Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 37. szám - Öt országon keresztül. Athéni séták. 17. [r.]

Magyar Külpolitika 12 37. szám hallani sem akart erről, bitorlónak tartja a letteket és amikor a hatósággal szemben való ellenszegülésért a rendőrség az egyik család fejét letartóztatta, úgy kellett a rendőröknek felkapni és kivinni a kocsira az öreg „liv királyt", mert nem akart mozdulni. Amikor vitték, lekiáltott a körülötte síró falunak: — Látjátok livek, hogy viszik királyotokat a lett rabszolgák! A liv népnek nincs egyetlen iskolája sem, nyelvét csak otthon beszéli, egész irodalma egy kivonat a bib­liából, két egyházi énekkönyv és egy kottagyüjtemény régi énekekből. Pár évvel ezelőtt azonban a finn- és észtkormány lépéseket tett, hogy szakemberek tanul­mányozzák ezt a kihalóban levő ősi nyelvet, melyről még azt sem tudjuk, melyik nyelvcsaládhoz tartozik. A finnek és észtek rokon turáni nyelvnek vélik és most ösztöndíjakat tűznek ki a liv nyelv szókincsének összeírására és nyelvtanának megírására. Ot országon keresztül Athéni séták XVII. V alahogy állandóan küzd Athénben a nagy mult emléke a jelennel a látogató lelkében. Egykori görög tanulmányaink a fogékony gyermeklelket na­gy an is megbűvölték s míg a mai Athén utcáit rójuk, ezek az emlékek befolyásolnak. Pedig Hellasz hős- és kultúrk órának eltűnt Athénje és a mai levantei met­ropolis közt igazán alig van egyéb kapcsolat, mint a kömaradványok az Akropoliszon, a Theseus temp­loma, az ásatások a régi Agorán, de mindezek elszór­tak és félreesők. Az utcákon lármás levantei nép­tömeg kavarog, mely nemcsak hogy nem ős-hellászi, hanem nem is keleti. Úgyszólván nyomtalanul eltűnt a görög nemzeti viselet, legfeljebb egy-egy temeté­A bresciai múzeum szárnyas Nike szobra előtt. Berzeviczy Albert és felesége, Scrinzi tanár, Kuzmik Livia, Gerevich Zoltán külügyminiszteri tanácsos, Lieber Endre tanácsnok. sen látjuk viszont, de itt is csak a nőkön. A szoknyás palikárokba csak egy-egy külvárosi utcán lehet üt­közni, görög exotikumnak mást nem találunk, mint az albán testőröket az elnöki palota előtt. De ezek aztán tarkák is alaposan. Lábukon konkora orrú bocskor, hegyén óriási fekete pamaccsal, lábszáru­kon a sárgásfehér szűk halinanadrág színes szalag­gal körülszijjazva, combjuk körül mered a kékes­fehér vakító fodros szoknya, derekukon hatalmas pi­ros öv, kurta kivarrott subájukból kiáll az egész ing­mell, fejükön félrecsapott kis piros sapka, óriási fe­kete bojttal. Ez a négy-öt ember maradt meg abból a Hellaszból, melyet Byron lord megénekelt. Az utcákon görög minden felírás, csakhogy sok betűt és betűcsoportot ma már másképen olvasnak. Ebbe is bele kell lassankint szokni. Nehezebb meg­szokni a kilométeres neveket minden cégtáblán, öt szótagon alól egy vezetéknevet sem adnak, de szám­láltam meg 12 szótagosokat is. A táblák alatt a bel­városban óriási üzletek rejtőznek. A kis szűk utcák­ban belép az ember egy igénytelen boltajtón és bá­mulva látja, hogy óriási csarnokba került, mely zsú­folva van kelet és nyugat minden árújával. A padló sok helyen üvegből van, alatta ugyanakkora csarnok­szerű pincehelyiség látszik, melyet szintén az árúk tömkelege tölt ki. De ugyanilyen nagy helyiségekbe visz felfelé is egy-egy csigalépcső. Napközben alig téved be vásárló, de az esti korzó idején megeleve­nednek az utcák és megtelnek ezek a bolthelyiségek. Tulajdonosuk és kiszolgálóik elképzelhetetlen nyelv­bőséggel rendelkeznek. Négy-öt, sőt tíz nyelven is be­szélnek. Annál nehezebb értekezni a bazárban és a külvárosokban. Az Akropolisz oldala alatt húzódik el egyik bazár-sor: itt árulják a szabadban fabódék kis asztalain azt az elképzelhetetlen sok keleti lomot, aminek jórésze német gyáripari hamisítvány. Van­nak itt középkori fegyverek, kurta handzsárok és karhosszúságú kováspisztolyok, gyöngyháznyelű ja­tagánok, könyvek, szentképek, Olvasók, patinás réz­edények, dísztárgyak, dohányzókészletek elképzelhe­tetlen összevisszaságban. A vásárlás meglehetősen körülményes, mert az eladók angol fontban, amerikai dollárban, frankban, márkában és minden egyéb el­képzelhető pénznemben akarnak számolni, csak ép­pen görög drachmában nem. Ha egytizedrészre le­alkudjuk a kért árat, még mindig azzal az érzéssel jövünk el, hogy becsaptak. Egy-egy képeslevelező­lapért vagyont próbálnak elkérni, de a nálunk szoká­sos sokszorosított képeslap nem is igen van itt, ha­nem inkább fényképfelvétel.

Next

/
Thumbnails
Contents