Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 19. szám - Revizio és demokrácia. Rothermere lord legutolsó üzenetéhez

Magyar Külpolitika 2 19. szám ez az irányzat tehet egy kormányzatot szimpatikussá a többiek előtt, — hanem egyes egyedül az a felsőbb és tisztultabban felfogott államérdek, mely az összeköttetés tartalmát meghatározza. A magyar békereviziós mozgalom, külpolitikai értelemben vett végső kifejlődésében, amúgyis diplomáciai tárgyalások anyagává kell váljék és nem hiszszük, hogy akkor az a kérdés legyen a döntő, milyen alkotmányjogi berendezkedéssel vagy kormányzati irányzattal rendelkezik az akkori Magyarország, illetve meggyőződésünk szerint egy munkáspárti angol kormány is épp oly szigorú tárgyilagossággal fog elbírálni egy „reakciós" Magyarországot, mint azt egy konzervatív angol kormány tenné egy liberális magyar kormányzati iránnyal szemben. Hiszen ha az Európában uralkodott szövetségi rendszereket nézzük, ez a tételünk ellenmondásra alig találhat, mert a szélsőségesen reakciós Oroszországgal szövetkezett a radikális liberális Franciaország, a legitimitás extrém politikája a köztársasággal és csatlakozott ehhez a szabadelvűén konzervatív Anglia, maid később a szélsőségesen liberális Olaszország, melyhez a kis szövetségesek sorában a paraszt demokrata Szerbia mellett az erősen bojár, tehát arisztokrata felfogású Románia sorakozott. Ahány kormány, annvi irány volt és ahány állam, annyi különböző társadalmi berendezkedés és ahány demokrácia, annyi autokrácia. Ez a szövetség, a szövetségesek belső politikájára való tekintet nélkül figyelemreméltó sikereket ért el és a diplomáciai történelemnek ezt a tanítását a magyar békereviziós mozgalom szempontjából nem felejthetjük el. Miután nem vaa-vunk még a békereviziós mozgalomnak abban a stádiumában, mikor az már diplomáciai tárgyalások anyaga lehetne, 'hanem még csak az előkészítésnél, az európai közvélemény megnyerésénél, tehát szimpátiák szerzésénél tartunk és e szimpátiákat a közvélemény minden rétegében, tehát a demokratikusan gondolkodókéban is meg kell nyerjük, éopen ezért meggondolandó bizonyos olvan intézkedések megtételének szükségessége, melyek ezt a propagatív munkát megkönnyítenék. A szemünkre vetett reakciónak leggyakrabban olvasható tétele a titkos választói jognak hiánya. Itt nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy a titkos választást a magyar közvéleménynek tekintélyes rétegei követelik s nem kisebb ember, mint Apponyi Albert gróf nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy ezt a kívánságát kifejezze. Meg kell említenünk azonban azt is, hogy a titkos választói jognak ma már csak részben való hiányáról lehet szó, mert csak a vidéki kerületek szavaznak nyíltan és az ez év őszén megtartandó törvényhatósági választásoknál az egész vonalon titkos lesz a szavazás. Amily kívánatosnak tartjuk a titkos szavazást éppen belpolitikai — ide nem tartozó — okokból, hisszük, hogy ez a revíziós mozgalom mai állásán semmit nem változtatna, azt előbbre nem vinné, csupán a propaganda könnyítését, az ellenpropaganda könnyebb kivédését jelentené. A demokrácia kérdésével kapcsolatban, melynek hiányát a magyar politikában oly szívesen panaszolják, ne feledkezzünk meg másfelől arról, hogy velünk szemben a kisantant demokráciáját szokták szembeállítani, holott nem hisszük, hogy azt a kisebbségi politikát, mely a kisantant mindhárom államában ma érvényben van, bárki is megegyezőnek tartaná a demokrácia elveivel. Ezen a téren éppen a reakciós Magyarország mutat követendő példát a volt nemzetiségeinkkel szemben végbement őszinte hangulatváltozásnak szerencsés eredményeként. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a demokrata Németország, íreviziós kívánságait illetően, egy lépéssel sincs közelebb kitűzött céljához, mint a reakciósnak mondott Magyarország. A békerevizió nagy sorsdöntő kérdését a világ közvéleményének megnyerésén kívül az fogja eldönteni, lesz-e ebben az országban elegendő vonzóerő, meg tudjuk-e győzni elszakadt nemzetiségeinket arról, hogy az államiság feladatainak ellátására alkalmasabbak vagyunk az utódállamoknál, lesz-e bennünk annyi erő, mely minket megbecsülő és értékes nemzetközi szövetségekhez juttat, illetve, amely szövetségek támogatásával a revízió ügye a tényleges megvalósulás stádiumába léohet. Meggyőződésünk, hogv a revíziós mozealom. függetlenül minden belső politikai szemponttól, halad a maga fel nem tartóztatható útján előre. Benne reilik a legnagyobb emberi erő: az igazság-. Támogatia komolv meeevőződéstől áthatottan a viláe ep-yik legnagyobb saitóhatalmassága: Rothermere lord. Nehézségei és zátonvai lesznek kint és bent egyaránt, de győzelmét csak az nehezítheti meg, ha a kellő ea'vséö- helyett széthúzás támadna maovar és magvar között nemzeti létünk ez alapvető kérdésében. Nincsen senki, aki jobban ismerné Magyarország szomorú helvzetét, mint Rothermere lord. akinek minden megnvilatkozását és jótanácsát köszönettel és bálával fogadiuk. Egyetlen óhaiunk lenne, hocv Rothermere lord megnyilatkozásait a magvar sajtó ee-veteme. ne pedig egves belpolitikai szempontból elkötelezett mae-var saitóoro-ánumok útián közölné a magvar közönségééi. A szóban forgó lapok a magvar sajtónak minden tekintetben kiváló orgánumai, mégis azzal a ténnyel, hoev kifejezetten szócsövei magvai' belpolitikai IránvzatoVnak. önkéntelenül is azt a látszatot keltik, mintha Rothermere lordot maq-yar belpolitikai kérdésekben is állásfoglalásra óhaitanák késztetni. Tó! tudiuk, hog^ ennek még a gondolata is távol áll Rothermere lordtól, viszont a magyar revi7ió érdekében elengedhetetlen szükségességnek véliük, hogy a magyar közönség egy testként, megbonthatatlan sorokban sorakozhassék a Lord möeé. A revíziós mozgalomnak belső semlegesítését eddig sikerült megőriznünk. Meggyőződésünk, hogy ez a belső semlegesítés alapvető feltétele a revíziós mozgalom sikerének és komolyan veszélyeztetné a revízió lehetőségét, ha e mozgalom során széthúzásra alkalmat adó helnolitikai kérdések felvetését megengednők. Tollúnkat kizárólag az a szándék vezette, hogv eleve lehetetlenné tegyünk minden olyan jelenséget, amelv alkalmas lehet arra, hogv a magvar közönség soraiban egyesek Rothermere lord tevékenységét az osztatlanul megérdemelt hála helyett esetleg bírálattal illethessék. „Magvarországrnak változatlanul nemzeti politikájának azon kipróbált útián kell haladnia, melyen állama függetlenséget és nemzeti karakterét biztosítani tudia, egvhen a nem nwyar polgártársainknak nyelvüket és nemzeti kultúrájukat illetően messzemenő jogokat biztosít, őket testvéri szeretettel es bizalommal támogatva minden iogos törekvésükben." Gróf Tisza István Károly Ferenc József trónörököshöz 1915 augusztus 7-én.