Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 18. szám - Javaslat az erdélyi kérdés megoldására

Magyar Külpolitika 4 75. szám nek arányban a túlméretezett programmal, — felesleges költség és munka másfelől, mert egymástól függetlenül dolgozó egyesületek ugyanazt a munkát ugyanazokkal a munkaerőkkel többszörösen végzik el. Ennek az együttműködésnek, a racionalizálásnak volna feladata központilag, közös erővel szemmel kísérni a külföldi sajtótevékenységet. Ezt a munkát a külügyminisztérium sajtóosztálya a maga különleges szempontjainak megfelelően elvégzi ugyan, de gyakorlatilag megoldhatatlan, hogy ezt az anyagot a társadalmi egyesületek is hasznosíthassák. Viszont a külföldi sajtótevékenység ma már akkora méreteket ölt, különösen ha tekintetbe vesszük a tudományos irodalmat is, hogy egy-egy egyesület már a kellő anyagiak hiánya miatt sem képes a megfigyelés munkáját rendszeresen, az egész világra kiterjedően végezni, nem is beszélve arról, mily felesleges energia pazarlás viszont, ha ugyanaz a részletmunka többszörösen elvégeztetik. Propagandanyomtatványainkkal is baj van. Mint ahogy egyik irányító politikusunk mondotta: kiadványaink egyrésze kifejezetten naiv, egyrésze alkalmatlan eredmény elérésére, itt-ott határozottan ártalmas is és csak csekély részében minden tekintetben kifogástalan. Mi nagyra vagyunk azzal, ha itt-ott egy-egy magyar munka a külföldre eljut vagy a külföldön egyegy velünk barátságosan foglalkozó munka vagy cikk megjelenik, holott mindez csak csepp a tengerben és ha valamennyien összefogunk, a tervszerűségben rejlő hatványozott erővel is csak nehezen tudjuk ellensúlyozni a kisantantnak és ellenfeleinknek könynyen guruló aranyait. És ez irányú tevékenységünkből ki kell küszöbölni minden érzelmi momentumot. Emberileg érthető, ha a szülőföldjüktől elszakadtak keserűsége kifejezésre jut beszédeikben és írásaikban egyaránt, de ne feledjük, hogy ha heves mozdulattal öntünk tálba egy kancsó vizet, a szétfröccsenő viztől esetleg prüszkölnek a körülötte állók, de a tálban nagyon kevés viz marad vissza, propaganda munkánk értéke muló hatású lesz, míg ellenben a lassú cseppekben hulló víz a sziklát is kivájja, a higgadt, bizonyítékokkal alátámasztott okfejtést még az ellenünk hangolt fél is szívesen meghallgatja. A propagandamunka terén nincsen helye kirakatpolitikának. Hiba, ha a nyomtatvány messziről ordítja honnét érkezett, mintahogy hiba az is, ha valamely munkát sorozatosan lefordítunk idegen nyelvekre, tekintet nélkül arra, hogy minden nemzethez máskép kell szólni, más és más érveléssel kell törekednünk meggyőzésére. Nagy mulasztása a múltnak, hogy oly kevesen értik nálunk a kisantant államok nyelvét. És a tervszerű együttműködésnek volna feladata tárgykörök szerint specializált szakembereket nevelni a külföldön való szereplésre, mert annak a részéről, aki a külföldön nemcsak a statiszta kellemes szerepét akarja vállalni, hanem eredményes munkásságot óhajt kifejteni, nem elég a jóakarat, nem elegendő a nyelvismeret sem, hanem hozzá kell szoknia, alkalmazkodni kell tudnia a külföld levegőjéhez és ami a legfontosabb, alaposan ismernie kell a szóbanforgó tárgyat. Végül az eddiginél rendszeresebb módon kell bekapcsolni munkánkba a külföldi magyarságot. Több évtizedes mulasztás, hogy nincs középponti hely, ahol meg lenne a kataszterük, ahova bajaikkal bizalommal fordulhatnának. És ez a probléma oly hatalmas feladatkört jelent, hogy annak megoldását nagy és kellően megalapozott szervezetnek kell kizárólagos feladatának tenni. Igaz, hogy a külföldi magyarság soraiban vannak nem kívánatos elemek is, de a túlnyomó zömük mégis minden gondoskodásunkra méltó és nagyobb baj, ha kellő gondoskodás hiányában irányításuk teljesen a nem kívánatos elemek kezébe kerül, mintsem az, ha ezek a nem kívánatos elemek egy hatalmas organizációnak maradnak nem kívánatos részei. Mindez a probléma könnyen megodható a komolyan dolgozók minden jogos érdekének sérelme nélkül. Hálásak vagyunk Jancsó Benedeknek a kezdeményezésért, hisszük, hogy ebben a kérdésben az ország érdeke minden kicsinyes érdeken, hiúságon győzedelmeskedni fog. Javaslat az erdélyi kérdés megoldására Aldo Dami francianyelvü svájci publicista könyve A

ldo Dami „La Hongrie de Demain Critique des Programmes Revisionnistes" című és Párisban nemrég megjelent könyvében, az egész magyar kérdés tüzetes ismertetése kapcsán, külön fejezetet szentel az erdélyi kérdésnek. Tervezetét az itt közölt térkép szemléltetően tünteti fel. A Magyar Revíziós Liga ismert Kogutovicz térképével és Rothermere lord javaslatával szemben Aldo Dami bizonyos módosításokat tesz, mert például a Bánságot Temesvárral együtt Nagybecskerekig feltétel nélkül, tehát népszavazás nélkül kívánja visszajuttatni. Ugyancsak a magyar propagandában sokat hangoztatott kompakt magyar tömegek visszacsatolását is keresztülvinni kívánja, mikor Arad—Nagyszalonta—Nagyvárad—Nagykároly és Szatmárnémeti vonalát idejuttatja, ami azonban Lökösháza—Gyula között a mai határt, onnan Nagyváradig a mainak mindössze 15 km.-es eltolását jelenti, ellenben Sziiágymegye felsőrészét Zilahig, valamint Máramarosszigetet ebbe a vonalba helyezi. A ruthén földre és keleti tótságra proponált népszavazás kedvező kimenetele esetén a Kárpátok vonalán mintegy 400 km.-es közös határt gondol részünkre Lengyelországgal. Erdélyt és a Királyhágón inneni románlakta területeket meghagyja Romániának és csak a történeti Erdély területén kíván bizonyos nemzeti autonómiát juttatni a magyarságnak. A revíziós liga térképének A II. jezésű zónáját, mely Szilágy-Kalotaszeg, Kolozsvár, Aranyosszék magyarságát foglalta egy politikai egységbe, megbontja, annak felső részét Zilahig Magyarországhoz feltétlenül visszajuttatandó területnek jelzi, de a Zsibó és Bánffyhunyad közti részét,