Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 15. szám - Az angol választások után

Magyar Külpolitika • 4 • 15. szám // Osk eresés az utódállamoktan Charles Diehl francia művészettörténész csodálatos tapasztalatai Szerbiában A

szerb abszolutizmus letarolván otthon minden letarolhatót, külföldi cserkésző körútra indult szerb világnagyságok után. Minthogy túlságosan nem tolonganak ezek a nagyságok, közvetett úton kell felfedezni a szerb kultúrértékeket. Az abszolutizmus legelevenebb lapja, a Vreme, most szolgál ilyen kiváló felfedezéssel. Május 21-iki számában büszkén bejelenti az ámuló világnak, hogy Einstein relativitási elmélete szerb dicsőség, mert felfedezéséhez az idegen tudós első felesége, az újvidéki Marics Mileva „inspirálta". Einstein ugyan Mileva őnagyságától még a világháború előtt elvált, a relativitást pedig csak a háború után találta ki, dehát az inspirációtól a felfedezésig hosszú az út. Reméljük, legközelebb bejelenti Belgrád a rádium felfedezésének dicsőségét is, mert hiszen Curienek felesége lengyel asszony volt, a lengyelek pedig szintén szlávok, tehát egy kis jóakarattal szerbeknek is mondhatók. Hunyadi János valamikor az általános kereszténység hőse volt. Ezen a világérdemén kívül Magyarország kormányzója és a legnépszerűbb magyar király apja. Minden diadalát magyar csapatokkal aratta, s ha tán valamelyik őse balkáni volt is, ő maga már bizonyára teljesen magyar volt. Mindez onnan jut eszünkbe, hogy most egyszerre két balkáni szomszéd is megtette a saját nemzeti hősének. A román posta az idei nagy egyesülési ünnep alkalmából új bélyegsorozatot bocsátott ki, s mivel az egyesülés megünneplését az erdélyi vezetőkből alakított Maniukormány intézte, természetes hát, hogy erdélyi hőst is akart nyomatni a bélyegre. Az erdélyi román hősök azonban tudvalevőleg, eredeti román alapon, csak Horáig és Kloskáig terjednek, mert aki igazán hős volt közöttük, mint ahogy voltak ilyenek is, azok a magyar hősök galériájába emelkedtek. A Maniu-kormány kénytelen volt tehát a magyar Hunyadi Jánost kérni kölcsön, mert Horával és Kloskával mégis kissé bajos lett volna ország-világ elé állani Ferdinánd királlyal közös csokorban. A szerbeknek is volt egy-két nemzeti hősük a magyar történelem keretén belül. Hogy mást ne említsünk, ott van Damjanich János tábornok, a 48-as vértanú. Újvidék város egyik utcáját róla nevezték el. A város azóta bizottságot küldött ki az új utcanevek megállapítására. A bizottság, melynek elnöke a helybeli szerb püspök, évekig tartó tanulmányozás után a minap nyújtotta be javaslatát s ennek alapján össze-vissza újra kereszteltek most minden újvidéki utcát és teret. Magyar név mindössze kettő maradt meg, de ezek sem az eddigi utcákban, hanem egyegy új kis utca maradt nekik. Egyik Petőfi Sándor, a másik Vörösmarthy Mihály. Hogy Vörösmartíhy minek köszönheti ezt a kétes tisztességet, nem is sejtjük. Petőfinél őseire lehettek tekintettel. Az átkeresztelés során a szerb eredetű Damjanichot kíméletlenül megfosztották utcájától, melyre egy balkáni vajda meglehetősen ismeretlen nevét akasztották. Dugovics Titusz utcájából is Karagyorgye ulica lett. A Hunyadi-útat Szibinyani Jank-útra keresztelték át. Hunyadi személye ekként megmaradt, csak éppen szerb nemzeti köntösbe bújt. A románok után tehát most már a szerbeknek is külön házi nemzeti hőse lett. * A szerbek azonban nemcsak az Einstein-elméletet sajátítják ki és Hunyadi Jánost akarják maguknak elhalászni, hanem a múltra vonatkozólag is külön kultúrát akarnak megszerkeszteni és a bámuló Nyugatnak prezentálni. Röviden és egyszerűen ősi szerb kultúrának mutatják be a bizánci művészet és kultúra középbalkáni emlékeit. Charles Diehl, a híres francia bizantológus, mostanában tett körutat Macedóniában és ezen elkísérte A. Deroko, a belgrádi egyetem tanára. A belgrádi kolléga a klasszikus szerb földet mutatta be a nyugati tudósnak: ősi templomokat és templomromokat, zárdaépületeket. A hálátlan francia tudós a látottakra egyszerűen kijelentette, hogy a nagoridcsinoi templom XIV. századbeli híres szerb festményei egyáltalában nem szerbeik, nem is eredetiek, hanem a Páleologok konstantinápolyi képeinek egyszerű másolatai. Amit XIV. századbeli szerb művészi renaissancenek hirdetnek, az a XII. századbeli bizánci művészet gyenge utánzata. De felfedezett egyebet is a francia tudós Rigómező klaszszikus földjén és az ipeki hegyek között. Olyat, aminek eltakarására küldték vele valószínűleg a belgrádi professzort. Rájött, hogy minden bokor tele van itt fegyveres csendőrrel. Fel is szólalt ellene, mire Belgrád képviselője azzal igyekezett megnyugtatni, hogy holmi albán rablók, az úgynevezett kacsákok, szoktak időnként garázdálkodni, azért kell ennyi csendőrt tartani a szerb renaissance klasszikus földjén. Most már legalább megtudhatja a francia közvélemény, hogy elégedetlen albánok is laknak a délszláv nemzeti államban. Még pedig olyan számban, hogy csendőrszuronnyal kell teletűzdelni imiattuk a zárdakerteket is. Fuad király körúton B

erlinnek, a német köztársasági fővárosnak, megint királyi látogatója van: I. Fuad. Egyptom SZUVPrénje. Amanullah afgán király legutóbbi látogatásán okulva azonban a német kormány kikötötte, hogy az afrikai uralkodó semminemű rendjeleket ne osztogasson. Berlinben nagyon is rokonszenves fogadtatásra talált Fuad király, aki az európai fővárosok közül hivatalosan eddig még csak Londont látogatta meg. Arról, vájjon a német látogatás mögött rejtőznek-e bizonyos ipari és kereskedelmi tervek, egyelőre nem beszél a világ, de az az óriási erőfeszítés, amelylyel a német nagyipar és kereskedelem a keleti piacokra vetette rá magát, bizonyossá teszi, hogy Egyptomot sem hagyta ki a számításból. Fuad Berlinből végigjárja Csehországot, ahol több nagy vas- és fémművet tekint meg, azután Ausztrián át Svájcba megy, ahol Bernben a szövetségi kormánynak lesz vendége, innen Párisba, majd Londonba látogat s egy heti angol tartózkodás után Franciaországon és Spanyolországon át tér haza, mindenütt hivatalos vendégkén* szerepelvén. Fuad király Olaszországban nevelkedett, teljesen