Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 21. szám - Kina és a Szovjet

1929 Július 27 Kma és a Szovjet Előbb vagy utóbb elöntő küzdelem várbató Oroszország e's Kína között — Európa sorsa fog függeni ettől a báborútól — A keletkinai vasút jelentősége — Európa bittérbe szorulása Amerika e's Ázsia mellett M

íg az európai diplomaták minden gondját az foglalja le, hogy ha megszűnik a rajnai megszállás, miféle megfigyelő és ellenőrző szervet hagyjanak ott a béke biztosítására, ezt a nyugaton féltett békét keleten alaposan veszélyezteti az orosz szovjetnek és Kínának már-már formális fegyveres összecsapása. Az elvakult Nyugateurópa a maga évtizedes járszalagjától most sem tud szabadulni, még a jelen felismeréséig sem jutott el, még mindig csak a múlton rágódik, Keleten azonban már fenyegetőleg emelkedik a jövő ökle. Kínának és a szovjetnek esetleg kitörő háborúja, ha most valami mesterkedéssel elfojtják is, egy feltétlenül megvívandó nagy háború marad, mely jobban és közelebbről érinti Nyugateurópát is, semmint a maguk kis helyi érdekeivel elfoglalt államok, anyagi gondokkal küzködő lakói képzelnék. Mert az igazi anyagi gondok ennek a keleti háborúnak eredményétől függenek, Európa jövője ebben a háborúban dől el. Európa nem tudja élelmezni önmagát, nem termel eleget a maga túltömött lakosságának, idegen világrészekre szorul, de az idegen világrészek, melyek ennyi ideig Európa diktátuma alatt állottak, A keletszibériai vasút térképe. Az oroszok háromhelyen lépték át a határt. Csitától délre a vasút mentén, keleten Vladivosztok felöl, ahol részleges sikert értek el Pogranicsnája állomás elfoglalásával (városka a Mukden felé vezető elágazás előtt) és e két pont között körülbelül a középen, északon. A vastag vonal a szibériai, illetve keletkinai vasúti vonalat jelzi. most maguk akarnak önmaguk urai lenni, és ez az uralom az Európa feletti uralmat is jelenti. Amerika és Ázsia a földgömb jövendő ura s a túl vénhedett Európa csak kis függvény lesz a két nagy földrész egykori harcában, ha majd ennek a harcnak is elkövetkezik az ideje. A keletázsiai háború még a cárizmus öröksége. A szovjet bármennyire felforgatott is fénekestől mindent Oroszországban, a gazdasági erők kényszere folytán mégis csak egyszerű örököse a cárizmusnak, kénytelen annak politikáját folytatni és annak célkitűzéseivel számolni. Kína olyanforma átmeneti kormokrácia, a nép, melynek nacionalizmusa eddig csak passzív volt, a hagyományok őrzése most lépett az szakot él most, mint félszázaddal ezelőtt Japán. Japán, a tipikus Kelet is, belső zavargások és polgárháborúk után tudott a modern állami életnek arra az útjára eljutni, mely aztán egy ősi kultúrában való népi edzettség felhasználásával pár évtized alatt olyan tüneményes gyorsasággal vezető nagyhatalommá, Nyugateurópa vetélytársává tette a japán birodalmat. Kína is most küzd a több ezeréves ősi rendszer maradványaival és hagyományaival, az autokratizmusból most van születőben a modern deaktív nacionalizmus terére és készül kialakítani egy egységes demokratikus modern faji nagyhatalmat,