Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 39. szám - A felvidéki autonomista blokk es a magyarság. Szüllő Géza dr. programmot ad a felvidéki magyarságnak

1929 3 November 30 mergue, a francia köztársaság elnöke és André Tardieu miniszterelnök a fegyverszünet napján a katonai díszszemlén. A felvidéki autonomista blokk es a magyarság Szüllő Géza dr. programmot ad a felvidéki magyarságnak A

cseh köztársaság keresztényszociálista-pártjának képviselői és szenátorai szombaton, november 23-án tartották parlamenti klubjuk alakuló ülését Kassán. A párt elnöke, Szüllő Géza dr., ez alkalommal részletes politikai programmot adott, mintegy feleletül Hlinkáék ismételt hírlapi felszólítására, hogy a Felvidék népeinek autonomista törvényhozói egy ,,őslakós-blokk"-ban tömörüljenek a cseh centralizmussal szemben. Napok óta folyik a cseh sajtó elkeseredett lármája a készülő szövetkezés ellen és különösen azzal igyekszik a tótokat visszariasztani a szövetkezéstől, hogy Szüllőt és pártját államellenességgel vádolja. Ezekre a vádakra ia megadta a határozott és félre nem érthető választ Szüllő kassai beszédében, melyet egész terjedelmében az alábbiakban közlünk: Az országos keresztényszocialista párt a választásból megerősödve került ki és az a tény, hogy egyuitnient a magyar nemzeti párttal, olyan fajsúlyt adott a két pártnak, hogy az egész cseh politikai közvélemény mint feltétlen számításba veendő faktort nézi eit a kilenc mandátumot, amely valóban nehéz körülmények között igen nagy hatalmat ad a pártok kezébe. Mert a mandátumok sajátságos elosztása követkéz Lében ez a kilenc mandátum, mint a mérlegnek a nyeive, pozitív vagy nega-jív irányban nagyon sok fontos kérdést tud eldönteni. Mi keresztényszocialisták és a magyar nemzeti párt mindketten polgári párt vagyunk, amit itt leszögezünk és ebből önként folyik az, hogy mindazokat a törvénveket, amelyek a polgári gondolatnak a megerősítéséi előmozdítják, jóakaratú diszkusszió tárgyává tesszük; és mindazon törekvésekkel szemben, amelyek a polgári társadalom alapjának, vagyis a valláserkölcsi életnek, a nemzeti érzésnek, a társadalmi, gazdasági erőforrásoknak, földmivelésnek, kereskedelemnek ts iparnak az egyéni gazdasági alapon való eltörlését célozzák, azzal mi a legélesebb és a legmerevebb elienztKben leszünk. A csehszlovák republikának alapvető baja az, hogy Csehszlovákia nemzetiségi állam és nem nemzeti állam b folyton egységes nemzeti állam gyanánt gerálja magát. Nem lehet szem elől téveszteni azt, hogy Csenszlovákia két különböző, ezer esztendő óta divergens államtestből egy közjogi alakulássá formálódott át, így nem egységes nemzeti állam és nem is akar egységes lenni. A mi álláspontunk mindig az volt, hogy bzlovenszkö részére autonómiát akarunk, szigorúan közjogi autonómiát, olyat, mint azt a Hlinka-párt is hirdette, azonban nem azzal a feltétellel, ahogy azt a Hlinka-párt régebben mondotta: hogy „Szlovenszkó a szlovákoké", de úgy, hogy „Szlovenszkó legyen a szlovenszkóiaké". örömmel mutatok, arra rá, hogy a szlovenszkói őslakosság gondolata belekerül a szlovenszi'ói politika nomenklatúrájába. És a néppárt az őslakosblokk létjogosultságát és az őslakosság egyenrangúságát teljes közjogi korrektséggel elismeri, ugyanaz a gondolat hevíti őket, mint a svájciakat. A néppárt az őslakosfront tekintetében két kérdést tett fel, hogy erre feleljünk. Az egyik kérdés az, hogy elismerjük-e mi a pittsburgi szerződést jogforrásnak, igen-e vagy nem? Á másik kérdésük az, hogy elismerjük-e a békeszerződést érvényesnek, igen-e vagy nem. Mindkettőre preciz választ adok: A pittsburgi szerződést elismerem jogforrásnak cseh és tót viszonylatban. A békeszerződést pedig természetes, hogy elfogadtuk akkor, amikor törvényes alapra helyezkedett politikai párt vagyunk, mert nem felejtjük el azt, hogy ennek az államnak konstruktív létezését a békeszerződés adta meg. Ami azt illeti, hogy nekünk mi a célunk ebben az államban, azt is világosan megmondom: Mi a közjogi autonómia alapján állunk. A közjogi autonómia egy bizonyos földterületen az ottlévő őslakosság politikai jogainak teljes tiszteletbentartása mellett való egységes politikai függetlenség, amely bizonyos államszerződés által egy másik államhoz való csatolás mellett az autonómiával biró föld- és népterületnek egyediségét nem szünteti meg, de a két állam közt való államszerződés által a két államot kifelé egy-, befelé pedig kettős jellegűvé teszi. Vagyis, hogy világosabban beszéljünk: a közjogi autonómia azt akarja, hogy olyan önállósága legyen Csehországgal szemben, mint amilyen önállósága volt Horvátországnak Magyarországgal szemben. Legyen neki közjogi közös csehszlovák parlamentje, de legyen neki ónálló szlovenszkói parlamentje is, ahol saját fiai által, a saját maga választotta törvényhozás által élhesse le a maga nemzeti életét. Természetes, hogy eh-