Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - Emlékezéseim Tisza István grófról

Magyar Külpolitika 1614. szám Ferenc Ferdinánd trónörökös és a magyar nemzet A Magyar Külügyi Társaság május 29-iki külpolitikai és népszövetségi szakosztályi ülésén, amelyen Csekonics Iván gróf r. k. követ, meghatalmazott miniszter, a szakosztály alelnöke elnökölt, fenti címen Bruckner Győző dr. miskolci jogakadémiai dókán, a Külügyi Társaság rendes tagja adott elő. Előadó szerint Ferenc Ferdinánd nagy koncepciójú politikai tervei, erős vallásos lelkületén átszűrve, feudális alapon akarták megteremteni az egységes Nagyausztriát. Gyűlölte ezért a liberalizmus minden megnyilvánulását épúgy, mint pl. a magyar alkotmányos törekvéseket, mert ezekben politikai ideáljai legnagyobb akadályaira talált. A trónörökös a magyarokban látta a monarchia hanyatlásának okait s ezért erős ellenszenvvel, sőt gyűlölettel viseltetett a magyarokkal szemben. A magyar alkotmányt kierőszakoltnak tartotta s a monarchia egységének megbontóját látta benne. Környezetében sem tűrt meg magyar államférfit. A magyar szuppremácia letörésén fáradozott s a törekvései nyomán támadt politikai viszhangot nem vette komolyan. Csak a munkapártot, helyesebben Tisza István grófot tartotta súlyos politikai ellenfélnek. Tisza határozottsága, politikai érettsége, faj szeretete, törhetetlen akarata imponált a trónörökösnek. Tudta, hogy trónralépte esetén vele kell a politikai harcot megvívnia. Ferenc Ferdinánd azonban nem volt a kompromisszumok embere s a maga akaratát hajthatatlanul vitte keresztül minden téren. Egyedül a király, Ferencz József nézete előtt hajolt meg. A trónörökös tehát az ellentétes politikai nézetű s ugyancsak hajthatatlan Tisza mellőzésére törekedett és minden alkalmat megragadott, hogy politikáját ellensúlyozza. Egy alkalommal pl. odanyilatkozott, hogy trónralépte után 24 órán belül elbocsájtja Tisza István miniszterelnököt, mert különben 48 órán belül forradalmat csinál ellene. A királyt is félti Tisza befolyásától s ezt a német császár előtt is hangsúlyozza. (1914. jún. 13.) Vilmos császár azonban, aki schönbrunni látogatása alatt fogadta Tiszát, s így ismerte politikai terveit, súlyosnak tartotta Tisza elgondolásait, s azt a trónörökös figyelmébe ajánlotta. Ekkor már olyan élesek voltak az ellentétek Tisza és Ferencz Ferdinánd között, hogy a német nagykövet jelentésében áthidalhatatlannak tartja. A konopisti találkozáson a trónörökös Vilmos császárral szemtől-szembe kárhoztatja Tisza-román politikáját. A trónörökösnek ugyanis szándékában volt Erdélyt a románoknak átengedni s azt remélte, hogy ezáltal Románia olyanféle szoros közjogi kapcsolatba lép majd Nagyausztriával, mint Bajorország a Német Birodalommal. Hangsúlyozta ekkor a császár előtt, hogy Tisza politikáját nem szavai, hanem tettei alapján kell megítélni, tettei pedig ellenkeznek a Hármasszövetség politikájával s ha Romániának az entente-hez való csatlakozása bekövetkezne, az Tisza „merev és rövidlátó" politikájának eredménye volna. A trónörökös román-politikája azonban megbukott Tisza magatartásán, akinek álláspontját I. Ferencz József is magáévá tette. Ferencz Ferdinánd politikája, főleg megkoronázásának alapfeltételei ezt célozták, hogy a magyar alkotmány teljes elsorvasztásával Nagyausztriát, feudális alapon megteremtsék. Terveit, nagy koncepciójú politikáját azonban a történelem nem igazolta. Ha az ő elgondolásai váltak volna is valóra, nem mentette volna meg a Monarchiát, sőt amint az azóta elmúlt idők eseményei igazolják, éppen megsemmisítették volna, mert a nemzetiségek ekkor már, bár a trónörökös politikai fantazmagóriáinak dédelgetése mellett nem látta, évtizedek óta a faji irredenta szolgálatában állottak s ezenkívül, mert a Monarchia leghatalmasabb pillérét, Magyarországot akarta megsemmisíteni. . . . „A magyar probléma ma külpolitikai probléma. Azt <i látókört, amelyet természetszerűleg, ha nem vesztettük is el teljes mértékbeli külpolitikai téren, de amely meggyengült a magyar nemzetben, mert kizárólag belpolitikai problémákkal foglalkozott, vissza kell szereznünk, még pedig nemcsak a magasabb rétegekben, hanem az egyszerű embereknél, a falvakban is, mert mindenkinek tudnia kell, hogy cselekvésének, gondolkozásának, nyilatkozásának következményei vannak nemcsak belpolitikai téren, hanem külpolitikai téren is." BETHLEN ISTVÁN GRÓF KÖZGAZDASÁG Magyarország keleti piacai írta: Kun Pál A Magyar Vámpolitikai Központ kiadásában Lengyel Géza tollából az érdekelt magyar közgazdasági körök tájékoztatására értékes tanulmány jelent meg a magyar ipari kivitel legtermészetesebb piacairól: a balkán államokról és pedig Jugoszláviáról, Romániáról, Bulgáriáról, Görögországról és Törökországról. A füzetet lapozgatva, megrendítően hat ránk Lengyel Gézának az a megállapítása, hogy a Balkán egész területére irányuló exportban a szomszédos Magyarország átlagban mindössze 2.5—3 százalékban van képviselve. Szinte hihetetlenül hangzik, de hivatalos statisztikai adatokkal bebizonyított tény, hogy például az 1925—27. években a közvetlenül mellettünk fekvő Jugoszláviába Ausztria, Csehszlovákia, Németország és Olaszország többszörösét exportálták a mi jugoszláviai bevitelünknek, sőt még a távoli Anglia exportja mögött is elmaradtunk. Nem sokat változtat a szomorú tényen az a körülmény sem, hogy az elmúlt esztendőben valamelyest javult az arány. Románia összbevitelének csupán 49r-a esik Magyarországra és a statisztikában erősen megelőz bennünket Németország, Csehszlovákia, Ausztria, sőt Olaszország és Jugoszlávia is. Körülbelül ugyazez a helyzet Bulgáriában is. Görögországba és Törökországba irányuló exportunk ezen államok összbevitelének 19'r-a alatt mozog. Gondolkozni kell tehát a helyzeten és a tanulmány a megoldást elsősorban az export célszerű szervezésében és a fuvardíj kiviteli tarifáink megfelelő mérséklésében látja. A Vámpolitikai Központ Lengyel Géza füzetének kiadásával nagy szolgálatot tett közgazdaságunknak és a magunk részéről csak őszintén kívánjuk, hogy fejtegetéseit az érdekelt körök eredményesen felhasználják. Ausztria külkereskedelmi forgalmában az elmúlt négy hónapban erősen aktivak voltunk. Ez a nagymértékű aktivitás biztató jelnek tekinthető, mert hiszen a mi tikkeinknek élénkebb tempójú kivitele tulajdonképen csak a jövő hónapokban kezdődik, úgy, hogy külkereskedelmi forgalmunk már a következő hónapokban is egészen biztosan jelentékenyen kedvezőbb képet fog mutatni. Hivatalos kimutatás szerint egyébként Ausztria külkereskedelmi forgalma 1929 január 1-től 1929 április 30-ig az egyes államokra felosztva a következőképen alakult: Behozatal Kivitel millió schilling Németország . . . . ... 21G.1 104.8 Csehország 177.9 86.8 Lengyelország 98.3 35.9 Magyarország 84.9 53.1 Kszakamerika . . . . . 66.6 20.5 Svájc 46.4 39.8 Románia 36.2 33.6 Anglia . . . , 35.3 27.— Jugoszlávia . 35.1 47.2 Olaszország 32.8 58.2 Helyzetünk kedvező volta annál örvendetesebb jelenség, mert ugyanakkor Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia ausztriai exportja elég tekintélyes mértékben ősökként. A bevitel emelkedését csak Németországnál, Magyarországnál és Lengyelországnál konstatálhatjuk. Ránk nézve a hivatalos kimutatásból egy további kedvező tünet is megállapítható éspedig az, hogy nagyobb exportunkkal szemben Ausztriából való behozatalunk csökkent. Franciaország is berukkolt az erősen passzív külkereskedelmi mérlegű államok sorába. A folyó év első három hónapjáról megjelent kimutatás szerint a bevitel 20.413 millió frank, a kivitel ezzel szemben csupán 16.419 millió frank volt. A bevitel tehát 2.859 milho frankkal felülmúlja, a kivitel pedig 628 millió frankkal alatta marad az előző év hasonló időszaka bevitelének, illetve k n-it el ének. LAPTULAJDONOS : MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG " F«M*i kiadó : EÖTTEVÉNYI OLIVÉR Szervezési igazgatók: Ilenczfalvi SZÁSZ ÖDÖN és Nemesrétyi dr. SZÉKELY MIKLÓS Hellas Irodalmi, Nyomdai és Irodaszerkereskedelmi R.-T. Budapest, V., Sziget-u. 25. (Felelős: Kovács Mátyás igazgató.)