Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 38. szám - Fenyegető problémák Angliában. Ujabb bányászkrizis fenyeget január 1-én - Ha India domminiummá válik elveszett Anglia számára - A szovjettel való megegyezés veszedelme

Magyar Külpolitika ? 38. szám ostromló memorandumokhoz, hogy Franciaország ne adja ki kezéből a Rajnát. A hágai konferencia tehát egyáltalában nem sürgős a francia kormánynak, sőt szemmelláthatólag szeretné annak idejét kitolni, hogy csak az újabb konferencia határozatától számíthassa azt a félévet, amelyen belül kötelezte magát a Rajnavidék kiürítésére- Alighanem itt kell keresni a főokát annak, hogy a keleti jóvátételi kérdést a szakbizottság nem intézhette el. Csatlósai e terv kivitelében Franciaországnak Románia vezetésével a kisantantállamok, melyek meghiúsították a megegyezést, de úgy, hogy beavatatlanok előtt Magyarországot tüntethessék fel a megegyezés megakadályozójául. Érdemes ennek az aknamunkának előzményein kissé végigtekinteni. A Maniu-kormány komolyan hajlandó volt közvetlen megegyezésre Magyarországgal az optánskérdésben, úgy hogy fában és sóban fizessen. Titulescu azonban az utolsó percben kierőszakolta Bukarestben, hogy teljesen szabadkezet kapjon az optánskérdés elintézésére, s ennek fejében kötelezte magát arra, hogy olyan eredményt ér el, melynek értelmében Romániának semmit sem kell fizetni. A harcot a párisi keleti jóvátételi konferencián kezdte meg, amikor váratlanul azzal a követeléssel állt elő, hogy Magyarország jóvátételi kérdésével egyidejűleg és kapcsoltan oldják meg az optáns-pert is. A bizottság tanácskozásai titkosak lóvén, egyideig nem lehetett semmit tudni Titulescu mesterkedéseiről, mindaddig, míg a konferencia többségével el nem tudta fogadtatni a maga álláspontját. A bizottság hozzájárult, hogy a két teljesen különböző természetű kérdést összekapcsolják. Magyarország delegátusai természetesen tiltakoztak ez ellen, de már ekkorra vérszemet kapott a kisantant másik két állama is, s egyöntetűen követelte, hogy Magyarország mondjon le a békeszerződés 250. §-áról, a vegyes döntőbíróságokról. A bizottság ennek fejében hajlandó lett volna kisebb összegben megállapítani Magyarország jóvátételi terhét, azt a terhet, melyet már jogilag nem is kívánhattak, minthogy a szanálás alkalmával a 250 milliós népszövetségi kölcsön fejében a magyar kormány azzal a kikötéssel vállalt el 1943-ig 200 millió jóvátételi kötelezettséget, hogy ezzel Magyarország jóvátételi kötelezettsége végleges elintézést nyert. Ez rövid krónikája annak a terrorhadjáratnak, amellyel a jog és igazság teljes elvetésével hatalmi eszközökkel akarják Magyarország hozzájárulását kicsikarni egy jogi abszurdumhoz és pénzügyi lehetetlenséghez. Ahhoz, hogy Magyarország, mely elvesztette területének háromnegyedét és lakosságának kétharmadát, ráadásul külön jóvátételt fizessen egymaga az egész volt osztrák-magyar monarchia helyett, ugyané monarchia nevető örökösei részére és egyszerre követelik tőlünk a pénzt, ami nincs és a jogot, ami megvan ugyan, de amelytől minden igazság ellenére meg szeretnének fosztani bennünket. Fenyegető problémák Angliában Ujabb bányászkrizis fenyeget január 1-én — Ha India Jommiummá válik, elveszett A.nglia számára — A. szovjettel való megegyezés veszedelme M

acDonald az angol munkáskormány elnöke amarikai ünnepeltetéséből elég keserű valóságra érkezett vissza Londonba. A parlamentben a konzervatívek obstruálnak, úgy hogy csak a klotür alkalmazásával lehet egy-egy törvényjavaslatnak legalább egy-két szakaszát éjjeli ülések behozásával is elintézni. A kormány a konzervatívekkel és liberálisokkal szemben kisebbségben van s csak addig tarthatja magát, míg ez a két tábor össze nem fog ellene. De saját pártja osztatlan támogatására sem számíthat, mert a munkáspárt radikális szárnya a munkanélküli segélyek kérdésében egyre követelőbben lép fel. A pártnak számos tagjának nincsen elég politikai iskolázottsága, illetőleg képzettsége teljesen egyoldalú, megszokta az ellenzékiséget, az ellenzéki jelszavakat és nehezen tudna velük szakítani. A kormánynak állandó reménytelen küzdelmet kell vívnia a pártban, hogy ezekkel az elégedetlenkedőkkel megértesse: az ellenzékben felelősség nélkül lehetett követelőzni, de a kormányon számot kell vetni az ország teherbíróképességével. Január 1-én két veszedelmes kérdésben is válság fenyeget. Egyik a szénbányászok szerződésének ügye. A kollektív szerződések akkorra lejárnak, újabb megegyezést azonban nem sikerült még létrehozni. A kormány közvetíteni akar és konferenciára hívta meg a bányatulajdonosokat, ezek szövetsége azonban viszszautasitotta a konferencián való részvételt, minthogy semmiféle további engedményekre nem hajlandó. A munkáspárt a munkaidőnek napi 7 órára való leszállítását követelte, most azonban, hogy kormányira jutott hét és féllel is megelégszik. Viszont a waJesi bányászszövetség még ezt a hét és fél órát sem hajlandó elfogadni, hanem ragaszkodik a hétórás követeléshez. A béreknek azonban az eddigi színvonalon kellene megmaradni. A bányatulajdonosok viszont nem tudják fenntartani a termelést, a munkát a bányákban, akár ha hét, akár ha hét és félórai munkaidőre a nyolcórás béreket kell megfizetniök. A szakszervezetek most a konferencia meghiúsulta folytán azt követelik, hogy a parlament állapítsa meg hivatalból a munkabéreket. Ez má; olyan erős beavatkozás lenne a magángazdálkodás körébe, amihez a polgári pártok aligha járulnának hozzá, sőt a munkáspárt komolyabb elemei sem. A szakszervezetek azonban nem törődnek ezekkel az aggodalmakkal és tényekkel, mert hiszen ők végerer1 ményben a bányáknak köztulajdonba vételét, szocializálását akarnák. A másik fenyegető újévi probléma India közjogi helyzetének rendezése. India nacionalistái újévre tűzték ki az utolsó határidőt az alkotmányreformra. Ha