Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 2. szám - A francia politika útvesztőjében

. 17 • Horn Emil és a magyar-francia kapcsolatok Nemrég Barrey Emil előadásával kapcsolatban megemlékeztünk azokról, akik francia, de elsősorban magyar részről a magyar-francia szellemi kapcsolatok kimélyitésén eddig fáradoztak. A névsorból sajnálatunkra kimaradt Horn Emilnek, a kiváló, közismert francia publicistának és a Magyar Külügyi Társaság tagjának a neve, aki az utolsó két év lefolyása alatt több mint 100, a legelőkelőbb francia sajtó-orgánumokban megjelent cikkben s tanulmányban ioglalkozott Magyarországgal s a cikkek hatásának jelentőségét nem lehet eléggé értékelni. A közelmúltban is a L'Économic Francais-bari megjelent cikkeivel oly körökben, hol csak a számoknak hisznek, sok számottevő közéleti egyén rokonszenvét nyerte meg a magyar ügy számára, melynek következményeképpen közgazdasági téren közeledés is történt a két nemzet között. Legutóbb december folyamán ismét két igen érdekes cikket irt Horn a magyar-lengyel, 'magyar-olasz, illetőleg magyar-francia barátságról. Egyik az Avenir december tO-iki számában jelent meg „Le traité de consiliation et d'arbitrage polono-hongrois" címmel. S ebben a lengyel^magyar barátsági és döntőbiráskodási szezrződés jelentőségével foglalkozik. Ismerteti Magyarország és Lengyelország között évszázadokon keresztül fennálló kapcsolatokat. Rámutat e két nemzetnek a keleti barbárság és a germán törekvések ellen folytatott küzdelmeire. Örömmel üdvözli két oly nép szövetségének felújítását, melyek sosem voltak ellenségek, kiket kölcsönös rokonszenv fűz egymáshoz s kiknek sorsában több közös vonás van. E szerződés létrejötte — jegyzi meg Horn — jelentőségteljes lépés az európai béke érdekében és tagadhatatlanul megkönnyíti a bolsevizmus fenyegető veszélyével szemben az ellentállást. A „Croix" napilap december 14-iki számában az olasz-magyar barátsági szerződéssel foglalkozik s felveti azt a kérdést, vájjon emellett lehetséges volna-e egy francia-magyar barátsági szerződés létrejövése? Horthy Möklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök a csepeli kikötő felavatásakor francia nyelven elmondott beszédeikben élénk kifejezését adták Franciaország iránt érzett rokonszenvünknek. Gratz Gusztáv volt miniszter az olasz-magyar kereskedelmi szerződés ratifikálása alkalmával keletkezett vita folyamán azt a kijelentést tette, hogy az olasz-magyar barátsági szerződés nem zárja ki ilyennek Franciaországgal való megkötését. Lukács György volt miniszter is hasonló módon nyilatkozott egy nemzetközi egyezmény ratifikálása alkalmával, megjegyezve, hogy egészen természetes az olasz-magyar kapcsolatok szorosabbá válása, mert ez volt az első nemzet, mely a háború után szimpátiát mutatott Magyarország iránt s először mondta ki, hogy a békeszerződések nem megváltozhatatlanok. Összevetve közéleti kiválóságainak nyilatkozatait és a magyar sajtóban megnyilvánuló közvéleményt, Horn arra a megállapodásra jut, hogy az olasz-magyar barátságnem zárja ki a francia-magyar barátság megkötését. Magyarország és Franciaország között évszázados kapcsolatok állanak fenn, melyek hol mélyebbek voltak, hol kevésbé azok, de teljesen sosem szűntek meg. Ma pedig a magyar nemzet köreiben mindenütt érezhető azon óhaj és törekvés, hogy közeledjen a francia nemzethez. Teutob.urger-WűId-5anaforium Január 16 KÖNYVESHÁZ Magyarország és a B. I. T. (joinbó István dr.: Le Conseil d'Administration du Í5. I. T. et l'augmentation du nombre de ses membres. A nemzetközi munkaügyi szervezet egyike azon nemzetközi organizációknak, mely a világháború utáni időkben a legnagyobb fontosságra tett szert. A békeszerződéseknek a munka szervezésére vonatkozó részei sok tekintetben kifogásolhatók, ez azonban leginkább a tiianoni szerződés 321. cikkére vonatkozik, mely a munkaügyi hivatal Igazgatótanácsának szervezetét állapítja meg. A 321. cikk jelentőségét méltatja Gombó István dr., a M. Kir. Munkaügyi hivatalnál beosztott külügyminiszteri titkár, a közelmúltban megjelent kiváló értekezésében: „Le Conseil d'Administration du B. I. T. et l'augmentation du nombre de ses membres" cím alatt. Csak az képes egy ilyen kényes kérdéshez helyesen hozzászólni, aki évek óta munkatársa annak a szervezetnek, melynek éles kritikus szemmel kell figyelemmel kísérni működését, hogy fogyatékosságaira és ezek kiküszöbölhetőségére rámutathassunk. Gombó dr. a látszólag lényegtelennek látszó kérdés fontosságára kiváló szakértelemmel hívja fel figyelmünket és világossá teszi előttünk, hogy Magyarország szempontjából nem jelentőség nélküli, hogy a Tanácsba, — mely a Munkaügyi szervezetben a valóságos hatalmat képviseli — mi is elküldhessük képviselőnket, amire pedig addig nincs kilátás, míg az 1922-i Munkaügyi konferencia határozata nem lesz jogérvényes. E határozat érvényességéhez, mely a Tanács tagjainak számát 24-ről 32-re emeli, még két ratifikáció hiányzik. Helyesen jegyzi meg Gombó dr., hogy a Munkaügyi „Pactum" megváltoztatása súlyosabb feltételekhez van kötve, mint a Népszövetségi Egyességokmány revíziója. Mily reményünk lehet a békeszerződés revíziójához, ha egy cikk megváltoztatása is ily nehézségekbe ütközik. Weninger László. Mi érdekli a külföldieket Budapesten? Igen érdekes és egészen új módszerű könyvsorozat indult meg azzal a céllal, hogy az eddigi Baedecker-ektől eltérően kiemelje a speciális kapcsolatokat, melyek Magyarországot a különböző nemze-