Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 41. szám - Benes vereségét jelenti az új esek kormánykoalíció. Az új cseh kormány

1929 December 14 nem szégyelnek fiúsra vágott hajjal, térdig érő szoknyában cigarettázgatva ülni a kávéházak és cukrászdák előtti székeken. A középkorú és idősebb nők nemzedékeken át öröklött fekete selyem díszruhákat hordanak, ékszereik is századosak, csipkekendőik pedig még az ékszereknél is féltettebb családi kincsek. A fiatalság, míg rá nem jön az öröklés sora, pehelykönnyű ezüst filigrán munkákat hord minden elképzelhető változatban ékszerként. Olyan ez náluk, mint a virág: cserélgetik, a ruhák színe szerint váltogatják és egyéni tetszés szerint néha túlságos sokat is rak nak fel belőlük. Aki ismeri ezeket a nőket az elképzelhetetlenül keskeny kis utcák örökké sötét boltjaiban, ahol óriási sajtkorongok, felakasztott sonkák, hánccsal befont öblöshasú, vékony nyakú borosüvegek között töltik napjaikat, alig hiszi el, hogy ugyanezek a korzó esti tüneményei. Egész nap morcosak, rosszkedvűek a boltban, veszekednek a sok maszatos gyerekkel, estére azonban virággá nyílik mindegyikük és kápráztatja az idegent. Etédi. (Folytatjuk.) • HÍREK • Egy követváltozáshoz Vicomte Grácia Réal spanyol követ elbúcsúzott Magyarországtól Szerdán, december 11-én nyújtotta át a spanyol követ, vicomte Grácia Réal visszahívólevelét Magyarország kormányzójának s ezzel meg is szűnt a mindnyájunktól, különösen pedig a diplomáciai testület s a kormány tagjaitól igen nagyrabecsült, elegáns spanyol diplomatának hivatalos működése. Közel tízéves működés után szólította el a követet a spanyol kormány. 1920 augusztusában, a magyar történelem legszomorúbb napjaiban, a trianoni Magyarország első évében érkezett hozzánk. Megértő testvérként jött, mint egy hatalmas nyugati nemzet képviselője, résztvett bánatunkban, de résztvett abban az építő munkában is, mely az országot a későbbi konszolidált viszonyok biztos alapjára helyezte. Tízéves működése idejére esik sok értékes közgazdasági kapcsolat megteremtése után a spanyol-magyar kereskedelmi szerződés szignálása és működésének koronájaként ragyog az 1929. év júniusában, Madridban megkötött döntőbírósági szerződés, melyet spanyol részről maga Primo de Rivera, magyar részről Bethlen István gróf miniszterelnök írt alá. Ez a szerződés a legékesebb bizonyítéka a két nemzet baráti viszonyának, melynek megteremtéséért a távozó követnek hálával adózik minden magyar szív. Grácia Réal vasárnap, december 15-én félőt órakor hagyja el a követ Budapestet; először Bécsbe utazik, majd Madridba, onnan pedig új állomáshelyére, Mexikóba. A mexikói spanyol követség bizonyos okokból már évek óta betöltetlen volt. Madridban azonban mindinkább, különösen a barcelonai és szevillai kiállítással kapcsolatos nemzetközi forgalom hatása alatt, azt tapasztalják, hogy Spanyolország számára Latin-Amerika a legfontosabb külpolitikai és külkereskedelmi támpont, mellyel a legszorosabb összeköttetést kell fenntartani. Ezért a mexikói követséget nagykövetséggé kell átalakítani, élére pedig egyik legkiválóbb diplomatájukat állítani. A spanyol kormány ebbe a nagyon fontos, kényes bizalmi állásba vicomte Grácia Réalt helyezi, ki közismert tehetségén kívül azért is a legalkalmasabb erre, mert jóidéig , mint lisszaboni nagykövetségi titkár működött, s így alapos ismerője a portugál léleknek, ami tekintettel Mexikó túlnyomórészt portugál lakosságása, igen fontos tényező. Vicomte Grácia Réal fogadta lapunk munkatársát, hogy a „Magyar Külpolitika" hasábjain még egy Istenhozzádot mondjon a magyar népnek. — Nagyon szomorú vagyok — mondta — hogy közel tízéves működésem után elszólítottak ebből az országból, melyhez a legőszintébb szeretet s a legbensőbb ragaszkodás érzelme fűzi szívemet. Ezalatt a tíz év alatt emberfeletti küzdelmeket vívtak a magyarok, hogy gazdasági, pénzügyi, társadalmi és külpolitikai téren biztos alapra helyezkedjenek; s én büszke vagyak arra, hogy ebben az építőmunkában személyes közreműködésemmel résztvehettem. — Magyarország ma a belső rend mintaképe s mint előkelő, nyugati műveltségű ország jön számba a nagyhatalmaknál. Őszinte szívből kívánom az országnak, hogy ezen az úton haladjon továbbra is, s őrizze és fejlessze ezeréves kultúráját oly rgaszkodással, szeretettel és kitartással, mint amilyen nagyrabecsüléssel én azt tisztelem. Isten áldja a magyar hazát, mely szinte az én második hazámmá vált, s Ö vezérelje magukat a szebb jövő és feltámadás felé. W. J. br. Pékár Gyula újabb olasz kitüntetése Mint értesülünk, Pékár Gyulát, a milánói Reale Instituto Lombardo di Scienze e Lettere Milano levelező-tagjának választotta meg az olasz-magyar kapcsolatok kimélyítése terén szerzett érdemeinek elismeréséül. Ruyssen professzor Budapesten Th. Ruyssen professzor, a Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniójának jelenleg Budapesten tartózkodó főtitkára, aki tudvalevőleg a Népszövetséggel kapcsolatos kérdésekről a Közgazdasági egyetem meghívására három előadást tart, az „Állami szuverenitás és a nemzetek szövetsége" címen, szerdán este tartotta meg második felolvasását. Előadásában a szuverénitás mai fogalmát az Impérium Romanum örökségének tartja, vagyis hogy az államok elég hatalmasak ahhoz, hogy magukat úgy belső, mint külső vonatkozásokban minden hatalom fölött állónak tekintsék. Az államok a középkor után a teljes szuverénitásra törekedtek, mégis a nemzetközi kapcsolatok erősödése kikerülhetetlenül a szuverénitás gyöngítésére vezetett. Különösen a Népszövetség életrekeltése hatott a szuverénitásra gyengítőkig, bár az államok csatlakozása a Nemzetek Szövetségéhez éppen szuverenitásukból kifolyólag történtek. Továbbiakban kifejtette előadó, hogy a kisebbségi jog létesítése nem egyéb, mint az egyetemesség ellenőrzési joga az államok belső működése fölött. A Nemzetek Szövetségének létezése jogilag és ténylegesen is a nemzetközi életnek egy egészen új és hatalmas rendszerét hozta létre, melyben az egyes államok szuverénitása érzékenyen gyengült a jog szuverénitása javára. Itt említjük meg, hogy Ruyssen főtitkár kedden délelőtt a Népszövetségi Ligák Uniójának magyar tagegyesületénél, a Magyar Külügyi Társaságnál hosszabb látogatást tett, ahol a Társaság vezetősége élén, Pékár Gyula és Eöttevényi Olivér alelnökök fogadták. A főtitkár behatóan érdeklődött a Külügyi Társaság népszövetségi tevékenysége iránt és egynéhány aktuális szervezési problémát vitatott meg a Külügyi Társaság vezetőivel. * Szerdán este vacsorát adott Ruyssen tiszteletére a Külügyi Társaság, amelyen résztvettek Berzeviczy Albert, Lukács György, Gratz Gusztáv, Teleki Pál gróf, Pékár Gyula, Eöttevényi Olivér, Paikert Alajos, Vermes Béla, Horváth Jenő, Zichy Ernő gróf, Radisics Elemér, Póka-Pivny Béla és Molnár János. A vacsora során Berzeviczy Albert üdvözölte Ruyssent, •hangoztatva, hogy Magyarország az ő főtitkári működésében elsősorban pártatlanságát becsüli. Magyarország a békít óhajtja, de az igazság és jog alapján. Pékár Gyula személyes visszaemlékezésekkel kapcsolatban Ruyssennek a népek közeledését előmozdító fáradhatatlan tevékenységéről emlékezett ,neg, mire Ruyssen tanár megköszönve a felköszöntőket, Apponyi Albert grófra ürítette poharát, mint aki az egész nemzetközi világban osztatlan tekintélynek és nagyrabecsülésnek örvend. Az önök országának, mondotta tovább, hogy céljait elérhesse, — amely célokat teljesen igazságosaknak ismerek el, — még több súlyos akadályt kell legyőzni. Magyarország már eddig is pozitív és konstruktív munkát végzett, amiért megszerezte a Népszövetség rokonérzését. Franciaországnak minap elhunyt nagy államférfid 1918-bdn kijelentette, hogy negyvenhét évig várt Elszász-Lotharingia felszabadítására, •reméli, a magyaroknak nem kell ilyen sokáig várakozniok.