Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 19. szám - Az angol szocialista pártszervezet és a szocialista sajtó. A választás eredménye számokban

1929 5 Jul ius rence, vezető tagjai még a fentebb említett „big five"-en kívül J. S. Middleton, Egerton P. Wake, Dr. Marion Philip, W. W. Henderson, Arthur Greenwood, Arthur Ponsoby, Sir Oswald Mosley (akinek felesége a volt nagy liberális külügyminiszternek, Lord Curzonnak a leánya, Lady Cinthia Curzon, Sir Charles Trevelyan és J. H. Hayes. A párt külpolitikai titkára (Secretary of the International Department of the Labour Party) William Gillies. A szocialistáknak parlamenten kívüli pártja THE INDEPENDENT LABOUR PARTY, amelynek eredetileg csak munkás szakszervezetek, a trade unionok, szövetkezetek és egyéb szocialista alakulatok voltak a tagjai, azonban most már egyénileg is bárki tagja lehet, aki a szocialista eszméket elfogadja. A párt 1893-ban alakult és voltaképen ez segítette megalakulni 1900-ban a National Labour Partyt, mint parlamenti pártot. Most is a 280 szocialista képviselő nagyrésze az Independent Labour Partyból került ki. Ennek vezető tagjai James Maxton, F. W. Jowett, John Paton, Francis Johnson, A. Frenner Brockway, C. Stephen, Dávid Kirkwood, E. Shinwell, J. M. Moor, T. W. Stamford, E. F. Wise, Dorothy Jewson, John Scurr, D. S. Mort és E. Sandham. 1912-ben a trade unionok, szövetkezetek és egyéb szocialista szervezetek megalapították a LABOUR RESEARCH DEPARTMENT-t, amelynek feladata a szocialista mozgalom elősegítésére különböző tudományos kutató munkát végezni. Ennek elnöke W. H. Hutchinson, igazgatója R. Page Arnot, titkára Emilé Burns. Ugyancsak tudományos munkát végez a legrégibb szocialista szervezet THE FABIAN SOCIETY, amelyet 1883-ban alapított Sidney Webb és felesége Beatrice Webb hírneves szociológusok és közgazdászok. E társasághoz rajtuk kívül ma is igen sok angol egyetemi tanár, közgazdász és szociológus tartozik, mint Helen Keynes, R. H. Towney, londoni egyetemi tanárok, H. J. Laski, a londoni egyetemen a politika tanára, aki a háború alatt a Harward Universitynek volt a tanára és akkor nagyon sok tekintetben volt Wilson tudományos tanácsadója, Sir John Maynard, Harry Snell, F. W. Galton és Susan Lawrence. Még két más nagy társadalmi egyesülete van az angol szocialistáknak, az egyik a SOCIAL DEMOCRATIC FEDERATION, amelynek vezető egyéniségei Thomas Kennedy, W. A. Woodroff, C. R. Bennett, J. Jones, F. Montague és G. J. Strokes, a másik az erősen radikális jellegű UNION OF DEMOCRATIC CONTROL, amelynek alapítója volt E. D. Morei, mostani vezére pedig Norman Angell. A szocialista sajtó A szocialisták egyetlen napilapja a DAILY HERALD, amely London legkisebb terjedelmű és legszegényebb reggeli újságja. 1912-ben indult meg, tulajdonosa a Trade Union Congress és a Labour Party. Vasárnapi újságuk a REYNOLD'S NEWSPAPER, amely már szélsőséges radikális. 1850-ben alapították, tulajdonosa Lord Dalziel, szerkesztője J. Crawley. Hetilapjaik a New Statesman, New Leader és bizonyos fokig a Nation and Athenaeum, amely ugyan inkább független liberális lap. A NEW STATESMAN-t, amely erősen magyarellenes, 1913-ban alapította Sidney Webb, mint a Fabian Society hivatalos lapját, szerkesztője E. Clifford Sharp, állandó cikkírói pedig C. M. Lloyd, G. D. H. Colé, Róbert Lynd, Desmond McCartny. A folyóirat a legutolsó időkben kezd közeledni a liberális irányzat felé és középútat foglal el a szocialisták és a liberálisok köpött. A szocialista mozgalom egyik legerősebb hetilapja a NEW LEADER, amely 1922-ben alakult át az 1889 óta megjelenő Labour Leaderből, tulajdonosa az Independent Labour Party, szerkesztője E. A. Frenner Brockway, állandó munkatársai pedig H. N. Brailsford, H. W. Nevinson, James Maxton, E. F. Wise, C. E. K. Joad és John Strachney. A NATION AND ATHENAEUM-ba szokott állandóan igen alapos külpolitikai cikkeket írni Róbert Dell, aki Károlyi Mihállyal alakított legutóbb Párisban egy szociáldemokrata klubbot, azonban ő nem anynyira szocialista, mint inkább szélsőséges liberális és mint ilyen az angol liberálisok legkomolyabb és legnagyobb orgánumának, a Manchester Guardiannak az állandó párisi tudósítója. A szocialista havi folyóiratok a LABOUR BULLETIN OF INDUSTRIAL AND POLITICAL INFORMATION, a Labour Party hivatalos közlönye, a LABOUR MAGAZIN, a szocialista mozgalom hivatalos havi orgánuma a Trade Umon Congress és a Labour Party közös kiadásában, továbbá LABOUR MONTHLY, P. Palme Dutt szerkesztésében, azonban ez már teljesen kommunista lap. A legkomolyabb szocialista havi folyóirat a SOCIALIST REVIEW, amelynek sokáig maga MacDonald volt a szerkesztője. Jelenleg J. Strachey szerkeszti. Külpolitikai szempontból leginkább figyelemreméltó havi folyóiratuk a FOREIGN AFFAIRS, az Union of Democratic Control hivatalos lapja, Norman Angell szerkesztésében. T. Gy. Az angol választás a statisztika megvilágításában*) A harmincnegyedik angol parlamentet 1929 május 10-én oszlatták fel. Élettartama 4 év és 160 nap volt. Az 1924-iki választás buktatta meg MacDonald első kormányát. Az akkori választás eredményeképp, mely a liberális pártra is katasztrofális volt, a mandátumok száma a következőképp oszlott meg: konzervativpárt 415 munkáspárt 151 liberálispárt 44 ifüggetlen 5 Ez az arány az időközi választásokkal a következőképp változott meg, előrevetve az új választás eredményét: konzervativpárt 400 munkáspárt 162 liberálispárt 46 független 7 Az új választás végső eredménye: munkáspárt 287 konzervativpárt 260 liberálispárt 59 független 9 összesen . . 615 *) House of Commons 1929. The Times Office.