Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 37. szám - Öt országon keresztül. Athéni séták. 17. [r.]

Magyar Külpolitika 12 37. szám hallani sem akart erről, bitorlónak tartja a letteket és amikor a hatósággal szemben való ellenszegülésért a rendőrség az egyik család fejét letartóztatta, úgy kellett a rendőröknek felkapni és kivinni a kocsira az öreg „liv királyt", mert nem akart mozdulni. Amikor vitték, lekiáltott a körülötte síró falunak: — Látjátok livek, hogy viszik királyotokat a lett rabszolgák! A liv népnek nincs egyetlen iskolája sem, nyelvét csak otthon beszéli, egész irodalma egy kivonat a bibliából, két egyházi énekkönyv és egy kottagyüjtemény régi énekekből. Pár évvel ezelőtt azonban a finn- és észtkormány lépéseket tett, hogy szakemberek tanulmányozzák ezt a kihalóban levő ősi nyelvet, melyről még azt sem tudjuk, melyik nyelvcsaládhoz tartozik. A finnek és észtek rokon turáni nyelvnek vélik és most ösztöndíjakat tűznek ki a liv nyelv szókincsének összeírására és nyelvtanának megírására. Ot országon keresztül Athéni séták XVII. V

alahogy állandóan küzd Athénben a nagy mult emléke a jelennel a látogató lelkében. Egykori görög tanulmányaink a fogékony gyermeklelket nagy an is megbűvölték s míg a mai Athén utcáit rójuk, ezek az emlékek befolyásolnak. Pedig Hellasz hős- és kultúrk órának eltűnt Athénje és a mai levantei metropolis közt igazán alig van egyéb kapcsolat, mint a kömaradványok az Akropoliszon, a Theseus temploma, az ásatások a régi Agorán, de mindezek elszórtak és félreesők. Az utcákon lármás levantei néptömeg kavarog, mely nemcsak hogy nem ős-hellászi, hanem nem is keleti. Úgyszólván nyomtalanul eltűnt a görög nemzeti viselet, legfeljebb egy-egy temetéA bresciai múzeum szárnyas Nike szobra előtt. Berzeviczy Albert és felesége, Scrinzi tanár, Kuzmik Livia, Gerevich Zoltán külügyminiszteri tanácsos, Lieber Endre tanácsnok. sen látjuk viszont, de itt is csak a nőkön. A szoknyás palikárokba csak egy-egy külvárosi utcán lehet ütközni, görög exotikumnak mást nem találunk, mint az albán testőröket az elnöki palota előtt. De ezek aztán tarkák is alaposan. Lábukon konkora orrú bocskor, hegyén óriási fekete pamaccsal, lábszárukon a sárgásfehér szűk halinanadrág színes szalaggal körülszijjazva, combjuk körül mered a kékesfehér vakító fodros szoknya, derekukon hatalmas piros öv, kurta kivarrott subájukból kiáll az egész ingmell, fejükön félrecsapott kis piros sapka, óriási fekete bojttal. Ez a négy-öt ember maradt meg abból a Hellaszból, melyet Byron lord megénekelt. Az utcákon görög minden felírás, csakhogy sok betűt és betűcsoportot ma már másképen olvasnak. Ebbe is bele kell lassankint szokni. Nehezebb megszokni a kilométeres neveket minden cégtáblán, öt szótagon alól egy vezetéknevet sem adnak, de számláltam meg 12 szótagosokat is. A táblák alatt a belvárosban óriási üzletek rejtőznek. A kis szűk utcákban belép az ember egy igénytelen boltajtón és bámulva látja, hogy óriási csarnokba került, mely zsúfolva van kelet és nyugat minden árújával. A padló sok helyen üvegből van, alatta ugyanakkora csarnokszerű pincehelyiség látszik, melyet szintén az árúk tömkelege tölt ki. De ugyanilyen nagy helyiségekbe visz felfelé is egy-egy csigalépcső. Napközben alig téved be vásárló, de az esti korzó idején megelevenednek az utcák és megtelnek ezek a bolthelyiségek. Tulajdonosuk és kiszolgálóik elképzelhetetlen nyelvbőséggel rendelkeznek. Négy-öt, sőt tíz nyelven is beszélnek. Annál nehezebb értekezni a bazárban és a külvárosokban. Az Akropolisz oldala alatt húzódik el egyik bazár-sor: itt árulják a szabadban fabódék kis asztalain azt az elképzelhetetlen sok keleti lomot, aminek jórésze német gyáripari hamisítvány. Vannak itt középkori fegyverek, kurta handzsárok és karhosszúságú kováspisztolyok, gyöngyháznyelű jatagánok, könyvek, szentképek, Olvasók, patinás rézedények, dísztárgyak, dohányzókészletek elképzelhetetlen összevisszaságban. A vásárlás meglehetősen körülményes, mert az eladók angol fontban, amerikai dollárban, frankban, márkában és minden egyéb elképzelhető pénznemben akarnak számolni, csak éppen görög drachmában nem. Ha egytizedrészre lealkudjuk a kért árat, még mindig azzal az érzéssel jövünk el, hogy becsaptak. Egy-egy képeslevelezőlapért vagyont próbálnak elkérni, de a nálunk szokásos sokszorosított képeslap nem is igen van itt, hanem inkább fényképfelvétel.