Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 32. szám - Stresemann és Magyarország

Magyar Külpolitika 8 32. szám szült dr. Gerevich Zoltán külügyminiszteri tanácsos és dr. Taubinger Zoltán jóvoltából és remekül sikerült.) Bársony Oszkár (Budapest) még tavaly indítványozta, hogy közös európai almanachot adjanak ki, amelyben az idegenforgalmi szervek működését és fölvilágositásait, a turisztika legfontosabb tudnivalóit, a hotelek címeit és még sokféle más anyagot közöljenek. Junod (Zürich) külön-külön füzetet ajánl minden ország részéről, de egyforma nagyságban, hogy össze is lehessen tenni. Orlowicz dr. kimerítő új javaslatot tesz s ezt Junod indítványára a központi titkárságnak adják ki megfontolás és esetleg realizálás végett. Külön foglalkoztak Hollandia javaslatára a délamerikai 'propagandával, valamint a Rotary-clubok szerepével: hogyan lehetne az utóbbiakat fölhasználni valamennyi ország érdekében. Zilahy Dezső ismertette: hogyan leveleznek a rotarystákkal, budapesti elnökük dr. Hegedűs Lóránt például személyesen ír alá minden levelet, amelyhez propagandairatot mellékelnek. Máir hetenként jönnek új meg ú.i csoportok, mert biztos címekre küldik a leveleket és ajánlja a jól bevált példa követését. Tárgyalták a Népszövetség indítványát a naptárreformró.l és Lengyelország javaslatát a Conseil Central du Tourisme Internatiowd-lal és a l'Alliance Internationale du Tourisme-mtú való együttműködésről. öt különböző vámosban tizenkét napon át folytak a kongresszus tanácskozásai és ezekről kimerítő nyomtatott jelentés készül, amelyet Erry Eringvard készít Hágában. A lengyelek Minchejmer és Orlowicz min. tanácsosok vezetésével példás munkát végeztek a rendezés körül. Az újjászületett Lengyelország poseni nagyszabású kiállításán, az óriási ipartelepeken, Kattowioében és Vielicskán, Krakkóban és a lengyel Tátra gyönyörű vid>ékén a fejlődés mindenütt impozáns. Bennünket pedig, mint magyarokat kitüntető szívességgel fogadtak és messzeható közös akciókat is beszéltünk meg. \ Stresemann és A

z a külpolitikai összeköttetés, amelyben ma van Magyarország a Német Birodalommal, semmiesetre sem olyan természetű, mint amilyennek lennie kellene, vagy amilyen lett volna is, ha Stresemann szabad utat engedhetett volna Magyarország iránt Stresemann Gusztáv, a minap elhunyt német birodalmi külügyminiszter (1878—1929) Ma gyarorszag való határozott rokonszenvének. Mert magyar politikus vagy magyar újságíró, aki valaha személyes érintkezésbe került Stresemann külügyminiszterrel, egyformán elismerte, hogy olyan politikussal áll szemközt, aki tájékozott a magyar ügyekben, részletekbemenőleg ismeri a magyarság sérelmeit és őszintén megvan benne a jóakarat ezeknek a sérelmeknek megszüntetésére. A hivatalos német külügyi politika, mely a maga nagy céljaiért folytatta nehéz küzdelmét, nem igen illesztette bele eddig taktikájába Magyarország igazának hangoztatását. Németország és Magyarország külpolitikája között nem volt, de nem is lehetett eddig bensőbb jellegű érintkezési pont. A Stresemann kezdeményezte politika a teljesítés politikája volt. Németország kifejezetten lemondott Elzászlotaringiáról, kifejezetten ígéretet tett, hogy a keleti határkérdésben csakis békés úton törekszik revíziós igényeinek érvényt szerezni és teljes figyelmét, szellemi és politikai fegyvereinek egész arzenálját a megszállt rajnai területek felszabadítására irányuló mozgalomra összesítette. A mellett a magyar-német kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalások sikere is a német politika német szemszögből minden más érdeket háttérbe szorító célkitűzéseinek és érdekeinek esett eddig áldozatául. Németország immár három év óta van vámháborúval is tarkított tárgyalásban Lengyelországgal, mely tárgyalások célja ugyancsak kereskedelmi szerződés megkötése. És utóbbi szerződéshez Németországnak oly fontos érdekei fűződnek, hogy ezidőszerint erre koncentrálja minden erejét és nem köti meg velünk a szerződést, nehogy ekként Lengyelország, a legtöbb kedvezmény elvének alapján olyan előnyökhöz és olyan kedvezményekhez jusson ingyen, amelyekért különben megfelelő ellenértéket kellene nyújtania. Stresemann mégis sohasem habozott, hogy a megfelelő formák között magáévá tegye Magyaror-