Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 34. szám - Hang Ausztráliából a magyar igazság mellett

Magyar Külpolitika 6 34. szám 120.000 a szerb görög keleti, a többi mohamedán. A Zeta-bánság 740.000 lakosságából mindössze 80.000-et vall albánnak a statisztika, a többiről kijelenti, hogy „délszláv" pravoszláv. Hasonló óvatossággal kezeli a Macedóniából lett Vardar-bánságot is, melynek van 1,450.000 lakosa és ebből félmillió a mohamedán. Nemzetiségi statisztikáról szó sincs. A régi Szerbia keleti része a Moravabánság 1,200.000 lakossal, ezek közül 45.000 mohamedán, a többi mind görög keleti. Hang Ausztráliából a magyar igazság mellett Sir Róbert Stout cikke az újzélandi Evening Postban — «A. Népszövetség hiábavalóságát bizonyítaná, ha nem tudna segíteni Magyarországom H

ogy a magyar kérdés mennyire foglalkoztatja már az egész világot, legjobban bizonyítj levél, amely a minap érkezett a Magyar Külpolitika szerkesztőségéhez. A levél az ausztráliai Új Zéland sziget fővárosában, Wellingtonban, megjelenő legnagyobb napilapnak, „The Evening Post"-nak utolsó számát tartalmazta. Ebben a számban pedig egy rendkívül barátságos hangú és az angol lapoknál szokatlanul hosszú, mintegy harmadfélezer szavas cikket találtunk a magyar kérdésről. A cikknek vastag betűkkel szedett címe „A magyarok és a csehek" és két alcíme is van egyik „Magyarország küzdelme", a másik „a trianoni tragédia". A cikk jelentőségét különösen jelzi az a körülmény, hogy azt Ausztrália politikai életének great old man-je The Right Honourable Sir Róbert Stout írta. Sir Róbert Stout hosszú és kimagasló politikai karrierje után most 85 éves kora ellenére is vezető és kimagasló egyénisége Ausztrália és Új Zéland politikai életének. Már a múlt század hetvenes éveiben Új Zéland államügyésze volt, majd földmüvelésügyi és bevándorlási miniszter lett, később a közoktatásHerriot előadást tart Berlinben Európa újjászervezéséről ügyi tárcát vette át, de hatalmas jogi tudása és igazságérzéke visszavitte őt a jogi pályára és így 1899-től kezdve egész mindmáig ő Új Zéland legfőbb bírája. Hosszú évekkel ezelőtt nevezte ki őt az angol király belső titkos tanácsosának és azóta ő képviseli Új Zélandot az angol birodalmi titkos tanács jogibizottságában. Tudományos munkásságának elismeréséül húsz éven keresztül volt, 1903-tól 23-ig, az újzélandi egyetem kancellárja, államférfiúi bölcsesége pedig predesztinálta őt, hogy hazája törvényhozó tanácsának legyen a szellemi irányítója. Sir Róbert Stout hosszú cikkében bámulatos tájékozottsággal ír a magyar kérdésről, a háborút követő összeomlásról és számtalan statisztikai adattal illusztrálja azokat a veszteségeket, amelyeket a trianoni béke jelentett Magyarország számára. Különös szimpátiával ír Magyarország történetéről s a magyarok kulturális felsőbbségéről s nagy haraggal ítéli el a cseheknek, a románoknak és a szerbeknek azokat a barbár visszaéléseit, amelyeket azok a magyar kultúra intézményeivel szemben követtek el. Részletesen ismerteti a mai Magyarország politikai, gazdasági és kulturális helyzetét, a kisántánt államok visszaéléseit, a magyar és egyéb kisebbségeikkel szemben és a Középeurópai helyzet veszélyes megoldatatlanságáról ezeket a következtetéseket vonja le: — A kérdés most már az, vájjon lehet-e igazságot tenni Magyarországnak ? Ezen a területen az egységes magyar nép helyett most három más nemzetiségnek a kormánya van az uralmon. Itt vannak a csehek és a tótok, a jugoszlávok és végül a románok. A magyarság mezőgazdasága, állattenyésztése, erdészete, bányászata, ipara, mind súlyos veszteséget szenvedett. Sóbányáit mind, vasbányáinak pedig nagyrészét vették el az országtól. Különösen sokat veszített Magyarország kulturális kincsekben, könyvtárakban, múzeumokban. Az országban 1348 különféle tudományos és közkönyvtár volt tizedfél millió kötettel, s a békeszerződés óta e könyvtáraknak több mint a fele elveszett négy millió kötettel. A megszállt területek 291 mezőgazdasági iskolája közül egyetlenegyben sem tanítanak magyarul. A Felvidéken minden 380 cseh és tót lakosra esik egy tanító, mikor ugyanakkor csak minden 745 magyar anyanyelvű tanulóra esik egy tanító. De semmisem mutatja jobban a megszállóknak alacsony ösztönöktől fűtött politikáját, mint az, miképpen bántak el a magyarok nemzeti műemlékeivel. Száznál több műemléket pusztítottak el! Magyarország mai helyzetében képtelen háborút indítani, hogy önmaga szerezze vissza elvesztett kincseit. Magyarország egyike volt az elsőknek, akik elfogadták a Népszövetség eszméjét, ő nem keres há-