Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 18. szám - Franciaország legnagyobb protlémája. Idegenek vértelen honfoglalása

Magyar Külpolitika 12 18. szám miniszter egyszerűen eltilthatja, hogy az egyházak 50.000 leinél nagyobb adományt elfogadjanak, illetőleg ilyen adományok elfogadásához, akár ingó legyen az, akár ingatlan, a kultuszminiszter beleegyezése szükséges. Aligha hisszük, hogy a görög keleti egyházat az állandóan görög keleti kultuszminiszter bármikor is megfosztani akarná akármiféle krőzusi adományoktól. Ha tehát ilyen törvényes rendelkezéseket tesznek, Vlad Aurél miniszter bizonyára arra készül, hogy a magyar kisebbségi egyházaknak társadalmi költségen való fentartását is lehetetlenné tegye. A kisebbségi egyházakat sújtja a 24. §. is a javaslatban, mely szintén a kultuszminiszter beleegyezésétől teszi függővé egyházi jellegű egyesületek alapítását. Franciaország legnagy ott protlémáj a Idegenek vértelen honfoglalása F

rancia politikát sokszor végzetesen befolyásolja a félelem. Félnek az állam vezetői a vérbeli francia elem fogyásától, tekintve, hogy a természetes szaporodás csökkenőben van, pedig nagy területet kell megművelni és a roppant intenzív iparhoz is nagy számban kell a munkáskéz. Az 1927. évi népszámlálás alkalmával már csak 39,209.518 lakosa volt Franciaországnak, beleszámítva az odacsatolt Elzász-Lotaringiát is. 1926-ban a lakosság száma 40,743.851-re növekedett ugyan, de a szaporodás jórészt idegen betelepülőkre: olaszokra, különböző szlávokra és románokra esik. Az olaszok már másfélmilliónál is többen vannak francia területen s ez a szapora népelem máris aggasztja a francia köztársaság illetékeseit. Még nagyobb a veszedelem amiatt, hogy a stagnáló francia lakosság nem akar megmaradni a falukban, hanem tódul a városokba. 1921-ben még 21 milliónál több ember lakott a vidéken és csak 1«,205.992 a városokban, de öt év múlva már 20,759.131 lélekre csökkent le a falvak lakossága és 19,984.720-ra emelkedett a városi lakosság. 1921-ben a falusi lakosság az ország egész népességének 53.6 százalékát tette ki, 1926-ban már csak 50.9 százalékra csökkent. 80 évvel ezelőtt még az összlakosságnak több mint háromnegyede lakott falun, most már csak alig a fele. Ezeket az adatokat Ambrois Got strassburgi statisztikus füzetéből vettük, aki most ismerteti a francia városok és falvak lakosságának aggasztó számbeli változását. A városi lakosság nemcsak a falvakból rekrutálódott, hanem külföldiek nagyarányú bevándorlásából. 1921- ben még csak 1,550.459 külföldit számláltak Franciaországban, 1926-ban 2,505.047-et s a hozzávetőleges adatok szerint ma már 3 millión felül van ez a szám. Néhány bányatelepet kivéve, a városokba tódul a külföldiek nagy része, leszámítva az olaszokat, akik a városokat és falukat egyaránt ellepték. Céltudatosan, tervszerűen folyik az olasz földművelés terjeszkedése is. 1922- től 1927-ig 42.000 olasz család szerzett földet vagy haszonbérletet Franciaország délkeleti részén. Gers megyében már 18.000 hektár van olasz kézen, ami Franciaország egész művelt földterületének 3 százaléka. Haute-Garonneban körülbelül ugyanekkora francia föld csúszott át olasz tulajdonba. Lassanként elolaszosodik a francia falu egyre szélesbedő övezetben az olasz határ felé, minthogy a francia paraszt megszedte magát és a városokba húzódik, vagy a városokban keres munkát. Igen kicsi a franciaországi mezőgazdasági proletariátus is, úgy hogy nem tudja ellátni a munkát s ezért is egyremásra szűnnek meg a francia nagyobb parasztbirtokok. Hivatalos közlések szerint 60—80 ezer lehet a számuk, ezért a kormány kénytelen tömegesen szállítani évről-évre a külföldi idénymunkásokat. Már oda jutott, hogy német transzportokat is szállít. Igaz, hogy nem németországiakat, hanem szlovéniai németeket, akik délszlávokként szerepelnek. Érdekes adatok Got statisztikájában a városok növekedésének részletei. Páris lakossága ugyan 35.000 lélekkel csökkent, de a csökkenés csak látszólagos, mert ugyanazalatt az idő alatt a külvárosainak tekinthető szomszéd városkák lakossága több mint 200.000-re emelkedett. A többi nagyváros azonban mind nő: 1921-ben még csak 15 városnak volt 100.000-nél több lakosa, 1926-ban már tizenhétnek és Got számításai szerint 1931-re, az új népszámlálás idejére, 20 városnak lesz 100.000-nél több lakója. Öt év alatt Marseille lakossága 586.000ről 652.000-re, St. Etienneé 167.000-ről 193.000-re, Nizzáé 155,000-ről 184.000-re, Clermonté 82.000-ről 111.000-re és Peimsé 76.000-ről 101.000-re emelkedett. A városok franciaságát nem is kell félteni, csakhogy a hirtelen növő városok elnéptelenítik a falukat s a megritkult lakosság helyére oda bevonul az olasz. Ez a vértelen honfoglalás egyik legfenyegetőbb problémája Franciaországnak. A.z autonómisták győzelme a délafnkai választásokon A

z egykori búr ország, Natal területén véres zavargások törtek ki a néger őslakosság és az európaiak között. A kommunista-pártban megszervezkedett néger bányamunkásság kezdte meg a zavargásokat, szervezetlen néger munkástársaival szemben, de csakhamar a szervezetlen négerek védelmére fellépő európaiak ellen fordult a tömeg dühe. A zavargásoknak még nincs végük, hátterük pedig ^ június 14-én lezajlott parlamenti választás, amelyen a fehérek két nagy pártja mellett a munkáspárt is be tudta vinni néhány jelöltjét. A Délafrikai Unió területén a színesek száma háromszor akkora, mint a fehéreké s a munkáspárt tisztában van vele, hogyha politikai jogokat tudnak kivívni a színes lakosság részére, hamarosan kezébe keríthetné a kormányt. A választójognak ez a követelése izgatta fel a színes