Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 37. szám - Ausztria törvényes eszközökkel szembeszáll a vörös terrorral
Magyar Külpolitika 4 37. szám A. esek választáson az autonómia iránt való akarat győzött Á mult század utolsó évtizedeiben Prágában Pasztrnek Ferenc egyetemi tanár vezetésével új közművelődési egyesület alakult Cseszkoszlovenszká Jednota (Csehszlovák egység) címmel, melynek célját a vezetők úgy tüntették fel, hogy az 1848 utáni időkben beállott nyelvi szakadás fölé hidat kell építeni a szlovákok további művelődése érdekében. Hogy azonban a csehek voltaképeni célja mi volt, azt nyíltan megmondta Holecsek József nagynevű cseh publicista egy Prágában 1880-ban megjelent „Prodejme ruku Slovákum" (Nyújtsunk kezet a szlovákoknak) című füzetében. Holecsek ugyanis többek között ezeket írja: — „Vetkőzzünk ki a semmi jóra nem vezető önhittségből s valljuk meg egymásnak az igazat, hogy nem élhetünk egymás nélkül, mert a cseh nép a szlovák nép nélkül époly semmi, mint a milyen semmi a szlovák nép a cseh nép nélkül. És ha mi, csehek százszorta erélyesebben védekeznénk a német nyelv.terjeszkedése és befolyása ellen, végre is beadnók a derekunkat. Tartalékra van szükségünk, amelyből folyton új erőt merítünk. Ilyen tartalékunk csak a magyarországi szlovákság lehet". (8. lap.) Tehát tartalékul van szükségük a cseheknek a szlovák népre. Viszont a tótok nem kérnek ebből a szerepből, mert nem ismerik el a csehszlovák nemzetegység elméletét és ezt a meggyőződésüket ama szerencsétlen áldozatok vére is megpecsételte, akiket a tiltakozó gyűléseken csendőrszurony vagy puskagolyó örökre elnémított vagy nyomorékká tett. Csak úgy futólag megemlítjük, hogy az 1919—1924. években Rózsahegyen 19 sebesült, Rumanovón 2 halott, Galgócon 1 halott, Verebélyen 4 halott, Korompán 4 halott és 40 sebesült, Ardenovon 2 halott és 11 sebesült, Tapolcsányban 1 halott és 11 sebesült, Hrusovón 3 halott és 19 sebesült, Vágujhelyen 1 halott és 8 sebesült, Dulovón 1 halott és 2 sebesült, Trencsénben 1 halott ós 5 sebesült esett áldozatul a csehek „testvéri" szeretetének. Ismeretes az is, hogy 1925-ben a Hlinka András vezetése alatt álló szlovák néppárt az ismert pittsburgi egyezmény törvénybeiktásának és Szlovenszkó teljes autonómiája megvalósításának a jelszavával indult a választási küzdelembe és 488.662 szavazattal 23 képviselői és 12 szenátori mandátummal, mint legerősebb szlovenszkói párt vonult be a prágai parlamentbe. Hlinkáék azonban két miniszteri székért és a rózsahegyi Ludová Bankának (Népbank) adott 10 milliós kamatmentes kölcsönért összegöngyölítve az autonómia zászlaját, beléptek a kormányba. A tót nép alapos választ adott erre Hlinkáéknak. Múlt év december 2-án ugyanis megejtették az országos és járási választásokat Szlovenszkó úgynevezett országos képviselőtestületébe s a szlovák nép azzal válaszolt a Hlinka-pártnak, hogy hívei közül 163.185-en más, az autonómiáért komolyan küzdő pártokra adták le a szavazataikat. A tót néppártnak ilyen óriási veresége gondolkodóba ejtette a cseheket is. Hiszen egy kormányzópárt vereségéről volt szó, amely a legerősebb párt volt Szlovenszkón — addig, amíg tántoríthatatlanul küzdött az autonómiáért. A brünni Lidová Noviny 1928 dec. 28-iki számában, mint mindenben, ami nem kedvez a cseh centralizmusnak, magyar irredentát neszel a tót néppárt veresége mögött. Azt írja ugyanis, hogy „párhuzamosan a szlovák néppárt bukásával rendkívül megerősödtek a magyar keresztényszocialisták. Megszomorító a sikerük azok miatt a szlovák szavazatok ezrei miatt, amelyeket a szlovák renegát és a magyar papok közreműködésével a színtiszta szlovák Mussolini lovasszobra, melyet a fasizmus hetedik évfordulója alkalmából lepleztek le Bolognában.
