Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 15. szám - Néhány kivatalos adat a romániai iskolaügyről

1929 Június Í5 nyos alapon való megszervezése, a kereskedelmi aktivitás tökéletesítése, stb. stb. A kiadvány beszámol a legújabban végrehajtott népjóléti intézkedések végtelen soráról. így a többi között megemlíti, hogy jelenleg nyolc és félmillió munkást vetettek alá a tuberkulózis elleni kötelező biztosításnak. Tekintve, hogy a biztosítás kiterjed a biztosítottak családjaira is, ma már kb. husz és félmillióra tehető azoknak a száma Olaszországban, akik a biztosítás áldásaiban részesülnek. A tüdőbetegek gyámolítása háromféle módon történhetik: szanatóriumban, házilag és pénzbelileg. Az első munkás-puliklinika A munkaadó- és munkás-szakszervezetek együttesen különleges kórházakat létesítettek a főbb ipari központokban, hogy a munkásokat és a munkások családjait ingyenes orvosi segélyben részesíthessek. A legelső munkáskórház már nemsokára elkészül Rómában. Ennek a kórháznak egyik osztályát az ú. n. ipari betegségek (foglalkozásból eredő megbetegedések) tanulmányozására fogják szentelni. A kórháznak egyik ú. n. preventív osztálya a munkások gyermekeit fogja figyelemmel kísérni és tanácsokkal ellátni foglalkozásválasztásukat illetőleg. A hadirokkantakat segélyező és gyámolító nemzeti végrehajtóbizottság 1929 január 4-iki ülésén elhatározta azt is, hogy még az idén lehetővé fogja tenni a hadirokkantak fürdőbeli és hidroterápikus kezelését. Kollektív-szerződések a munka minden válfajában A fasizmus a munkásoknak mindig több és több kategóriájára igyekszik kiterjeszteni azt a hatékonyabb jogvédelmet, amit a kollektívszerződések képviselnek. Ma már nemcsak az ipari munkások legnagyobb része áll kollektívszeiződéses alapon munkaadóival szemben, hanem a kereskedelmi alkalmazottak, sőt a mezőgazdasági munkások igen sok kategóriája is, amely utóbbiak mostanáig csupán a magánjog kevésbé hatékony és kevésbé szociális védelmében részesültek. Az elmúlt tél rendkívüli zordonsága megakasztotta a mezőgazdasági munkálatokat, ami nemcsak a földbirtokosoknak okozott jelentékeny károkat, hanem a földmunkásoknak is, amennyiben utóbbiak között borzasztóan megnövekedett a munkanélküliek száma. A fasiszta korporativ szindikálista rendszer a mezőgazdasági munkanélküliség megszüntetése érdekében egészen új és eredeti rendszabályokat léptetett életbe: utasította a vidéki federációkat, igyekezzenek a munkanapok számát gyorsítani, a munkaidő tartamát hosszabbítani, továbbá egy-egy mezőgazdasági üzem keretén belül több munkást alkalmazni, amely intézkedések egyrészt siettetik a kedvezőtlen időjárás miatt visszamaradt munkák befejezését, másrészt növelvén a munkások számát, csökkentik a munkanélküliséget. Ezenkívül kötelezik a tulajdonosokat, hogy saját akaratukon kívül munkanélkül maradt munkásaiknak készpénzelőlegeket nyújtsanak, amelyeket a munkás a munka újra való felvételétől kezdve munkabéréből történő kis levonások útján köteles visszafizetni részletfizetés formájában. A korporációknak az a nagyszerű kiegyensúlyozó tevékenysége, amelyről fentebb szólottunk s amely összhangba igyekszik hozni a munkások és munkaadók, érdekeit egymással s ilymódon a nemzeti termelés felsőbbrendű érdekeivel, — legszebben és legjellemzőbben a napilapok nyomdászainak kollektívszerződésénél nyilvánult meg. Összefoglalva a korporatív-rendszernek eddigi eredményeit, csupán két számot említünk meg: A fasiszta rezsim 1929 márciusáig hatvan kollektív munkaszerződés megkötését és tizennégy nemzetközi munkamegállapodás ratifikálását tette lehetővé. Ezek a számok csirájukban fojtanak meg minden fasizmusellenes vádat. A. bánsági svábok vezérei A

román uralom alá került Bánság sváb nemzetiségű pártjának temesvári hivatalos lapja, a banater Deutsche Zeitung pénteki vezércikkében megint alapos kirohanást intéz a vele közös kisebbségi sorsra jutott magyarság ellen. Striegl József tanár az egykori szegedi nagy magyarizáló sváb tanár írta ezt a cikket s élénken kikelt az ellen, hogy a bánsági községekben a sváb parasztok még mindig azt hangoztatják, hogy nehéz a mai körülmények között lelkileg szakítani a magyarsággal, mert hiszen ez hálátlanságot jelentene tekintettel arra, hogy a múltban a svábok is magyar kenyeret ettek. Striegl professzor úr megmagyarázza a sváboknak, hogy ez tévedés, mert a sváb sohasem evett magyar kenyeret, hanem csak azt a kenyeret, amiért saját nehéz verejtékével megdolgozott, olyan földön, amelyet saját takarékosságával szerzett meg magának. Magyar részről csak annyit kapott, hogy ezt a kenyeret különböző adók súlyával terhelték meg. De ha a sváb valaha is magyar kenyérre várt volna, szépen éhen halt volna. Azt is beszélik a bánsági svábok, hogy mai egyformán szorongatott helyzetükben nem is tanácsos cserbenhagyniok a szenvedő magyarságot. Striegl erre is megfelelt: nem a svábok okai annak, hogy megváltoztak a viszonyok, nagyobb hatalmak intézték el a magyar és a sváb sorsot, s a svábságnak most az a kötelessége, hogy hasznos polgárságként illeszkedjék bele új hazájába. De még egyebet is beszélnek ezek a jóemlékezetű sváb gazdák. Azt hangoztatják, hogy a múltban a magyar uralom alatt a svábság fiai a legnagyobb állásokat is elérhették, így Wekerle miniszterelnöke is lehetett Magyarországnak. Striegl ebben a tekintetben is kioktatja őket: mint német senki se ért el magyar állást a magyar uralom alatt, sőt ha bevallotta volna, hogy ő német, még kis állásából is rögtön kipenderítették volna. Ne hallgassanak tehát üres frázisokra a svábok, ne befolyásoltassák magukat a múlttal, vessenek el minden szentimentalizmust és csakis saját érdekükben dolgozzanak. Örömmel regisztráljuk ezt a cikket, mert azt látjuk belőle, hogy a Bánság derék sváb népe még mindig nem azonosítja magát lelkiismeretlen kétkulacsos vezetőivel, akik saját személyes anyagi érdekeikért csinálják most odaát a politikát. A svábok még mindig emlékeznek Magyarországra, az édesanyára, melynek földje kenyeret adott nekik, amelynek közéletében minden állást elérhettek, amire képességük, kitartásuk és szerencséjük juttatta őket. A magyar természetesnek találta, ha minden nemzetiség a maga