Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 18. szám - Revízió és társadalmi propaganda. M eljegyzések Jancsó Benedeknek a Magyar Szemle júniusi számában megjelent cikkére

Magyar Külpolitika 2 18. szám adjuk oda Erdély egy részét ellenségeinknek. Akkor hangzott el Tisza István gróf történelmi értékűvé lett mondása: „Egy akácfát sem adunk!" Mi az, ami most a magyar nép szivéből kivirágzott? Az az akácfa, amelyet akkor Tisza István gróf ellenségeinktől megtagadott. A revízió akácfája. Az igazság akácfája. Az az akácfa, amelyről akkor le nem mondottunk, amelyért halálig küzdöttünk, az az akácfa most a halott hősök vérétől lombba szökken és kivirágzik. Az az akácfa egyre terebélyesebb lesz, — gyökerei szétnyúlnak a föld alatt, koi-onája ráborul az egész magyar glóbuszra és virágainak illatától mámoros lesz a világ. Magyar szellő suttog lombjai között. Magyar szellő szárnyán szállnak tova a virágnak szirom-katonái, — magyar .szellő szórja szét a nagy világba porzó-fegyvereit, amelyek meggyőzik a kétkedőket és megtérítik a hitetleneket. Magyar igazságtól lesz mámoros a világ. Az akácfa illata áttör a határon. A magyar igazság fénye megejti és hatalmába veszi a sziveket. És ettől a fénytől ragyogó szemekkel, törhetetlen hittel tekint mindenki a vezérre, mert mélyen átérzi a népeket átfogó és szétsugárzó erejű politikája magnetikus hatását... .. . Egy világraszóló politikai földcsuszamlás Erdélyből idesodort egy fát, amelynek gyökerei áthatolnak a tér és az idő gigantikus arányain. Történelmi hajszálerek húzódnak át századok geológiai rétegein és megállapodnak a diplomáciai művészet remekeinek műhelyében: Bocskay István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek udvarában, amelyből felveszik mindazt, ami értéket jelentett nemcsak az erdélyi, de a magyarországi politika irányításában. Apró kis gyökérszálak a természeti erők legyőzhetetlen akaratával áttörnek a föld alatt, hogy magukba szívják és átadják a fa törzsének régi bajtársak eszméit, vágyait és törekvéseit. És egyszerre csak ez üde nedvektől magasba szökken a fa lombja, áthajlik ágaival a Királyhágón, kivirágzik és ráborul védő és áldó koronájával a mi szomorú testvéreinkre, akik idegen rabságban sínylődnek és halálos ölelés karjaiban fuldokolnak ... Revízió és társadalmi propaganda M eljegyzések Jancsó Benedeknek a Magyar Szemle júniusi számában megjelent cikkére Irta: RADISICS ELEMÉR A

revízió távolban fénylő csillag, amely felé ma minden magyar arca bizakodva fordul, s amely, törhetetlen hitünk szerint, éppenúgy mutatja a feltámadáshoz vezető utat, mintahogy a keleti bölcseket is elvezette annak idején Betlehembe. De miként földön való jártunkban reményeink csillaga, mely felé törünk, csak a legfőbb irányt mutatja és ügyességünkön, képességeinken múlik, megtaláljuk-e a járható utat, avagy eleinte töretlen, fölös időt és energiát pazarló mellékösvényen kell bukdácsolnunk a végső cél, a revízió felé, egyetemes érdek, hogy a lehetőség szerint és közös erővel elhárítsuk azokat az akadályokat, amelyek bennünket a járható úttól eltávolítanak. A revíziós mozgalomnak egyik főfegyvere a társadalmi propaganda, amely egyfelől egységes gondolkodásra, külpolitikai fegyelemre neveli a magyar közönséget, másfelől — és ez munkájának nehezebb, kitartóbb fáradozást, nagyobb energiát követelő része — meggyőzni igyekszik a külföldet arról, hogy Magyarországgal nagy igazságtalanság történt és hogy ezt az igazságtalanságot a megbolygatott erkölcsi világrend helyreállítása és Európa békéjének biztosítása érdekében mielőbb jóvátenni kell. Jancsó Benedek, a Magyarország feltámasztására irányuló politikának egyik legnépszerűbb vezérlő bajnoka, hosszabb cikkben foglalkozik a Magyar Szemle legújabb számában Aldo Dami francia származású svájci írónak „La Hongrie de Demain" című és a magyar revíziós politikával foglalkozó nagy feltűnést keltett művével. Ebben a cikkében Jancsó Benedek, tiszteletreméltó korának és országos tekintélyének súlyával, végre nyíltan szóváteszi a magyar propaganda tevékenységnek egyik főbaját, amelyről a hozzáértőknek már régen tudomásuk van, amelyről csendben a kulisszák mögött már sok szó esett, de amely bajhoz nyíltan hozzányúlni senki sem mert, tudniillik, hogy a magyar igazság érdekében kifejtett társadalmi propagandamunka jóval eredményesebb lehetne, ha az e munkával foglalkozó társadalmi szervezetek tevékenységében nagyobb egység és több tervszerűség lenne. Súlyos, és sajnos, a ténynek megfelelő megállapítások ezek. Mintahogy igaza van Jancsó Benedeknek abban is, hogy a felelősséget a jelen állapotokért elsősorban az egyesületek vezetőségére hárítja, tőlük várja a helyzet megjavítására irányuló kezdeményezést, mintahogy, ki nem mondottan bár, személyükben teszi őket felelőssé azért, ha az egység és tervszerűség hiányában kimerülne a magyar társadalom erkölcsi és anyagi ereje s ezzel veszedelmeztetné nemcsak a társadalmi egyesületek munkáját de magát a revíziós mozgalmat is. Jancsó Benedek mindjárt rá is mutat arra az útra, amelyet véleménye szerint követni kell, amikor azt mondja, hogy mivel a magyar társadalom érdeklődése erkölcsileg és anyagilag, szemben a többi hasonló célú társadalmi szervezetekkel, legmelegebben a Magyar Revíziós Ligát karolta fel, a Liga vezetőembereinek lenne kötelességük napirendre tűzni a társadalmi szervezetek munkásságának az egység és a tervszerűség követelményei szerint való újjászervezését. Áthatva attól a meggyőződéstől, hogy az egységes munkára valóban szükség van és hogy ebben a törekvésben Jancsó Benedek maga mellett fogja találni mindazokat, akik önzetlen és komoly munkásai a revíziós mozgalomnak, engedje meg Jancsó Benedek, hogy, e nagyfontosságú tárgyhoz hozzászólva, a magunk véleményét is kifejthessük az alábbiakban: Alaptételünk, hogy a revíziós célért való munkálkodás nem egyes emberek, nem politikai pártok, nem