Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 20. szám - A Nemzetek Szövetsége és a pánkontmentális gondolat

Magyar Külpolitika 4 20. szám ségi paktumig. Aztán meg a pánamerikánizmust odaát gazdaságilag is megengedhették maguknak; bár újabban Északamerikával és a gyámsága alatt álló középamerikai kis köztársaságok Uniójával szemben Délamerika egységes gazdasági és részben politikai blokkba tömörült. De ez a kéttagú Pánamerika is egységes frontot jelent Európa felé. Ezzel szemben Európa államai jelenleg szinte versengenek egymással Pánamerika vezérállamának az Uniónak gazdasági szolgálataiban. Amíg Franciaországot, Angliát és a többi antantállamot hadiadósságai az Unióhoz láncolják, az ezeknek fizetendő német jóvátételi összegeket is az Unió követelései irányítják. Ha tehát az ántántállamokon kívül még Németország gazdasági erőviszonyai is az óceán túlsó oldalán nyugszanak, akkor a gazdasági Páneurópa egyelőre igen távol áll a megvalósulástól. Ami megfelelően tükrözi vissza a kérdés jelenlegi politikai lehetőségeit is. Páneurópa elkövetkezendő lehetőségei ennek ellenére nem Amerikában fognak eldőlni, hanem mégis csak Európában és pedig nem másutt, mint Genfben, a Nemzetek Szövetségénél. Hasonlítsuk össze ennek alapgondolatát a páneurópaival. Szembeötlő az, hogy a Nemzetek Szövetségének alapgondolata túlszárnyalja a páneurópai ideológiát, mert Európán kívül a többi kontinens gazdasági és politikai tényezőit is szervezetébe tudta kapcsolni, még a pánamerikai erőtényezőket is. A pánamerikai jogalkotások fontosságának ezzel vetett számot, hogy a hágai nemzetközi törvényszéken állandóan amerikai bíró is közreműködik, (a Nemzetek Szövetsége 1926. évi összes ülésén pedig már felmerült annak kérdése, hogy a Pánamerikai Uniót a Nemzetek Szövetségével egyenranrangúvá tegyék.) Másfelől azonban a Nemzetek Szövetsége innen marad Páneurópa összefogó irányzatán, mert minden tagja önálló egyed marad a maga teljes államiságában és tetszése szerint alkalmazhatja vagy figyelmen kívül hagyhatja a Genfben elért vívmányokat, eredményeket. E helyütt válnak el a genfi ós a páneurópai eszme útjai, itt a nézőpont, amelyről a két gondolategységet mérlegelnünk kell. A Nemzetek Szövetsége nem merítené ki lényege teljességét, ha nem fogná össze Európa nemzetein kívül azokat az országokat, földrészeket is, amelyekA hazatérő angol király köszöni a londoni közönség szeretettel teljes üdvözlését nek érdekei Európáéival akár politikailag, akár gazdaságilag valamilyen kapcsolatban állanak. Olyan Európán kívüli területek természetszerű bekapcsolása, amelyek európai államok gyarmatait, protektorátusait vagy mandátumait képezik, nem szorul közelebbi magyarázatra. Ezek ellen talán felhozhatnék azt, amiből kiindultunk. A Nemzetek Szövetsége első és legfontosabb feladata a nemzetek együttműködése révén a háborúk elhárítása. De ezt már az első miniatűr esetben két messzeeső tagállama között, összes szabályszerű eszközeinek kimerítésével sem érhette el. Ez még nem jelenti azt, hogy a Népszövetség képtelen lenne megfelelni rendeltetésének. Genfben ugyanis nem bírják és nem is óhajtják az erőszak eszközeit. Csupán pártatlan tárgyalási lehetőségek, biztonsági egyezmények (Locarno) előkészítésével akarnak módot nyújtani arra, hogy a tagállamok, akár egymás között fölmerült, akár kívülálló államokkal való függő kérdéseiket háború elkerülésével, tehát békés úton elintézhessék. Ezzel a Nemzetek Szövetsége és Páneurópa eszmei ugrópontjához jutunk. Ha a Nemzetek Szövetsége nem öleli fel valamennyi nemzetet, ellenben készséggel felajánlja jószolgálatait kívülállókkal szemben, sőt kívülállók között is, felmerül az a kérdés, melyik állam tartozik vagy tartozhatik a Nemzetek Szövetségébe és melyik nem? A genfi eszmekör puritán jellege ebben a pontban is érvényesül. A Nemzetek Szövetségébe való felvételét kérheti minden állam, amelynek saját érdekei ezt kívánják. Kívülmaradhatnak mindazok az államok, amelyeket földrajzilag vagy gazdaságilag nem kapcsolnak Genf felé a tagállamok szükségszerűségei. Persze az ilyen szükségszerűségek bármely tagnál idővel részben vagy egészben megszűnhetnek. Akkor semmi akadálya sincs a kilépésüknek, mint ezt Spanyolország, Argentína és legutóbb Brazília tette. A kilépés vonatkozhatik egyedül politikai vagy egyedül gazdasági térre. Nemzetek Szövetsége minden tagállama automatice tagja, ma már olyan nemzeteket is számlál a tagok sorában, amelyek közben kiléptek a Nemzetek Szövetségéből. Az ilyen kilépés azonban nem vonja maga után a Nemzetek Szövetsége jószolgálatainak megszűnését. A Nemzetek Szövetsége tagösszetételének tehát könnyed mozgási, változási lehetősége van. Ez pedig biztosítékát nyújtja annak, hogy a Nemzetek Szövetsége az összetételében mindenkor számot vethet a világpolitika egyensúlyozódási folyamatával, erőcsoportosulásának mérvével. Ezek alapján a Nemzetek Szövetsége tagjainak gyarapodása vagy csökkenése mindenkor a világpolitika szükségszerűségeitől, tényezőinek mindenkori erőállapotától fog függeni. Más szóval, minél inkább fognak a Nemzetek Szövetségének tagjai azokra az államokra korlátozódni, amelyeket a páneurópai gondolat foglal egybe, politikai és gazdasági tekintetben egyaránt, annál erősebben fog érvényesülni a páneurópai gondolatnak — nem a megvalósulása, hanem az eszmei értéke és jelentősége. Az eszme tényleges megvalósulását Európa mai gazdasági helyzetén kívül, s tán annak megváltozása után is, súlyos tényezők és_ világmozgató erők egész sora fogja megakasztani, így akadályozni fogják a páneurópai eszme