Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 37. szám - Megszűnik a karlócai gör. kel. patriarkátus. A. délszláv egyházrendezés - Sürgőssé vált a budai szerb püspökség önállósítása

Magyar Külpolitika 37. szám püspöki kar külön-külön javaslatából egyeztettek össze. A püspöki karnak sikerült az autonómiát biztosítani, úgy hogy az állam főfelügyeleti joga mellett önállóan intézi szervezeti és gazdasági ügyeit, s biztosította a vallástanítás meghagyását az iskolákban. A kormány viszont abban győzött, hogy megszűnik a karlócai pátriárkátus s a volt magyar és osztrák területek egyházának autonómiája, hanem beoivad a szerbiai államegyházba. A törvény különben csak elvi kérdéseket tartalmaz, melyek alapján két esztendőn belül kell elkészítenie a püspöki tanácsnak az egyházi alkotmányt, a szervezeti szabályzatot és a pátriárka-iválasztás módozatára vonatkozó törvényt. Magyar szempontból nagyon fontos a törvénynek az a szakasza, mely kimondja, hogy a délszláv állam határain kívül eső görögkeleti szerb-egyházak hierarchikus, egyházszervezeti és anyagi ügyekben a szerb pátriárkátus .részét alkotják a végleges rendezésig- A csonkamagyaroniszági budai szerb püspökség, melynek feje Szentendrén székel, szintén ebbe a kategóriába esik, a temesvári adminisztratura, mely Romániához került és az Északamerikába kivándorolt szerbek csikágói püspökségével. Görögkeleti kánonjog szerint minden állam görögkeleti egyháza önálló, csak lelkiekben kell tartozni valahová. Hogy Magyarország megengedje a területén lévő görögkeleti püspökségnek szervezeti és gazdasági ügyekben is a belgrádi pátriárka alá való tartozást, azt nem tételezik fel Belgrádban sem, viszont míg Magyarország magától meg nem teszi a kezdeményezést, hogy görögkeleti egyházmegyéje, melynek püspöke a Felsőháznak hivatalból tagja, önállósítsa magát, valahogy intézkedni kellett a karlócai pátriárkátus megszüntetése folytán felettesét vesztett budai püspökség hovatartozásának rendezésére. Eddig sorra önállósította már magát minden keleteurópai állam görögkeleti egyháza, (Albánia, Finnország, Lengyelország,) s a karlócai pátriárkátus megszűnése annál inkább siettetni fogja a magyarországi egyházmegye függetienítését is, mert hiszen a tavasszal maga Bethlen István gróf jelentette be a Felsőház ülésén a magyar kormánynak ezirányú szándékát. Tisztviselői anarchia a szerbeknél A

nagyszerb abszolutizmus kormánya naprólnapra ontja a rendeleteket az új közigazgatási beosztás életbeléptetésére és az eléggé meg nem fontolt, egymással összhangzásba nem hozott rendeletekkel sikerült olyan anarchiát előidéznie a tisztviselői életben, hogy az egész közigazgatási apparátus a legnagyobb nehézségekkel küzködik. Az egyik rendelet szerint a bánoknak november 10-ének este tíz órájáig meg kellett szervezniük hivatalaikat, hogy azok 11-én reggel megkezdhessék rendes működésüket. A másik rendelet viszont a mostani tartományi főispánságokat csak november 15-ével szünteti meg, illetőleg ettől a naptól kezdve nem szabad többé aktát elfogadniok, hanem likvidáló hivatalokká változnak át, de a likvidálást december 4-ig kell befejezni. Hogy a közbeneső négy nap alatt a hatásköri kérdéseket hogyan oldják meg, arra semmi intézkedés nem történt. Egy harmadik rendelet szerint a bánoknak el kell készíteniök december 29-ig az egyes bánságok költségvetését és december 31-ig be kell nyujtaniok azt jóváhagyás végett a belgiiádi kormányhoz. Hogy a kormány mikor hagyja jóvá a -javaslatot, a jövő titka, de még inkább titok az, hogy ehhez a költségvetéshez mikorra gyűl be effektív pénz. A bánság jövedelme ugyanis különadókból és illetékekből fog állani, de ezeket nem lehet addig kivetni, míg a pénzügyminiszter a költségvetést jóvá nem hagyta. A költségvetést a pénzügyminiszter december 31-én kapja meg, ellenben a bánságok igazgatásáról november 7^én kiadott királyi tönvény 23. §-a szerint az állami költségvetés csak december 31-ig gondoskodik mindazoknak a tisztviselőknek fizetéséről, akik a bánok hatáskörébe mennek át. Honnan és kitől fogják tehát ezek megkapni január 1-én a maguk illetményeit ? De nemcsak a fizetés bizonytalan, bizonytalanná vált maga a tisztviselői állás is. Az említett törvény szerint ugyanis az egész közigazgatási tisztviselői és általában közalkalmazotti kar rendelkezési állományba keiül november 15-én. A bánok aztán egyénenként való elbírálással állapítják meg, kit vesznek vissza közülük szolgálatba, kit nyugdíjaztatnak és kit bocsátanak el minden további gondoskodás nélkül. Az eddigi önkormányzatok által fenntartott intézmények és vállalatok alkalmazottai közül elsősorban azokat kell megtartani, akiknek nyugdíjazása nagyobb megterheltetéssel járna a költségvetésre. Akiknek nincs nyugdíjigényük, azok cészére végkielégítést állapíthat meg a bán, de a saját költségvetése terhére, melyről novemberben még csak nem is sejtheti, hogy januárban jóvá fogják-e hagyni. Ha nem hagyják jóvá Belgrádban, vájjon miből fogja fizetni ezeket a végkielégítéseket, de ha jóváhagyták is, mikor gyűl be az azután kivetendő adókból és illetékekből annyi pénz, hogy a végkielégítéseket csakugyan folyósíthassa is. Olyan kérdések mindezek, melyek a közalkalmazottak igen nagy kategóriájának egzisztenciáját veszélyeztetik és ilyen megoldatlan kérdésekkel terhelve, lehet-e várni ezektől a közalkalmazottaktól, hogy lelkiismeretes hivatali munkát végezzenek most a sötét jövő teljes bizonytalanságában. Az egész báni káosznál fontosabb a belgrádi kormánynak az egyidejűleg elrendelt rendőrségi átszervezés. Zsivkovics külön rendelete 39 városban államosítja a rendőrséget, de úgy, hogy az egész teher a városokon marad. Mindössze azt a jogukat vesztik el, hogy rendelkezhessenek saját rendőrségükkel. A 39 város, az egyetlen Kragujevác kivételével, mind az új területekre esik s költségkimélés szempontjából az államosítás úgy fog történni, hogy csak rendőrfőnököt nevez ki a belügyminiszter, egyébként átveszi az illető községek városi rendőrségét. A rendelet maximálja a rendőrlegénység számát. A 10—50 ezer lelket számláló városokban minden ezer lakosra kettő, az annál nagyobbakban négy rendőr lesz, a detektíveket is beleszámítva. A nagyszerb abszolutizmus tehát rendületlenül építi tovább a maga rendőri szervezetét az új területeken.