Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 42. szám

Magyar Külpolitika 2 42. szám Hogy a legsúlyosabb fenntartást megérthessük, tudnunk kell, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróság, a reá ruházott hatáskör értelmében, oly kérdésekben, amelyekben a Népszövetség Közgyűlése, vagy Tanácsa hozzáfordul, jogi véleményt (avis consultatif) ad. Már most Amerika, tekintve, hogy nem tagja a Népszövetségnek, és abban a téves feltevésben, hogy a Közgyűlés vagy Tanács ezirányú határozataihoz egyhangúság kell, azaz a Közgyűlés, illetve Tanács bármely tagjának ellentétes szavazata megakadályozhatja a kérdésnek a bírósághoz véleményezés végett való áttételét, vétójogot követelt a maga számára oly esetekre, amikor a vitás probléma amerikai érdeket is érint. Amerika ezzel a fenntartással azt a helyzetbeli hátrányát akarta ellensúlyozni, hogy nincs képviselete sem a Közgyűlésben, sem pedig a Tanácsban. A szignatárius hatalmaknak 1926 szeptember havában tartott konferenciája azonban merőben elfogadhatatlannak minősítette Amerikának ezt a követelését, azzal az érveléssel, hogy Amerika, amikor a többi tagállammal való egyenlőségre törekszik, a dolgok helytelen ismeretében, az egyenlőségen túlmenően privilégiumot óhajt a maga számára biztosítani. Az eszmecsere akkoriban meg is akadt s csak Elihu Rootnak, akit időközben a hágai bíróság alkotmányának revíziójával megbízott nemzetközi jogászbizottság tagjául megválasztottak, sikerült az ellentéteket annyira elsimítania, hogy Amerika képviselője és megbízottja december 9-ikén aláírhatta az alapokmányhoz való hozzájárulást. Ez a nap kétségtelenül igen fontos és jelentős a Népszövetség életében, bár még hátra van a szenátus által való ratifikálás, ami az eddigi jelek szerint nem fog simán menni. Laphírek szerint az ellenzék máris szervezkedik Amerikában, bár nem valószínű, hogy ez az ellenállás oly erős tudjon lenni, hogy újból megbuktassa a sok nehézség árán megszületett megegyezést. Attól meg éppen messze vagyunk, hogy szó lehessen Amerikának a Népszövetséghez való csatlakozásáról, ellenben kétségtelen, hogy Amerika és a Népszövetség között oly közeledés történt, amelynek jelentőségét nem lehet letagadni. Mi magyarok pedig vegyes érzelmekkel kell, hogy fogadjuk a népszövetségi berkeknek ezt a nagy örömét. Mert igaz ugyan, hogy Amerikának ez az elhatározása megerősíti a világbéke megalapozásának a lehetőségét, szorosabbá fűzi azokat a jogi szálakat, amelyek akadályozzák szabad mozgásában azt a kart, amely más nemzetek fenyegetésére kardját akarná hüvelyéből kivonni, mégis, Amerikának a Népszövetséghez való minden közeledése nekünk magyaroknak csak annak a légkörnek az erősítését jelenti, mely légkör a békeszerződések sérthetetlenségében látja Európa békéjének legfőbb biztosítékát. A.z új délszláv népoktatási törvény célja a teljes elszer besités F

él évig dolgozott egy külön bizottság az új délszláv népoktatási törvényen, melyet most december 5-én szentesített a király, s a törvény a hivatalos közlöny 8-iki számában megjelenve, rögtön jogerőssé vált. Mint minden, ami Belgrádból jön, kisebbségi szempontból ez is szomorú meglepetéseket tartalmaz. A 120 szakaszos törvény legelső paragrafusa a népiskola céljául azt állapítja meg, hogy „az állam és nemzeti egység s a vallási türelem szellemében neveljen". Ami a vallási türelmet illeti, az eddigi jelenségek után nem sok jót várhatunk tőle, viszont a nemzeti egység szellemének fejlesztése világosan az elszerbesítést jelenti. Nem sok örömük lehet ebben a horvátoknak és szlovéneknek sem, a magyar, német, albán stb. kisebbség pedig egyenesen katasztrofálisnak tekintheti ezt a programmot. Belgrád ismeri jól az iskolák értékét s ezért eltörölt mindenféle felekezeti nevelést és tisztán állami népoktatást tűr meg. Hogy valamennyire eleget tegyen nemzetközi kötelezettségeinek, formálisan a nem-szláv nemzetiségek részére is felállít külön anyanyelvi osztályokat, ahol ezek a nemzetiségek tömegesen laknak, de a tanterv itt is az állami, a tanítók csak az állami tanítóképző intézetek végzett növendékei lehetnek és még a római beavatkozásra megengedett vallásoktatásnál is a hitoktató lelkészeknek vizsgát kell tenniök, hogy teljesen birják az állam nyelvét. Ezeket a hitoktatókat az egyházak maguk fizetik, viszont a közoktatásügyi miniszter nevezi ki őket és menti fel. Külön sérelem a nemzeti kisebbségeknek, hogy ez az anyanyelvi oktatás is kizárólag a tizedik életévig tarthat a népiskola alsó tagozatán. A felsőbb tagozaton az oktatás teljesen az állam nyelvén történik. A nemzetiségi gyermekek hátrányban vannak a többiekkel szemben, mert részükre külön előkészítő osztályt állítanak fel, de ennek elvégzése nem számít a kötelező iskolázási időbe, úgy hogy ők egy évvel később kezdik meg a tanulást és egy évvel többet kénytelenek iskolában tölteni. Ez az a bizonyos teljes nemzetiségi egyenjogúság, amit Trianon, St. Germain és a nemzetközi kisebbségi szerződés garantál a szerb uralom alá jutott volt magyar és osztrák állampolgárok gyermekeinek. A törvény főbb pontjai a következők: A népoktatás kötelező állami és ingyenes. Beiratkozási és tandíj vagy bárminemű más illeték nincsen. Azoknak a gyermekeknek, akiknek az államnyelv nem anyanyelvük, előkészítő osztályt kell nyitni az iskolák mellett, ennek elvégzése azonban nem számít be e kötelező 8 éves iskoláztatási időbe. Elemi iskolát mindenütt nyitni kell, ahol négy km-es körzetben legalább 30 tanköteles van, de ahol az iskola megközelítése nehéz, ott már lehet húsz tanulónak is iskolát nyitni. A tanító és hitoktató-lelkész csak délszláv állampolgár lehet. Ahol a hitoktatást a tanító látja el, ennek külön vizsgát kell tenni a vallásoktatásból. Harminc, kivételesen huszonöt nem állami anyanyelvű, de egy anyanyelvhez tatozó gyermek részére külön osztályt lehet megnyitni, ahol az oktatás a tanulók anyanyelvén folyik; ezen tanítják a nemzeti tárgyakat is s az államnyelv csak kötelező tantárgy. Ahol több ilyen nemzetiségi osztály van, a tagozat részére külön igazgatót is lehet kinevezni. Állami anyanyelvű gyermekek nem járhatnak kisebbségi iskolákba, a kisebbségieknek azonban az államiba kell járni, ahol nincs külön kisebbségi osztály. Egyik nemzetiségi kisebbséghez tartozó tanköteles nem járhat a másik nemzetiségi kisebbség osztályába. A tanítóknak és hitoktató lelkészeknek tökéletesen kell beszélniök az állam nyelvét. Az alsó négy osztályben egyenként nem lehet ötvennél több tanuló, a négyosztályos felsőbb tagozatban osztályonként 40 tanuló a maximum.