Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 21. szám - Öt országon keresztül. Utijegyzetek a Balkánról

Magyar Külpolitika • 12 • 21 • szám Ot országon keresztül Utiie gyzetek a Balkánról [. A

Budapestről ciélben kirobogó gyorsvonat egyhangú kattogással nyeli a mérföldeket dél felé. Sajnos, kora délután van még, mire eléri Kelebiánál a trianoni határt. A szerbek Szabadkán vizsgálják az útleveleket és a pndgyászt. A vonat mellett az étterem pincérei nyargalnak különböző tálcákkal szerbnyelvü kiabálások mellett. A magyar megszólításra csak akkor mernek felelni, ha egyenruhás ember nincs a közelben. Ez pedig meglehetősen nehéz, úgy telezsúfolta a szerb aoszclutizmus a magyar Szabadka minden zugát csendőrrel, finánccal. Sehol egyetlen magyar felírás, a latin betűt is csak az állomások párhuzamos horvát kiírása képviseli. Estére újabb útlevélvizsgálat a vonatban. A szerbek belső határt is tartanak a régi magyar határon. A Szávát és Dunát nem lehet átlépni külön igazolvány-vizsgálat nélkül: még a belföldi utasokat sem engedik be ellenőrzés nélkül Belgrádba, a fővárosba. A zimonyi állomáson izgatottan mesélgeti egy aszszony németül útitársainak, milyen vendégszeretettel látja az új haza fővárosa a kisebbségi polgárokat. Az előző személyvonattal vitték el a cservenkai német elemi iskola 78 kis növendékét az egész tanítói karral Belgrádba. A Délvidéken és Horvátországban kötelességévé tették a kisebbségi iskoláknak, hogy növendékeikkel Belgrádot megbámultassák. Eddig jobb volt, ha távolmaradtak, mert hiszen nyakuk tört volna ki a macskafejü köveken és a félméteres utcai gödrökben, az idénre azonban a Budapestről kölcsönkért városi mérnökökkel és a tiszamenti kubikosokkal úgy rendbehozatta Belgrád a belső részek fő, sőt mellékutcáit, hogy már nem kell túlságosan szégyenkeznie, nem Zimony, de még Újvidék előtt sem. Szóval lehet már kápráztatni a szerb ősi kultúrával az ámuló kis bácskai sváb és magyar gyermekeket. A cservenkai iskola tanítói kara a tanfelügyelő útján két nappal előre két III. osztályos személykocsit kért az utazásra a vasúttól s az elindulás percében az állomásfőnök be is tuszkolta a szülők és tanítók tiltakozása ellenére az egész kiránduló társaságot két marhaszállító kocsiba, melyeknek ajtait be is lakatoltatta rögtön, hogy ki ne pottyanjon valamelyik mászkáló gyerek. így szállították aztán az illemhely nélküli kocsikban •— mint valami fegyenceket — az ország fővárosának megbámulására a cservenkai sváb iskolát egy fél napon keresztül a legpokolibb hőségben. Az állomásfőnök igazolta, hogy Belgrádból csak marhakocsit utaltak ki; valószínűleg Zsivkovics tábornok magas kormánya abban a hitben van, hogy a sváb gyerekeknek az is jó. A barbárul megcsonkított millenáris emlék a zimonyi hegyen ahg látszik már az alkonyatban. Átrobogunk a megáradt Száva hídján s hosszas kanyarodással befutunk Belgrád pályaudvarára. Idegen állampolgárok, ha ki akarnak szállni, kénytelenek a vasúti rendőrségre menni elszedett útlevelükért. Az átutazókat legalnbb békében hagyják, és békésen meg lehet vacsorázni a pályaudvari vendéglőben, minthogy a vonat másfélóráig vesztegel. Itt csatlakozik a Délfranciaországból Milánon, Trieszten, Zágrábon keresztül jött másik nemzetközi gyorsvonat, átcsatolnak még egy hálókocsit s egy órai buzgó tolatás után végre indulhatunk tovább. A Kalemegdán hegyfok sötét tömbjének tetején messzire világít a lámpafény a vezérkar épületének számtalan ablakából. Vájjon miféle terveket főzhetnek ott most is ? Útitársam, egy olasz újságíró, gúnyosan mosolyogva jegyzi meg, hogy bizonyosan újabb Csetnik-brigádokat szerveznek a határ mentén. Koromsötét az éjszaka, a holdnak nyoma sincsen, nem lehet látni a környéket, pedig festői szép tájak maradnak el jobbra-balra. Sajátságos, hogy visszajövet is csak éjszaka lehet megtenni ezt az utat. Az ember önkéntelenül gyanakodik, hogy nem szeretik itt az idegenek bámuló szemét. Olyan ország ez, amelyben mindig valami titkolni való van. Reggelre magas, csupasz hegyek között ébredünk. Itt-ott egy-egy falucska, csupa török-jellegű házzal. A fagerendák a falból mindenütt kilátszanak, ez a hengeres tetőcserép mindenütt török hatásra mutat. Kerítések nincsenek, a telek szabad az egyes házak körül. Ez a szeglet nemrég még Bulgária volt, csak a neuillii szerződés csatolta Szerbiához, hogy annál közelebb essék Szófia, a bolgár főváros a határhoz. Ugyanaz a politika, mely Budapest kapujáig tólta ki a cseh határt. Negyven percet állunk Caribrodon szerb útlevél- és podgyászvizsgálatért. Az útleveleket azonban még valahol Piroton túl összeszedték. Azt meg kell adni, hogy közegeik újabb időben kifogástalanul udvariassak es. idegen nyelveket is tudnak. Franciául, németül lehet velük boldogulni. A podgyászvizsgálatot is példaszerű előzékenységgel végzik. Innen már közel az új bolgár határ. Futólag ott is megállunk a színes határpóznánál, mely mellett őrház és faköpenyeg áll. A szerb kísérőszemélyzet leugrál s azzal már benn is vagyunk Bulgáriában. A bolgár vasutasok éktelen kalapálások és ablakvizsgálatok után már Caribrodban átvették a vonatot, rendőreik és fináncaik azonban csak Dragománon jönnek be, ahova 11 óra után érünk be, különböző frissen épített kis személyvonat] állomások mellett elnyargalva. Köröskörül végtelen legelők, sehol semmi falunak nyoma sem látszik, csak juhnyájak karámjai. Vájjon kiknek kellett ide az állomás? Bámulva nézzük Dragománon az órát, míg eszünkbe nem jut, hogy itt már keleteurópai idő van, egy órával korábban vagyunk. Ujabb vizsgálatok, aztán lehet reggelizni a kis pályaudvar alacsony tetejű egyetlen termében. Egy csomó utas roppant étvággyal kanalazgatja a savanyú birkafejlevest és kotorja ki hozzá a kétfelé vágott koponyából az agyat. Akinek ez nem megfelelő koszt, ehetik joghurtot is. Ennyiből áll a műsor. A joghurtot széles bárddal vágják ki egy hatalmas cseberből és kerül az ára egy jó karaj barnakenyérrel együtt 9 lévába, vagyis 36 fillérbe. Még nagyobb igényű emberek a lepényben is válogathatnak. De ezt már nem a vendéglős árulja, hanem egy öreg házaló a nagy kerek dobozból. Tavaly még Szerbiában is kínálgatták minden állomáson éktelen kiabálással. Ott bureknek hívják,