Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 17. szám - Északi blokk terve

Magyar Külpolitika 2 17. szám molyan meg akarta oldani, de éppen olyan tehetet­lennek bizonyult, mint minden egyéb belpolitikai kér­désben. Az optánsügy Romániának tipikus belpolitikai kérdése: a pártok jelszava, politikai fegyver a közvé­lemény izgatására. Ha a kormány akarja megoldani, az ellenzék akadályozza meg, ha az ellenzék akarna véget vetni neki, a kormány taktikáznék vele. Egyik szókimondó román lap meg is írja nyíltan, hogy a román kormány idézte elő a tárgvalások megszakítá­sát, mert utasította a román fődelegátust. keressen valami ürügyet, amivel a megegyezés elől ki lehet térni. Hogy mi volt az ürügy, igazán mellékes. A politikában mindig lehet ürügyet találni mindenre, csak keresni kell. Most tehát újból a Népszövetség kerül abba a kellemes helyzetbe, hogy figyelmeztetik kötelességé­nek teljesítésére. Neki kell kijelölni a döntőbírót a visszahívott román bíró helyébe, neki kell megindí­tani a kátyúba jutott szekeret, hogy végre mégis csak eljusson valahová. Románia pedig élvezi to­vábbra is a magyar föld jövedelmét, amelynek csak kis részét adta ki kisgazdáknak, míg nagyobb részét tartalékok, bérletek és egyéb címeken számolták el, amennyiben parcellákban nem szedték el maguknak az agrárreformot végrehajtó közegek. Nem mi mond­juk, bukaresti hivatalos hír számolt be annak idején róla, hogy hatszáznál több közeget vontak bűnvádi eljárás alá a földosztásnál elkövetett csalásokért. Az ontánstárgyalások megszakítása után való nap Maniu Gyula miniszterelnök nyilvános beszédet mondott Take Jonescu egykori külügyminiszter, a kisantant egyik megalapítójának sírjánál. Hét éve halt meg Jonescu s eddig még egyetlen évben sem ment el aktív miniszter a sírhoz szónokolni, tehát most sem az ő emlékéért kellett Maniunak beszélnie, hanem azért, mert izennivalója volt. Belpolitikai okokból tartotta ezt a beszédet, hogy roskadozó kor­mánya helyzetét valamennyire erősítse. El kellett mondania az elengedhetetlen frázisokat Románia hadseregének páratlan hősiességéről, amellyel Er­délyt megszerezte. Ugyanaz a Maniu beszélte ezeket, aki annak idején, mint tüzértiszt harcolt a monar­chia hadseregében, amikor Románia hadserege azt a páratlan hősiességet hajtotta végre, hogy három nap alatt úgy elszaladt az orvul megtámadott Erdély két hónap alatt meghódított területéről, hogy a fel­szabadító csapatok autón sem érték utói őket. El­mondta Maniu, hogy senkinek és semmi áron nem engedünk át egy morzsányit sem abból, ami a mienk; elhatározásunkat és karjainkat történelmi jogaink tudata erősítette meg, azoknak a történelmi jogok­nak tudata, amelyek minden más jogánál régiebbek, az a tudat, hogy isteni kapcsolatok egyesítik évszáza­dok óta egy testté a román népet, azt a román népet, amelynek egységét a megváltozhatatlan békeszerző­dések biztosították az emberi civilizáció védelmére; a román nemzet örökre legyőzhetetlen ura marad azoknak a határoknak, amelyeket Take Jonescu és nagy kortársai állapítottak meg." Sajnáljuk Maniu Gyulát ezért a beszédért. A zilahi református kollégium egykori jeles növendéke, a magyar egyetem jogtudora, kénytelen történelmi hazugságokkal szédelegni, hogy a balkáni közvéle­mény tapsait kialázkodja magának. Kénytelen volt azonosítani magát azzal a hadsereggel, amely csak úgy osont be a szorosokon, hogy rávesse magát az el­alélt magyarság testére, mint ahogy tette öt évvel azelőtt Bulgáriában, amikor az Ujdobrudzsát ra­bolta el. Kénytelen volt történelmi jogokra hivat­kozni, amelyekről tudja, hogy nincsenek és isteni kapcsolatról mesélni a román nép és a román föld közt, amikor tavalyig a legkérlelhetlenebb harcban hirdette, hogy a Kárpátokon túliaknak semmi közük az erdélyi földhöz, amelyet csak kizsarolnak és el­pusztítanak. Arról kellett beszélnie, hogy Románia nem bántja a másét, amikor eddig mindig azt hir­dette, hogy az erdélyi gyarmatból élősködik. Nem is saját eszméje volt ez a részlet, mert hiszen pár hete Benes ugyanezt mondta a cseh szenátus külügyi vitá­ján, mert mindkettőnek immár csak béke és nyuga­lom kell, hogy zavartalanul megemészthesse a meg nem érdemelt zsákmányt. Szegény Maniu Gyula mit csinálna, ha az ősi Szilágyságban ott nem lenne Ba­dacsony községben az a föld és kúria, amelyet még Csomaközi Zsigmond és felesége Becsky Judit aján­dékozott oda hű szolgálataiért Maniu egyik ősapjá­nak, akit jobbágyból felszabadított és megnemesíté­sét is kijárta? A magyar föld, a más földje, magyar emberek fizetségéből került a Mán család birto­kába. Nem kérjük vissza a Maniuktól sem, hiszen őseik megszolgáltak érte. De Románia nem szolgált meg soha Erdélyért. Ezen nem változtat semmiféle békeszerződés, akármennyire hirdeti is Maniu, hogy az megváltozhatatlan. És — ami a fő — ennél na­gyobb dolgok is megváltoztak már. blokk terve S .védország valamikor Európa egyik legkomolyabb nagyhatalma volt. Évtizedeken át hadakozott Közép- és Keleteurópában és területe messze átnyúlt a Balti-tengeren a kontinensre. A mai Németország tekintélyes részei is svéd megszállás alatt voltak. A XVIII. századtól kezdve hanyatlott le a svéd nagyha­talom és a kontinensen levő területei elvesztésével tel­jesen északi országgá vált, melynek jóideje nincsen hangja az európai koncerten. Az életerős nép, a nagy területi kiterjedés, az ország felbecsülhetetlen ter­mészeti kincsei, a magas és általános kultúra, az el­sőrendű ipari fejlettség azonban sokkal nagyobb sze­repet szánt Svédországnak, semhogy ez az elszigetelt­ség sokáig megmaradhasson. A legutóbbi pár év ese­ményei, de különösen bizonyos idei jelek azt mutat­ják, hogy készülőben van a Balti-tenger környékén egy északi blokk megalakulása, hogy a Balti-államok, melyek természetes határok nélkül politikai iskolá­zottság hiányával, gazdasági fejletlenségben, de kü­lönösen csekély lélekszámuk miatt nehezen állhatná­nak meg az orosz és a német kétoldalról fenyegető két nagyhatalom között, erősebb közeledést keresnek Svédországhoz, mint természetes vezérhez. Nemrég még Lengyelország próbálta ezt a keleti blokkot megvalósítani a Baltikummal és Romániával, fáradozása azonban eredménytelen maradt, mert ki­egyenlíthetetlen ellentétek vannak közte és az északi államok között. így végzetesen elválasztják a tengeri kérdések Litvániától, mely Vilnát nem felejtheti soha. Elválasztja katolikus vallása a kis protestáns államoktól, elválasztja az eltérő kultúra és a külön érdekek. Ebbe a Romániával sulyosbbított szövet­ségbe nem mehetnek be a világ legdemokratikusabb

Next

/
Thumbnails
Contents