Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 41. szám - Jogunk van célul kitűzni a trianoni békeszerződés revízióját. Magyarországon három világuralmi tendencia ütközik állandóan - Mire tanít a mult ? - A revizió három útja

Magyar Külpolitika 8 41. szám Éppen eleget írtunk erről a kérdésről már ahhoz, hogy feleslegesnek tartsuk a további érdemi vitát, csak azt szeretnők tudni, hogy Petrovici, ez a bukaresti úr, honnan tudja, minő sorsa volt az erdélyi románságnak a magyar uralom alatt és milyen sorsa van az erdélyi magyarnak jelenleg a román uralom alatt, amikor egész életét a jassyi egyetemi katedrán töltötte és egyik erdélyi nemzet sorsát sem ismerte közvetlenül sem azelőtt, sem most? Ehhez a kérdéshez komolyan csak azok szólhatnak hozzá, akik a háború előtt és a háború óta egyformán ismerik az erdélyi viszonyokat. Most jelent meg például „Zece Ani 1919—1929" címmel a kolozsvári egyetem „Petru Maior" körének hatalmas almanachja, s ebben Hatiegan Emil dr. egyetemi tanár és volt miniszter visszaemlékezésként leírja a maga életét. A kolozsvári piaristáknál és a balázsfalvi román főgimnáziumban végzett, azután a kolozsvári egyetemen járt. Nem hiányzott egy óráról sem, idejében letette vizsgáit, s amikor a doktori szigorlaton átesett, a római jog tanára a piac közepén ölelte meg és gratulált az eredményhez „A tanárok nagy többsége tárgyilagos volt a vizsgákon, írja Katiegan, a román diáknak jó neve volt a kolozsvári egyetemen. Mindnyájan szorgalmasok, igyekvők voltunk és mint jó példát emlegettek tanárjaink magyar diáktársaink előtt. A román diákság alkotta a rohamcsapatot minden nemzeti tüntetésen. A memorandumper alkalmával ezer meg ezer román parasztot a diákok vezettek Kolozsvár utcáin. Válogatott csapat voit ez a diákság, büszke a maga méltóságára és kész minden áldozatra nemzetisége és vallása védelmében". Hatiegan vallomásaihoz csak annyit jegyzünk meg, hogy próbálná ma meg a kolozsvári egyetem magyar diáksága ezer meg ezer falusi magyart felvonultatni az utcákon a román kormány ellen való tüntetésre! A NOUVEAU PETIT LAROUSSE széles e világon ismert könyv, könnyen kezelhető enciklopédiája az általánosan használt francia szavaknak, egyben történelmi részében kiterjeszkedve a nemzetközi politika személyiségeire és eseményeire. Nem vagyunk túlságosan elkényeztetve oly irányban, hogy amit rójunk írnak vagy rólunk közölnek, az mindig tárgyilagos ismertetése lenne viszonyainknak. S a magyar propagandának egyik legfontosabb tevékenysége, hogy helyesbítse azokat a badarságokat, amiket rólunK a külföldi müvek és sajtóorgánumok írnak és terjesztenek. Radó Antal hívta fel a Pester Lloyd hasábjain a magyar közönség figyelmét arra a csodálatos tényre, hogy az 1929. évi Larousse ismeri Apponyi Antal grófot, ismeri Apponyi György grófot, de nem ismeri Apponyi Albert grófot. A két kötetes Larousse Universel pdeig négy sorban végez Apponyi Albert gróffal, Tisza István grófról pedig nem átalj?. azt írni, hogy: „a nemzetiségekre ráerőszakolta a magyar uralmat, az Osztrák-Magyar monarchiát arra kényszerítette, hogy Németország uszálya legyen, diktálta Berthold grófnak az 1914 július 23-iki ultimátumot, melynek következtében tört ki a világfliáború". Ahány szó, annyi ferdítés, annyi felháborító hazugság. A magyar önérzet követeli, hogy az a Laíousse, amely a magyar írók közül csak a Stasz, Berdzik és Miksyat neveket ismeri, vagy lojálisán helyesbítse tévedéseit, vagy a magyar közönség tartózkodjék attól, hogy ezért a műért pénzt adjon. A KELLOGG-PAKTUMOT AZÉRT SZERKESZTETTÉK MEG, hogy a háborút kiküszöbölje. A paktumot az orosz szovjet tüntetőleg az elsők között írta alá, de azért betört Kínába és pusztító háborúval kényszerítette, hogy a mandzsúriai vasutat engedje vissza orosz kezelés alá, hogy annak minden állomása továbbra is a szovjet propaganda központjául működhessék. S mikor a nagyhatalmak végre a háború befejezése után, figyelmeztető jegyzéket intéztek a szovjethez, erre a jegyzékre az Écho de Paris című jobboldali lap, — tehát olyan irányzat szócsöve, melynek hivatalból kötelessége lenne állástfoglalni a szovjet ellen, — megtámadja a beavatkozó hatalmakat, kifogásolva, hogy Franciaország és Anglia is csatlakozott az amerikai jegyzékhez, amikor tudhatják, hogy ,,az egységes és modernizált Kína megvalósulása nem érdeke sem Franciaországnak, sem Angliának, mert el akarja törölni az exterritorialitást". Végre egy őszinte szó. A háború tehát csak olyan ország ellen tilos, amellyel érdekközösségben van a háborút eltiltó paktumot aláírt állam. Ha azonban az illető államnak érdekei valami tekintetben eltérnek az illető államétól, akkor nem érvényes az aláírás, akkor heiytelen a beavatkozás. És ezt nevezik világbékepolitikának. De tovább is van. A Matin Sauerwein cikkét hozza az osztrák viszonyokról. Tiltakozik az ellen, hogy a külföldi baloldali kormányok beavatkozzanak az ausztriai vörös uralom érdekében és a Heinwehr feloszlatását követeljék, mert a Heimwehr programúi ja Ausztria önállósága, míg a szocialisták a Németországhoz való csatlakozás hívei. Ugyanez a lap azonban a legkomolyabban követeli a magyar levente-egyletek feloszlatását, mert a fapuskákkal felszerelt magyar fiúk nyugtalanítják a kisantantot. Hiába, nagyon szép dolog az a békepolitika! • ESZTENDŐS ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI egy hónap múlva a belgrádi abszolutizmus. A világsajtó véleménye eléggé megoszlott azóta erről a lépésről, csak éppen a cseh lapok nem nyilvánítottak még semmiféle nézetet. „A demokrácia hazája", aminek hirdeti magát Prága, nem dicsérhet egy katonai rémuraimat, már csak azért sem, mert nem akarja elrontani összeköttetéseit a horvátokkal. De nem is támadhatja, mert akkor meg a belgrádi szövetséges orrol meg érte. Most azonban a nagy törvényalkotó lázban Zsivkovics tábornok feloszlatott minden tornaegyesületet, melyek pedig a pánszláv gondolat megtestesítői és helyettük hivatalos állami szokol-szövetságet állított fel, melybe bevezényelt az elemi iskolától kezdve a katonasorig és a katonaságtól való kikerüléstől a sirig minden délszláv fiút és férfit, sőt külön szakosztályba a leányokat is. Ezt már nem hagyhatta szó nélkül Prága sem, mert a horvát és szlovén szokolegyesületek útján akarta megvalósítani azt az új pánszláv eszmét, amely szerint a cseheknek kell átvenni a kidőlt oroszok helyett a szláv világ vezetését. A cseh sajtó egyszerre kilépett tartózkodásából, s nagyon komolyan magyarázgatja a szerb királynak és Zsivkovics tábornoknak, hogy a szerb elnyomás nem vezet célra a horvátoknál és szlovéneknél, a katolikus délszlávok nem engedik elnyeletni magukat a belgrádi pravoszlavizmustól, s az ilyen hivatalos szerb szokolkodás az egész szláv eszmétől elfordíthatja a horvátok és szlovének lelkét. Prága nagyon bölcs és előrelátó tud lenni, mihelyt saját érdekeiről van szó.