Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 40. szám - Mi is az a Népszövetség?. 9. [r.]

Magyar Külpolitika • 16 • 40. szám tolandók Magyarországhoz azok a területek, amelyeken kizáróan magyarok laknak és követeli Magyarország a népek önrendelkezési jogának érvényesítését. — Lehetetlenség és képtelenség, hogy a Young-féle egyezmény után Magyarországgal szemben a jóvátételi kötelezettség súlyosbítására törekedjenek. Magyarország semmi körülmények között sem mondhat le a döntőbíráskodásnak az elvéről, amely a trianoni szerződésben van lefektetve és nem mondhat le a 250. szakaszról. Ez nem presztízskérdés. Ennek az országnak sem katonai ereje, sem titkos szerződései nincsenek. Ha a kisantant ragaszkodik a 250. szakasz megváltoztatásához, akkor a revízió alapjára helyezkedett és a revízió nem lehet sem részleges, sem egyoldalú. Örömmel üdvözöljük tehát a kisantantnak ezt a felfogását és végre közös alapra helyezkedhetünk vele. Ha ők a 250. szakaszt akarják megváltoztatni, mi a szerződésnek egyéb paragrafusait kívánjuk töröltetni és talán együttes erővel sikerül a huszadik századnak legnagyobb szégyenfoltját kiradírozni az emberiség történelméből. Lukács György volt kultuszminiszter a kisebbségek védelméről tartott mélyenszántó előadásában megemlítette, hogy a Népszövetséghez eddig 100.000 kisebbségi panasz érkezett, de ezekből csak mindössze hetet intéztek el. Ezután az optánspörről beszélt és meleg szavakkal emlékezett meg Apponyi Albert gróf nagy munkájáról. Rámutatott arra, hogy jogainkat csak békés úton szerezhetjük meg, hiszen a körülöttünk levő államoknak hadserege százhetvenszer akkora, mint a miénk. Berkes József ref. lelkész élénk színekkel ecsetelte a délvidéki magyarság szörnyű helyzetét. Józan Miklós unitárius püspük pedig az unitárius egyház világszerte folyó felvilágosító munkájáról beszélt. Hevesi Simon azt hangoztatta, hogy a zsidóság az egész világon átérzi, mennyire igazságtalan a trianoni békeszerződós. Fali Endre dr., a Revíziós Liga ügyvezető-igazgatója mondott beszámolót. Vázolta a Liga munkájának irányelveit. Külföldi felvilágosító munkáját a Liga azzal kezdte meg, hogy a trianoni kérdéssel kapcsolatos összes anyagot 11 könyvben feldolgozta és e könyveket sokezer példányban, idegen nyelvre fordítva, minden államban elterjesztette. Emellett idegen Íróknak adott anyagot és így Angliáiban angol, Olaszországban olasz, Amerikában amerikai, Franciaországban francia írók tollából jelentek meg könyvek a magyar kérdéssel kapcsolatosan. A Liga minden egyes államban a magyarbarát vezetöegyéniségekből komitékat szervezett és ezek támogatására eddig öt államban titkárságot állított fel. A Liga a mai napig 356.194 pengőt vett be. (Benes saját bevallása szerint egy év alatt 100,000.000 szokolt fordított külső progandára és ugyanekkora összeget használtak föl e célra az oláhok és szerbek is.) A befolyt összegből a Revíziós Liga külföldi akciókra 242.997 pengőt, szervezeti kiadásokra 95.552 pengőt és adminisztrációra mindössze 5445 pengőt fordított. Fali igazgató hangoztatta, hogy a munkásosztály támogatta anyagiakban a leglelkesebben a Ligát, viszont a leggazdagabb osztályok egyáltalán nem siettek anyagilag a revíziós mozgalom támogatására. Jancsó Benedek azokra az eszközökre mutatott rá, amelyekkel a román kormányzat megsemmisíteni igyekszik azokat az erkölcsi és anyagi erőforrásokat, amelyek segítségével az erdélyi magyarság kisebbségi sorsában is biztosítani tudja nemzeti létét és fennmaradását. Romániának egy évtized alatt folytatott kisebbségellenes politikája legnagyobb erővel a félmillió székelységre nehezedik. A székelyek és a magyar határ mentén összefüggő tömbben lakó 409 ezer fő magyarság, mely kisebb-nagyobb nyelvszigetek gyanánt a közel hárommillió románság- között -mint igazi kisebbség él, hamarosan el fog rcmánosodni. Krüger Aladár dr. orsz. képviselő beszédében hangoztatta, hogy a revíziót nemcsak a megszállott területen lévő magyarság, hanem a megszállott területeknek nem magyarnyelvű lakossága is követeli. Trianon öt részre tördelte Magyarországot és mind az öt töredékre nyomort zúdított. Csor.kamagyarország társadalmának teljes erővel élére kell állania a revíziós mozgalomnak s ennek a célnak a szolgálatába állítsa mindenki egyéni külföldi összeköttetéseit is. Lengyelországot örökre felosztottnak hirdették, éppenúgy, mint ahogy örök érvényűnek hirdetik ma a trianoni békeparancsot, ma pedig Lengyelország él, de hová lettek a kapzsi osztozók, az osztrák császárok, a porosz királyok s az orosz cárok ? Vaszkó Endre dr. volt törvényszéki elnök, a Felvidéki Egyesületek Szövetségének elnöke, a felvidéki magyarság helyzetét ismertette. Az iskolaalapítási és fenntartási jog tekintetében, továbbá közgazdasági, pénzügyi, közigazgatási stb. téren állandóon előforduló jogellenes ténykedések azt igazolják, hogy bár törvényileg a cseh-szlovák állam minden polgára egyenlöjogú, — azonban ez a gyakorlati életben megvalósítást nem nyer. Az egymillió felvidéki magyarságnak nincs se egyeteme, se akadémiája, gimnáziuma pedig csak egyetlenegy. A cseh földreform, melyet a legradikálisabban a magyarok által lakott területeken hajtottak végre, azért is a legnagyobb mértékben sérelmes a felvidéki magyarságra, mert a kisajátított magyar ingatlanokat nem az arra rászorult és érdemes vagyontalan magyaroknak, hanem az idegenből hozott cseheknek és morváknak adták oda. Ennek bizonyítására megdöbbentő statisztikai adatokat tárt a hallgatóság elé. A vasárnapi ülés első előadója Haller István, volt miniszter, a magyar katolicizmus trianoni helyzetéről szólva, rámutatott, hogy már a mohácsi veszedelem utáni időkben Ince pápa ismételten kijelentette, hogy Magyarország integritásának fenntartása egész Európának elsőrendű érdeke. A trianoni békeszerződés által elszakított részeken talán legtöbbet szenvednek a katolikus egyház hívei és papjai, mert Csehszlovákiában a husztizmus az uralkodó vallás, Romániában és Jugoszláviában pedig a görögkeletiek vannak fölényben. Romániában az a veszedelem fenyegeti a katolikusokat, hogy hovatovább a görögkeleti egyház híveivé válnak. A magyar katolikusok ma nem kérnek aranyat, vagy hadsereget Rómától, mint a törökvilág idejében, csupán állásfoglalást kívánnak a magyar igazság mellett. Bajza József egyetemi tanár a horvát-kérdésről tartott előadást. Ismertette a kiegyezés óta támadt horvát politikai gondolatokat, az illyr és a délszláv gondolatot, majd rámutatott arra, hogy mennyire kiábrándult a horvát nép az idegen kultúrájú szerb diktatúrából. Magyarország és Horvátország egymásra vannak utalva. Horvátország történelmi útja csak Budapest felé vezethet. Peohany Adolf volt tót kormánybiztos a tót-kérdést ismertette. A magyarság és a tótság egymás mellett fejlődtek évszázadokon át s közös politikai nemzetet alkottak. Ez az egység, amely nemcsak külső, hanem belső is volt, orosz izgatásra lazult meg. A tótoknak eszük ágában sem volt soha Csehországhoz csatlakozni. A pánszlávizmus Oroszország felé kacsingatott. Ma nemcsak a tótok és csehek, hanem a tót nép ós á vezérek között is nagy szakadás van, mert a tót nép szociális reformokat, nem pedig frázisokat vár. A pittsburgi egyezmény s a turócszentmártoni deklaráció csak papiregységet valósított meg, a tótságnak tehát Magyarország felé kel! orientálódnia. Dudosics Elemér a megszállott Nyugatmagyarország helyzetéről beszélt. Rámutatott arra, hogy ötvenegy olyan község van a megszállott Nyugatmagyarországon, amelyben szerbek és csehek vannak többségben. Csehország tervszerűen dolgozik azon, hogy az esetben, ha Ausztria csődbe jutna, vagy csatlakozna Németországhoz, megalkothassa a cseh-szerb korridort. Az igazgatósági ülés utolsó szónoka Kerkay Sándor volt, aki a magyar munkásság trianoni helyzetéről szólott. A magyar munkásokat mindenütt üldözik az utódállamokban úgy, hogy helyzetük tarthatatlan és egyre többen kénytelenek kivándorolni. A keresztényszociálista munkásság tisztában van azzal a szörnyű helyzettel, amit Trianon teremtett. Az igazgatósági ülés Ferenczy Sándor zárószavaival ért véget. Revue des Études Hongroises A Baranyai Zoltán és Eckhardt Sándor szerkesztésében megjelenő folyóirat, mely oly kiváló szolgálatokat tesz a külföld tájékoztatása szempontjából, legújabb tartalmas számában mindenekelőtt Solymossi Sándor cikkét közli, amelyben a jeles író a magyar népmesékben előforduló keleti elemeket fejtegeti. Zolnay Gyula komoly nyelvtudományi értekezésén kívül Eckhardt Sándor a magyarok francia elnevezésének történeti hátterét fejtegeti. Tóth Béla Edgár Quinet és Magyarország címmel ír tartalmas cikket, míg bennünket legjobban talán a gazdag rovatok érdekelnek, mint amelyekben Kous Nándor, PremlLajos, Homann Bálint, M. Bariska, Rácz Lajos, Eckhardt Ferenc, Erdélyi Péter, Louis Villát, Carlo Tagliavini, Tóth Lajos és mások tollával a tudomány és irodalom terén száll vitába a lap a külföldön elterjedt téves felfogásokkal, egyben széles körökben teszi ismertté a magyar kultúrának an yugati államok kultúrájával való szoros kapcsolatait. LAPTULAJDONOS : MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG Felelős kiadó : EÖTTEVÉNY1 OLIVÉR Hellas Irodalmi és Nyomdai R. T. Budapest, V., Sziget-u. 25. (Felelős: Kovács Mátyás igazgató.)