Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 41. szám - Jogunk van célul kitűzni a trianoni békeszerződés revízióját. Magyarországon három világuralmi tendencia ütközik állandóan - Mire tanít a mult ? - A revizió három útja

1929 5 December 14 gazdasági termelés előmozdítására alakult és nem viseli magán a háború utáni nemzetközi szervezkedések közös főjellemvonását: a gazdasági segítségnyújtási célzatot. Ami a háború utáni nemzetközi gazdasági együttműködést illeti, a hivatalos kormányok közti feszült, sőt gyakran ellenséges viszony miatt nagy szolgálatokat tettek, sőt tesznek ma is a nem hivatalos, tehát nem kormányok közti nemzetközi konferenciák, amelyeket a magánszervezetek (kereskedelmi kamarák, ipari szervezetek, bankáregyesületek, közgazdasági társaságok, parlamenti szakcsoportok) tartanak időszakonként. E világszervezetek kongresszusai szinte felderítő munkát végeznek akkor, amikor előzetes szakvitáikkal megjelölik eleire azokat a területeket és ezek határait, amelyeken és ameddig az ügy sikerének kockáztatása nélkül, a ma még mindig fennálló súlyos érdekellentétek közt hivatalos konferenciákon majd tárgyalni lehet. Tény az, hogy a nagy nemzetközi hivatalos diplomáciai értekezleteken leginkább azokat a problémákat látjuk, amelyeket a nemhivatalos, társadalmi kezdeményezések folytán alakult világszervezetek kongreszszusainak napirendjeiről már megismerhettünk. Mint nemhivatalos gazdasági világszervezet főleg kettő érdemel említést, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarát és a Parlamentközi Kereskedelmi Konferenciát. Ezeknek a szervezeteknek pionír-munkája után jelentkeznek a problémák gyakorlati megvalósítás végett a hivatalos, kormányok közti világértekezleteken. E megvalósításra szinte kínálkozott a világháború után maga a Nemzetek Szövetsége. E Szövetség rövidesen egy Gazdasági Bizottságot alakított, amely rendkívül jótékony tevékenységet fejtett ki a genfi apparátus egy évtizedes működése alatt. Az első feladata volt e Gazdasági Bizottságnak a pénz. Tudjuk, hogy mily pénzérték-összeomlások következtek be a világháború után, főleg a legyőzött államokban. Hogy a Nemzetek Szövetsége az elméletnél nem állt meg, legjobban bizonyítja Ausztria és hazánk pénzügyi szanálása. További feladata volt az általános gazdasági élet javulása útjainak keresése. Ezt már az 1922. évi génuai konferencián megkezdte, ahol a magyar miniszterelnök is megjelent. Egész nagyszabású és igen alapos munkát végzett Genf az 1927-ben Genfben öszszehívott Nemzetközi Gazdasági Konferencián, ahol a gazdasági életet három részre osztva (Ipar, Kereskedelem, Mezőgazdaság), igyekezett a javulás jövő útjai számára irányelveket megszabni. Ezek a vámok csökkentésére, a kereskedelmi szabadság fejlesztéseié, a mezőgazdaság bajaira vonatkoztak és még most is állandó feldolgozás tárgyát képezik. Mindezeknek a konferenciáknak figyelemmel kísérése nagy, komplikált tanulmány. A Nemzetek Szövetsége keretén kívül egy új kormányközi gazdasági alakulat kereteit látjuk napjainkban kibontakozni: a Nemzetközi Elszámolások Bank-ját, amelynek alapítása a jóvátételi kérdések szabályozásával kapcsolatosan szinte szükségszerűen, automatikusan jelentkezett. Előadó ezután részletesen ismertette a jóvátétel eredetét, az első idők összegeinek hihetetlen nagyságát, a kérdésnek a politikával való összekevertsége Az itt bemutatott térkép feltűnteti, hogy mikép várják a győzök Berlinből (pontozott sugarak) a jóvátételi összegeket, hogy Londonnak és New-Yorknak a tartozásaikat visszafizethessék. A térkép jobbsarkán látható egy elosztási táblázat két százalékoszloppal. Az egyik a győzőknek a német jóvátételben, a másik a magyar-osztrák-bolgár jóvátételben való részesedési arányát tünteti fel, A térkép baloldalán látható összeg-táblázat az amerikai kölcsönök összegeinek nagyságát adja.