaszokat beadni a Népszövetséghez. És legnagyobb meglepetésemre azt az értesülést kaptam, hogy a Népszövetséghez eddig mindössze alig tíz, tizenöt kisebbségi panasz érkezett magyar részről. A legutóbbi két esztendőben pedig egyetlen egy panasz sem futott be a Titkársághoz. — Hiszen belátom, nehéz kisebbségi embernek rászánnia magát arra, hogy panasszal forduljon a Népszövetséghez, viszont beláthatja, hogy az a tény, hogy a panaszoknak száma ily elenyészően csekély, a vezető külföldi politikai körökben legalább is hamis impressziót kelt. — Azt is mondja Bethlen István gróf, hogy Magyarországon mindenki jól ismeri a kisebbségek szomorú helyzetét. Hát nem találkozik akkor Magyarországon ember, aki ilyen panaszokat beadjon? Hiszen a Népszövetség minden panaszt elfogad, ha nem anonim. — Azt is tudom, hogy önök, magyarok, a jogot mindenek fölé helyezik. De engedje meg, véleményem szerint nem elégednék meg azzal, hogy csupán a kisebbségi eljárás tökéletesítését próbáljam kivívni, hanem igyekeznék a magyar kisebbség hasznára fordítani mindazt, amit a mai lehetőségek megenged-