Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 38. szám - Olaszország helyzete a tengeren

Magyar Külpolitika 4 38. szám munkanélküliség, melyen a munkáskormány sem tud segíteni, csak előkészíti a talajt erre a propagandára. A szovjet ugyan a kiegyezési tárgyalásokon, melye­ket hetekig folytatott Henderson angol külügyminisz­ter Dogalevszki párisi orosz nagykövettel, kötelezte magát, hogy semmiféle bolseviki propagandát nem folytat Angliában, de ismerjük ezeknek a moszkvai ígéreteknek értékét. Olaszország helyzete a tengeren A világháború szerencsés befejezése után az an­tanthatalmaknak sikerült politikai céljaikat elérniök. A német flotta eltűnt a tengerről. Anglia világhatalmát nem veszélyeztetheti Németország. Franciaországnak a győzelem megszerezte Elzász­Lotharingiát és Európában a preponderance legi­time-et. Az olasz nemzet is elérte háborús céljait. Az osztrák-magyar monarchia megszűnt. Trentino, Trieszt olasz birtok. Az otrantói szoros keleti oldalán, a Saseno szigeten olasz zászló leng. Az Adria ,,mare nostro" lett. A békekötésekkel azonban csak a fegyveres harc szűnt meg. A küzdelem egyrészt a megszerzett elő­nyök biztosítására, másrészt új erőforrások megszer­zésére tovább tart. A fasiszta eszméktől újjászületett Olaszországnak legnagyobb gondja a gyarapodó lakosság életlehető­ségének biztosítása. Mussolini ezt belterjes gazdálko­dással és gyarmatosítással akarja elérni. A harmadik lehetőségtől, a kivándorlás előmozdításától a fasiz­mus nemcsak idegenkedik, hanem ezt meggátolni igyekszik. Minden olasz gyarmatosítási lehetőség a Föld­közi tenger birtoklásától függ. Sőt lehet állítani, hogy az Appennini félsziget sorsát az tartja kezében, akié a Földközi tengeren a hatalom. Meggyőzően szemlélte­tik ezt a pún háborúk. Róma akkor tudott Karthágó fölé kerekedni, mikor Caius Duilius tengeri győzelmé­vel (212.) a Földközi tenger uralmát megszerezte. Sok történetíró hibáztatja Hannibált, hogy az Ibériai félszigetről az Alpeseken keresztül vezette seregét Itáliába. Az Alpokban elvesztette seregének % részét; és az elpusztult embereket nem tudták teljesen pótolni a csatlakozó gall törzsekkel. — Miért nem választotta a könnyebb és rövidebb tengeri utat? — teszik fel a kérdést. Mahan amerikai tengernagy egy tanulmá­nyában megadja a választ: Mert a római gályák meg­akadályozták. Vagy elgondolható, hogy mit jelentett volna a Dél-Itáliában táborozó pun seregnek, ha Hanus hadereje a tengeren át érkezett volna a hosszú szárazföldi út helyett. De ekkor a Földközi tenger uralma már Rómáé volt. Hanus serege pedig bátyja útján haladva elpusztult. Olaszország hatalmi állását a Földközi tengeren elsősorban hajóhada biztosítja. A washingtoni tengeri leszerelési konferencia (1921.) meghatározta az olasz flotta nagyságát. A korlátozás alá eső hajók (nagycsatahajók és repülőgépszállítóhajók) össztartalmát Franciaország megfelelő hajóéival tette egyenlővé. Az olasz hajahad nagysága úgy viszonylik az angoléhoz, mint 1.75 : 5­höz. Az olasz tengeri haderő magja a következő 5 dreadnought típusú csatahajó: Vizre bocsátás Vizkiszo­éve ritás Tüzérség Sebesség Andrea Doria \ 1Q1o Oonnn f 13—305 cm 00 . , Caio Duillio / 1913 23-000 1 16-15 „ 22 tni" Giulio Caesaré \ 1ül, Conte di Cavour { iy" 23.100 22.400 Dante Alighieri 1910 19.600 13—30.5 18—12 12-305 20—12 22 23 A felsorolt hajók, habár nagy harci értéket kép­viselnek, már nem felelnek meg minden tekintetben a modern harcászati követelményeknek. Jelenleg a sorhajók 40 cm ágyúkkal vannak felszerelve. (Rod­ney-osztály, Anglia). A páncélzat is a skagerraki csata tanulságai alapján lényegesen erősebb, mint a háborúelőtt épült hajóknál- A Giulio Caesaré ill Dante A. középtűzérsége (12 om ágyúk) sem elég erős modem torpedójárművek támadásainak elhárí­tására. A washingtoni konferencia határozatai alap­ján, mind Olaszország, mind Franciaország az 1927, 1929 és 1931. években 1—1 csatahajót építhet, azon­ban a két ország pénzügyi helyzete ezt nem engedi meg. A világháború tanulságai alapján Olaszország könnyű haderőit fejlesztheti. A Trieste osztály két cirkálója (10.000 tonna 37 tm. sebesség 8—20.3 cm ágyú) az olasz hajóépítés fejlettségét bizonyítja. Építés alatt van két 10.000 tonnás és négy 6000 tonnás cirkáló. Három régibb típusú páncélos cir­káló, hét nagyobbrészt volt osztrák-magyar és német kiscirkáló, (melyek mint hadizsákmány jutottak Olaszország birtokába), 72 romboló, 32 torpedóna­szád és kb. 50 tengeralattjáró áll az olasz flotta ren­delkezésére. Ezekhez járulnak még a megfelelő se­gédhajók, aknarakók, ágyúnaszádok, stb­Egy expanzív olasz külpolitika, melynek célja Észak-Afrikában Tripoliszon kívül gyarmatosítani, keresztezi Anglia (Egyiptom) vagy Franciaország (Tunis, Algier) érdekeit. Anglia politikájának egyik főcélja az Indiával való legrövidebb tengeri út bizto­sítása. A Földközi tengeri angol flotta (10 dread­nought, megfelelő cirkáló, torpedónaszád és tenger­alattjáró egységekkel) sokkal erősebb, mint a fran­cia és olasz hajóhad együttvéve. A Gibraltárra, Mál­tára, Szuezre és Ciprusra támaszkodó angol flotta, az egyéb tengereken működő angol tengeri haderő­ket is számításba véve, sokkal hatalmasabb ellenfél, semhogy vele akár Franciaország, akár Olaszország vagy egyesülten is, a siker legcsekélyebb reményével megmérkőzhetnének. A politikai helyzet is teljesen indokolatlanná tesz dlyen lehetőséget. Olaszország helyzete egy olasz-francia háború esetén kedvezőnek látszik. A Marseille—Toulon­vonal ellen operáló olasz tengeri haderők kitűnő tá­maszpontot találnak Szardínia szigetén. Bizertát, Tunis hadikikötőjét, Szicília és Szardínia oldalazza. A világháború története mégis mást bizonyít. Ma már kétségtelen, hogy Oroszország, majd a

Next

/
Thumbnails
Contents