Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 38. szám - A román kormány átszervezése

1929 7 November 23 szóló. Eddig csak Erdélyben volt meg ez az intéz­mény, most kiterjesztik az egész országra. Másik szomorú meglepetés, hogy a trónbeszéd­ből teljesen hiányzik a kisebbségi törvényjavaslat megemlítése, pedig erre nemcsak otthon kötelezte már több ízben magát a Maniu-koirmány, hanem a nemzetközi nyilvánosság előtt is. Mironescu külügy­miniszter nagy diplomáciai sikert aratott, amikor a Népszövetségi Tanácsban Genfben, pozitív formában bejelentette, hogy a kisebbségi kérdések rendezésére kormánya külön kisebbségi törvényjavaslatot nyújt be a parlament legközelebbi ülésszakán. Ez az ülés­szak most megkezdődött, de az otthoni és külföldi kö­telező ígéretek beváltásáról megint nincsen szó. Ezzel az igéretszegéssel és különösen a magyar isko­lák további nyomorgatásával szemben tettként csak annyit állíthatunk, hogy a zilahi református kollé­gium visszakapta évekkel ezelőtt jogtalanul megvont nyilvánossági jogát. Ez azonban csak egyéni akció lehet Maniu miniszterelnök részéről, aki egész közép­iskolai neveltetését ebben az intézetben nyerte­A német községi választások N ovember 17-én tartották meg Poroszországban és a Németbirodalom többi úgynevezett szabad államában a községtanácsi választásokat és több he­lyen a törvényhatósági pótválasztásokat. A beérke­zett eredmény azt mutatja, hogy a német népet ért­hető forrongásba hozta a Rajnavidék kiürítésével folytatott francia játék, az egész jobboldali francia kormány, melynek hadügyminisztere elég érthetően hangoztatja bizalmatlanságát a német nemzettel szemben. A német választásokon, mint válság idején mindig szokott lenni, előretörtek a szélsőségek. Ber­linben, a fővárosban, ahol 2,294.674 érvényes szava­zatot adtak le, egy csapással 13 mandátumot szer­zett 224 közül a nemzeti szocialista párt. Ugyanitt a kommunisták mandátumai negyvenháromról ötven­hatra emelkedtek, ellenben a szociáldemokraták 73-ról 65^re, a nemzetiek 47-ről 40-re, a demokraták 21-ről 14--re estek le. Majnái Frankfurban a nemzeti szocialisták mandátuma 4-ről 9-re nőtt s általában ez a szélső jobboldali párt nemcsak a nagyvárosokban tett szert lényeges nyereségre, hanem a falukon is. A potsdami kerületben eddig képviselve se voltak, most egyszerre három mandátumot szereztek. A szo­ciáldemokrata párt szavazatai néhány nagy város­ban emelkedtek ugyan, másutt azonban lényeges veszteségeket szenvedtek. Berlinben a kommunisták már majdnem egyenlő erejűek a szociáldemokraták­kal. A német fővárosnak az osztályharc alapján álló két párt szerezte meg az abszolút többséget 121 man­dátummal, míg a polgári pártok együttvéve csak 103-at képviselnek. A leadott több mint egynegyed millió szavazatból 651-735 esett a szociáldemokra­tákra, 565.593 a kommunistákra, 404.756 a német nemzetiekre, 154.200 a néppártra, melynek mandá­tumai száma 14-ről lö^re emelkedett. Nagyjelentő­ségű a nemzeti szocialisták 132.031 szavazata. Ezzel a számmal ötödik helyre emelkedett ez a párt, mely az eddigi választásokon csak tüntetésből jelolt, anél­kül, hogy egyetlen jelöltjét is be tudta volna vinni a városi tanácsba. FIGYELŐ Játék a leszerelés körül — Wilson elmélete a gyakor­latban — Amikor egyetértünk a csehekkel — A le­egyszerűsített probléma — A kisantant sajtópropa­gandája A FEGYVERSZÜNET ÉVFORDULÓJÁN Hoover amerikai elnök beszédet mondott a pacifiz­musról s az esetleges jövő háborúra utalva, az embe­riesség nevében kijelentette azt is, hogy polgári lakos­ság ellen nem szabad háborút viselni. Az élelmiszer­szállító hajókat eddig sem tartóztatták fel, csak a vi­lágháborúban bitorolták ezt a jogot az antanthatal­mak, amikor blokád alá vették Középeurópát. Erről a bitorolt jogról le kell mondani. Az amerikai üzenetre felriasztott méhkasként zúgott fel az angol és francia világsajtó. Pártkülönbség nélkül magyarázzák most napról-napra Hoovernek, mennyire tévedett, szó sem lehet arról, hogy esetleg a háborúban eleséget enged­jenek be az ellenséges hadviselő államba, mert vagy van háború, vagy nincs háború. A legnagyobb ko­molysággal magyarázzák, hogy már csak azért sem lehet az elkobzástól megkímélni az élelmiszerszállító semleges hajókat, mert az élelmiszerek között zsír is van, már pedig a zsír szükség esetén a robbantószer­gyártásokhoz is felhasználható. Ebben a tételben egyetért az egész francia és angol sajtó, de azért ugyanakkor valamennyi sajtóorgánum komolyan tár­gyal a leszerelés kérdéséről is. Risum teneatis amici. • A DÉLAFRIKAI UNIÓ TERÜLETÉN, az egy­kori Natal államban, a néger benszülöttek megtagad­ták a fejadó fizetését és lázonganak. A Londonba kül­dött hivatalos jelentés szerint: „A revolverek vásár­lása aggasztó mértékben növekedik". — Legyen sza­bad rámutatnunk, hogy az afrikai négerek nemigen értettek a revolver kezeléséhez és nem is igen vásá­roltak revolvereket, míg a világháború idején az an­golok es a franciák fel nem fegyverezték s Európába nem szállították őket, hogy megtanítva a modern lő­fegyverek kezelésére, fehér emberek ellen használtas­sák velük a puskát és revolvert. Úgylátszik a négerek megtanulták akkor, hogy saját vitás ügyeiket is le­het revolverrel elintézni a fehér emberekkel szemben, s mivel alighanem hallhattak egyet-mást európai ha­dakozásuk alatt Wilson elméletéről is, rendelkezni akarnak magukról és a szerzett tapasztalatok alap­ján a rendelkezést revolverrel támogatják. A nyugati hatalmak pedig elmélkedhetnek az ősi közmondás ki­fejezte igazságon: Ki mint vet, úgy arat. EGY CSEH ELLENZÉKI LAP, az Express, azt követeli, tagadja meg Csehország az úgynevezett fel­szabadítási költségek megfizetését, mely összeggel a nagyhatalmak terhelték meg a cseh államot. Egysze­rűen ne fizessen semmit. A félhivatalos Ceskoslo­venska Republika erre kioktatja laptársát, hogy ilyen bolseviki módszerekhez nem lehet folyamodni. Elég, hogy egyharmadra csökkentették most a párisi tár­gyalásokon ezeket a költségeket, ezt fizesse is ki Cseh­ország, mert a nemzetközi kötelezettségek nemfizetése tiszta bolsevizmus. Végre megint egyetérthetünk va-

Next

/
Thumbnails
Contents