Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 32. szám - Magyarország és Csek-Szlovákország

1929 5 Október 12 vidék, 210.000 1., 28.160 km.), Morava bánság (Nis 1,200.000 1., 25.721 km.) és Vardar bánság (Üszküb. 1,000.000 1., 39.566 km.) Hogj a régi történelmi országnevek feledésbe menjenek, az új bánságokat, amint látjuk, mind a te­rületeken levő nagyobb vizekről nevezték el. Jellemző, hogy Szlovénia, Horvátország és a Magyar Délvidék területe nagyjában megmaradt, míg a régi Szerbiát háromfelé is szakították. Ugylátszik, a sziavon és horvát vidékeken nem remélik már, hogy a benszülött lakosságot a szerbekkel majorizálni lehessen, Bosz­niára vonatkozólag azonban nem adta fel reményeit a nagyszerb akció. Külön maradt új néven Montenegró is, valamint Macedónia. Ha ezt a nagy decentralizációt, amelyet a törvény most az egyes bánságoknak megad, helyi emberek használhatnák ki, ha egyúttal önkormányzatot is je­lentene a decentralizmus, a délszláv állam ügyei nagy­jában rendbejöhetnének és amennyire az ellentétek megengednék, valamelyes harmónia is létrejöhetne a különböző népfajok közt, az önkormányzatról azon­ban szó sincs a törvényben. A bán valóságos diktátor, aki nemcsak a királyi kormány képviselője a Bánság területén, hanem megkapta a jogot, hogy a tisztvise­lőket ő nevezi ki, helyezi el, mozdítja el és nyug­díjazza. Az eddigi főispánok mintájára alighanem a bánok is a fehérkéz tábornokai és ezredesei lesznek, ezek aztán a tisztviselőkkel szemben megkapott kor­látlan hatalmukkal berendeznek minden bánságban olyan bürokráciát, mely csak a nagyszerb érdekeket szolgálja. A bán alá van rendelve minden hivatalnok, elsősorban a közigazgatás minden közege tartozik az ő rendelkezéseit végrehajtani. Az ő feladata minden földmiveiésügyi, állategészségügyi és vízügyi műkö­dés felülvizsgálása, a belső telepítés, az országutak és hidak rendbentartása és fejlesztése és a bánsági auto­nóm közmunkaügyek ellenőrzése. A bánságok önállóan intézik a vízszabályozási, vizierő-kihasználási ügye­ket, a részvénytársaságok és hitelintézkedések tevé­kenységének ellenőrzését, a kereskedelmi, ipari és gazdasági kamarák ellenőrzését, az erdő- és bánya­gazdaság felügyeletét, az erdőirtási és ujrafásítási rendelkezések megtartásának ellenőrzését, a munkás­intézmények, a munkáskamarák, a szociális, ember­baráti és rokkantügyi intézmények támogatását, a közegészségügyi, kórházügyet, fürdőügyet, végül a népiskolák és tanítótestületek ellenőrzését. A bán mellett bánhelyettes működik, az eddigi tartományi főispáni rangban és hatáskörben. Magának a bánnak egészen miniszteri jellegű a hatásköre. Hogy a gyakorlatban hogy válik be az új rend­szer egy olyan ország területén, amelyen a legkiál­tóbb kulturális ellentétek vannak, de azért egyforma módszerrel akarják adminisztrálni a teljesen közép­európai műveltségű szlovéneket a macedonvidékiekkel, ahol különösen a mohamedán lakosság abszolút írás­tudatlan: ma még sejteni sem lehet. A belgrádi örök gyanakvás semmiesetre sem fog szabadkezet engedni a horvát és szlovén vidékeknek s így az eddigi ellen­szenv és súrlódás nemcsak megmarad, hanem fokozó­dik is, mert hiszen most már nem annyira nemzeti­ségi, mint kenyérkérdés a tisztviselőosztály ügye. Eddig legalább az önkormányzati kisebb állásokban megmaradhattak a helyi emberek s különösen Szlo­vénia alig ismerte a szerb hivatalnokot, most azon­ban, mikor minden állást a bán fog betölteni, kiszorul lassankint ez a tisztviselő-gárda. FIGYELŐ A Tuka-per — Strossmayer álma — A román infor­máció értéke — Belgrád, minden vallások reformátora — Románia kielégíti kisebbségeit TÍZ ESZTENDŐ HAZUGSÁGA OMLOTT ÖSSZE azzal az ítélettel, amelyet a Tuka ügyben hozott a cseh bíróság és amelyben Tukát, a tót néppártnak immár vértanúját tizenöt évi börtönre ítélte. Tíz esz­tendő hazugsága, mert ez a pör a világsajtó figyelő érdeklődése közben bizonyította be, hogy cseh és tót semmiképp sem azonos fogalmak, csehszlovák pedig oly mesterséges tákolmány, amellyel be lehetett csapni a békekonferencia tájékozatlan résztvevőit, de amely a gyakorlati életben semmiképp sem állta ki a tűzpróbát. A természet rendje szerint lóból és sza­márból öszvér lesz, de ugyanezen természeti rend sze­rint tótból és csehből nem lesz soha, mert nem lehet — csehszlovák. És talán legszomorúbb tanulsága en­nek a pernek, hogy Csehország a népek önrendelke­zési jogának elve alapján vette reá a nyugati hatal­makat, hogy hozzájáruljanak Magyarország igazság­talan megcsonkításához és ugyanez a Csehország a népek önrendelkezési jogának teljes megcsúfolásával veti börtönbe Tukát, aki pedig nem akart mást, mint, hogy a tót népet is ugyanazok a jogok illessék meg vallás, kultúra és önkormányzat terén, mint amely jo­goknak élvezetében a csehek eleitől vannak. + A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG­BÓL Délszláv királyságot alkotott a pénteki királyi törvény. A megokolás szerint.a teljes állami és nem­zeti egységet kell kidomborítani az új névvel, hogy megszűnjenek a népfajok közti eddigi súrlódások. Erről a törvényről természetesen rögtön megindult az illetékes nyilatkozatok áradata a helyi sajtóban. Legelsőnek Srvlyuga pénzügyminiszter méltatta az új törvényt a berendelt zágrábi újságíróknak. Amikor elmondott minden szép és jót a király elhatározásá­ról, leghatásosabbnak szánt mondatként ezekkel a szavakkal végezte beszédét: „Nekem mint horvát em­bernek rendkívül örvendetes az a tény, hogy politikai tekintetben teljes mértékben megvalósult az illir mozgalom és Strossmayer régi álma". Amely nap tehát eltörli a király a nemzeti egység jegyében a szerb, horvát és szlovén elnevezést, aznap már legelső minisztere, mint horvát ember beszél a törvényről és nem mint délszláv. Ennél világosabb bizonyság aligha kell ahhoz, hogy a népeket nem királyi rendeletek és törvények teremtik vagy szüntetik meg. A tótból tíz év alatt sem csinált a törvény csehszlovákot, s a hor­vátból sem fog csinálni délszlávot soha. • MIRONESCU ROMÁN KÜLÜGYMINISZTER GENFBEN Apponyi felszólalásának ellensúlyozására felsorolta a Maniu-kormány nagy érdemeit, szép szí­nekkel festve, miféle gyöngyéletet teremtett a ma­gyar kisebbségnek. Különösen hangoztatta, hogy Ro­mánia huszonöt millió lei évi segéllyel támogatja a kisebbségi iskolákat és kifejezetten a mult időt hasz­nálta, amikor huszonöt millió kifizetésének megtör­téntéről beszélt. Ez már egy hónappal ezelőtt volt, a

Next

/
Thumbnails
Contents