Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 2. szám - Bolivia és Paraguay. Alberto Cortadellas Bolívia meghatalmazott minisztere Bernben nyilatkozik a Magyar Külpolitikának a két ország ellentétéről

Magyar Külpolitika 2. szám ben. Pénzügyminiszternek egy, a politikától eddig távol állott zágrábi bankembert tettek meg, akit horvátnak lehet szerepeltetni, így talán eredményesebben járhat külföldi köl­csön után, mint a kétségtelen szerbek. Bos­nyák mohamedánt azonban ebbe a kor­mányba már nem vettek be, bár ezek pártja az utolsó pillanatig kitartott a kormány­koalíció mellett és hallani sem akart a horvát követelések teljesítéséről, holott ezek a köve­telések nekik is csak javukra szolgáltak volna. Nincs a kormányban egyetlen délmagyar­országi, vagy horvátországi szerb sem, a legfontosabb tárcák pedig csak ideiglenesen vannak betöltve, mert valószínűleg újabb tá­bornokokra várnak. Magáról a kibontakozás ilyen módjáról Korosec lemondott miniszter­elnök sem tudott előre semmit. Bármennyire odadobta is személyét a belgrádi politika já­tékszeréül, azért csak nem bíznak ott benne. Az új kormány tűzön-vízen át gyártja az új törvényeket, melyek a király nevében ukázként jelennek meg a hivatalos közlöny­ben. Az első nyolc törvény után, melyek min­den szólási és megnyilatkozási szabadságot a legdrákóibb fenyegetésekkel eltiltotta, szünet állt be. Most már a rombolás után az alkotás­nak kell jönnie, ez pedig hosszabb előkészí­tést igényel. Minden minisztérium lázas buz­galommal gyártja a törvényeket, melyek jel­szava a nemzeti egységesítés. Pár hónapon belül készen akarnak lenni minden törvény egységesítésével, hogy megszűnjék a mai hatféle jogterület és a tisztviselők szabadon legyenek dobálhatók az ország egyik végétől a másikig, hogy a délszláv népekből így gyúr­janak egy egységes délszláv nemzetet. A nem szlávfajú népekről még szó sem esett a pro­grammban. A király is sorsdöntő kiáltványát csak a szerbekhez, horvátokhoz, szlovénekhez intézte. A szerb diktatúra eddigi tevékenységéből bajos volna a jövőt megjósolni. Az kétség­telen, hogy minden diktatúrának megvannak a maga kezdeti sikerei és minden statárium bizonyos időre rendet teremt. A király máso­dik ukáza halálbüntetéssel fenyeget meg mindenkit, még olyan bűncselekményért is, hogyha összeköttetést tart fenn olyan külföldi egyénnel, társasággal vagy sajtóorgánummal, mely a délszláv ál'am területi épsége ellen propagandát folytat. A harcias nyilatkozatok korszaka tehát lejárt, a délszláv területen megjelenő lapokból éppanyira nem ismerheti meg a külföldi olvasó az ottani viszonyokat, mint ahogy a magyar proletárdiktatúra egy­kori sajtójából aligha nyerhetett hű képet a magyarországi hangulatról. De amiért az emberek hallgatnak, még nem következik, hogy belenyugodtak az eseményekbe. A beve­zetésben felsorolt államcsínyek azt mutatják, hogy maga a régi Szerbia sem kérette magát túlságosan egy-egy újabb államcsínyre. Pe­dig akkor még egységesfajú, nyelvű és vallású nép lakta. A mostani délszláv állam lakossá­gának kisebbségét alkotják a szerbek. Ennek a kisebbségnek pedig elenyésző kisebbsége az a réteg, mely a diktatúrából akar megélni. Hogy ez a kis réteg örök időkre leigázva tud­jon tartani egy 13 és fél millió lakosságú, vegyesfajú, nyelvű, vallású és kultúrájú la­kosságot, azt az sem hiszi el, aki a világ­történelemben nem szokott lapozgatni. BOLÍVIA ES PARAGUAY Alberto Cortadellas, Bolívia meghatalmazott minisztere Bernben nyilatkozik a Magyar Külpolitikának a két ország ellentétéről Irta: LIPPAY IMRE (Genf) H eteken keresztül húzódott a Bolívia és Paraguay közt felmerült ellentét és foglalkoztatta az egész világ közvéleményét. Vérrel kezdődött, közben le­csendesedtek a kedélyek, majd újra összeütköztek és ma arról beszélnek, hogy Bolívia és Paraguay talán elfogadnak egy döntőbírósági Ítéletet a köztük fel­merült területi kérdésben. Az egész világ érdeklődése Délamerika felé for­dult, olyan idegességgel, mintha bennünket euró­paiakat ez az egész ügy közelebbről érintene. Pedig mindennek az idegességnek más oka van. Valójá­ban — s ez az, amit a Népszövetségben nem vesz­nek észre és amit Briaind úr intő szava sem tud megszüntetni, valójában alig tíz éve, hogy befeje­ződött a háború és máris új fegyvereket kovácsol­nak új háborúra. Alberto Cortadellas, Bolívia meghatalmazott mi­nisztere Bernben és a Népszövetség mellett, aki je­lenleg Genfben tartózkodik a Bolívia és Paraguay közt felmerült ellentétről a következő nyilatkoza­tot adta: — A Paraguay folyó azon a részén, mely az ellentét középpontjában van, északról dél felé folyik. A Graii Chako terület hatalmas háromszöget képez, melyet egyrészről a Pa­raguay, másrészről a Pilco Mayo folyók ha­tárolnak. A Pilco Mayo folyó képezi egy­szersmind a határt Gran Chako és Argenti­nia közt. A Paraguay folyó hajózható, míg a Pilco Mayo folyó nem. A Gran Chako az Andeszek felé lépcsőzetesen emelkedik, míg déli részén a legvadabb őserdők borítják. Észak felé mocsaras és pillanatnyilag telje­sen víz alatt van, mert ez az esős évszak, mely egészen márciusig tart. Ez az egész vi­dék majdnem teljesen lakatlan. Ha ezeket a mocsarakat lecsapolják, akkor óriási terület válik használhatóvá és ez magyarázza Para­guaynak, földműves nép lévén, azt az igyeke-

Next

/
Thumbnails
Contents