Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 38. szám - Mi is az a Népszövetség? 7. [r.]

• 11 • November 23 Ezután megválasztják a Közgyűlés hat alelnökét (Az idén a francia miniszterelnök, a német külügyminiszter, a brit miniszterelnök, a párisi japán nagykövet, a lett külügyminiszter és Kína washingtoni követe lettek alelnökök). Az alelnökök és a bizottságok elnökének személyében a delegációk a Főtitkárság javaslatára rendesen már előre megállapodnak és azokat mindig úgy szokták kijelölni, hogy ezek sorában valamennyi nagyhatalom képviselve legyen. A bizottsági elnökök és alelnökök az elnökkel együtt az elnöki választmányt alkotják (Bureau de l'Assemblée), amely a Közgyűlésnek legfőbb irányítását végzi. A Közgyűlés tartama alatt az egyes delegációk különféle határozati javaslatokat szoktak beterjeszteni. A folyó évi Közgyűlésen a többi között például a következőket terjesztették be: A Tanácsjelentésnek a leszereléssel foglalkozó része utasíttassák tárgyalás végett a III. Bizottság elé. Ez alatt a semmitmondó frázis alatt a leszerelési konferencia összehívásának a problémája rejtőzött, -amely azután a III. Bizottságban nagy, viharos vitákra adott alkalmat. Hozassék összhangba a Paktum az ú. n. Kellogg-paktummal. Ez a Paktum 12. és 15. cikkének olyértelmű módosítását jelentené, hogy a háború teljesen kizáratnék a nemzetek között felmerülő ellentétek elintézésére megengedett eszközök sorából, míg most bizonyos esetekben, — például ha a Tanácssak valamely viszály ^rendezésére vonatkozó jelentését nem fogadják el egyhangúlag, ultima rációként a Paktum elfogadja a fegyveres elintézés lehetőségét. Hívassák össze egy újabb nemzetközi Gazdasági Konferencia, amelynek előkészítéseképpen vámfegyverszünet köttessék az egyes államok között, azaz kötelezzék magukat az államok, hogy két vagy három évig nem fogják emelni a vámokat. (Briand-féle európai gazdasági unió gondolatának a gyakorlatba való átvitelére irányuló első lépés ?) Vizsgáltassák meg, hogyan lehetne elérni, hogy az államok ne csak aláírják a N. Sz.-e égisze alatt álló nemzetközi konferenciákon kidolgozott egyezményeket, hanem azokat ratifikálják is. Jelenleg ugyanis számos, a tagállamok túlnyomó többsége által aláírt nemzetközi egyezmény még nem tudott életbe lépni a kellő számú ratifikálok hiánya miatt. Vizsgáltassák meg a szén- és a cukorárak szabályozásának lehetőségei. Vizsgáltassék meg, nem lehetne-e a Young-terv alapján felállítandó Nemzetközi Bankot a N. Sz. érdekkörébe beállítani. Végül, ami reánk nézve talán a legfontosabb volt, vizsgáltassék meg az ú. n. 19. (reviziós) cikk alkalmazásának kérdése. Ezek a határozati javaslatok a Napirendi Bizottság elé kerülnek, amely azokat megtárgyalja, megvizsgálja és azután előterjesztést tesz a Közgyűlésnek minden egyes javaslatra vonatkozólag, hogy a hat Bizottság közül melyiknek adják oda részletes megvitatás és javaslattétel céljából. Az eredeti javaslatok néha már a Napirendi Bizottságban is bizonyos módosításokat szenvednek, de volt olyan eset is — például a 19. cikk tanulmányozására vonatkozó kínai javaslattal kapcsolatban, amikor a Napirendi Bizottság csak napokig tartó heves vita után járult hozzá, hogy a kérdés egyáltalában napirendre tűzessék. Az említett esetben a javaslatot benyújtó kínai delegátus állítólag azzal a fenyegetéssel tudta csak javaslatát napirendre tűzetni, hogy elutasítás esetén országa kilép a Népszövetségből, ami utóvégre mégis csaknem 500 millió ember kiválását jelentette volna! A bizottságok az eléjük utalt kérdéseket előbb általánosságban, majd részleteiben alaposan megvitatják es minden egyes tárgyra vonatkozóan egy-egy előadót jelölnek ki, aki a vita során kialakult álláspontok figyelembevételével megszerkeszti jelentését és azt a határozati javaslattal együtt a Közgyűlés elé terjeszti. A bizottsági tárgyalások során általában arra törekednek, hogy a plénumban a határozati javaslatot minden állam elfogadhassa, vagy legalább tartózkodhassék a szavazattól. A Paktum 5. cikke szerint ugyanis, miként a Tanács, úgy a Közgyűlés határozatai is kifejezett ellenkező rendelkezéseket nem tekintve, mindenkor egyhangúlag szavazhatok csak meg. Szótöbbség csak az úgynevezett ajánlások tekintetében (recommandation) és a követendő eljárás módjára vonatkozó, úgynevezett procedúra kérdéseiben (bizottságok alakítása stb.) elegendő'. Egyetlenegy állam ellenkező szavazata tehát bárminő határozati javaslatot megbuktathat. így például 1923-ban a kanadai delegáció az Egyességokmány 10. cikkére vonatkozólag beterjesztett javaslata, amelyet 29 állam elfogadott, míg 22 a szavazástól tartózkodott, határozattá csak azért nem válhatott, mert egy állam (Perzsia) a Közgyűlés teljes ülésén utolsó percben bejelentette, hogy azt a maga részéről nem fogadhatja el. Ezért azután, hogy a határozatot valamennyi állam elfogadhassa, a bizottságok a határozati javaslatok eredeti szövegét a tárgyalások folyamán gyakran teljesen megváltoztatják és különböző feltételességet jelző beszúrásokkal (például ,,sauf impossibilité matérielle", ,,si les circonstances le permettent'". „amennyiben anyagi szempontból megvalósíthatatlan lenne" — „ha a körülmények megengedik" stb.) teljesen legyengítik, eredeti értelméből kiforgatják. Fritjof Nansen professzor, a norvég delegáció vezetője.