Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - A Népszövetségi Ligák madridi ülésezése

Magyar Külpolitika • 10 • 14. szám A béke galambja. Ameddig a galamb nem változtatja meg fészkét, a világ hiába várja íz általános világbéke tojását. (Bojinov, La Bulgarie.) éppen akkor, 19-én volt Barcelonában, amikor a mi ülésszakunk megnyílt. A spanyol népszövetségi ligák vezérkara, élén Gimeno v. spanyol külügyminiszterrel és a fáradhatatlan Elioretta professzor, v. képviselővel s nejével, igazán feledhetetlenül kedvessé tette azokat az órákat, amelyeket az ülések egymásutánja szabadon hagyott számunkra. A bizottsági üléseken való részvételünket delegációnk vezetője a következőképen osztotta be: h Propaganda- és oktatási bizottságban Pékár Gyula (aki ott elnökölt is); 2. Nemzetközijogi és politikai bizottságban Eöttevényi Olivér (itt tárgyalták a revízió kérdését érintő 19. §. ügyét); 3. Gazdasági bizottságban Paikert Alajos (akinek egy javaslata tárgyalásra is került Madridban); 4. Kisebbségi bizottságban e sorok írója. A bizottsági ülések igen látogatottak, igen érdekesek voltak. Némelyikük ugyancsak belenyúlt a késő éjjeli órákba. De előre lehetett látni, hogy a szabálytól eltérően, a teljes ülésen fognak elhangzani a fő szónoklatok. így is volt. Itt beszélt Jouvenel és Lord Róbert Cecil a 19. §. kérdése tárgyában, itt hangzottak el a nagyhatalmak országaiból jött delegációk részéről a lefegyverzés ügyében a beszédek, elsősorban a német von Rheinbaben beszéde; itt mondta el Pékár Gyula beszédjét a kisebbségi kérdésben. Magasnivójú, kategorikus beszédek voltak ezek mind, amelyekből a figyelő világosan kivehette az egyes képviselt népek gondolkozását az adott tárgyban. Az elmondottak annyira átgondoltak, befejezettek voltak, hogy a kevésbbé érdekelt népek nem is akarták felszólalásukkal gyengíteni a főszónoklatok jelentőségét. Sajnálattal kellett látnunk, hogy a kisebbségi kérdésben a lengyel és olasz vezetődelegátusok, Stronski és Giannini, nem jártak el most sem a magyar álláspontnak kedvezően, órákig támadták Sir Willonghby Diokinsont és Ruyssent, hogy a kisebbségi ügyekben a Nemzetek Szövetségéhez, illetve a most tárgyalás alatt álló hivatalos kisebbségi tárgyalásokhoz megküldték a mi tárgyalásaink eredményét. Giannini egyenesen hatalommal való visszaélésnek nevezte az anyag elküldését, amit én a felszólalásomban éppen ellenkezőleg, az elmulaszthatatlan kötelesség helyes teljesítésének jelöltem meg. Marburg volt amerikai nagykövet felszólalása végül a mi javunkra döntötte el az ügyet, amennyiben erélyes felhívására bizalmat és köszönetet szavaztak a támadottaknak. Keresztül volt így az is vihető, hogy a hivatalos, most júniusban ülésező Népszövetségi Tanács kisebbségi tevékenységének tárgyalására október helyett augusztus utolsó napjaiban, tehát a szeptemberi népszövetségi Assemblée-t megelőzően hívhassa össze Sir Willonghby Dickinson Genfbe, a mi kisebbségi bizottsági ülésünket. A 19. §. tárgyalása a teljes ülésen érdekfeszítően a figyelem központjában állt. Tudvalevőleg Lord Róbert Cecil a paktum 19 §-át szeretné műkö désbe hozni, ami persze nem jelentené az azonnali revíziót, de épp úgy megindítaná a gondolatok mozgását, aminthogy/a kisebbségi s lefegyverzési ügyek állandó napirenden tartása, ha lassan is, de közelebb viszi a kérdést az igazság útjához. Lord Róbert Cecil fejtegetésében a franciák a békeszerződések veszélyeztetését látták. Nem kisebb tényezőt, mint de Jouvenel-t küldték ki Madridba, aki felszólalásával, minden ékesszólása és tekintélye ellenére, ha szavazásra kerül a sor, kisebbségben maradt volna; azonban Lord Róbert Cecil az eddigi munkája eredményét nem karta kitenni a szavazás esélyének és a szavazásra szervezkedő teljes ülés meglepetésére maga kérte az ügy elnapolását. Végeredményben helyes lelhet a számítása. A további tárgyalás és vita fontosabb lehet, mint egy elfogadott javaslat, amelyről esetleg senki se beszél többé. A 19. §. tehát ismét a napirenden lesz. A kisebbségi kérdésekben voltaképpen az Unió most várakozási állásponton van. Várja, hogy mit hoz a júniusi hivatalos Nemzetek Szövetsége tanácsi ülése. Lényegi tárgyalás tehát Madridban nem igen volt. Formai volt a Stronski—Giannini roham. Nehezen volt beilleszthető így Pékár Gyula felszólalása, mert a javaslatot el kívánta fogadni, de egyben képét akarta adni a kisehbségek szenvedésének. Annál nagyobb az érdeme így, hogy célját el tudta érni. Több oldalról igyekeztek is szónoklatát megakadályozni vagy félbeszakítani, azonban sikertelenül, ami részben a madridi ülésszak pártatlan elnökének, gróf Bernstorffnak is köszönhető. Pékár Gyula éles felszólalása helyes, dicséretes volt. Köszöntjük is azért, hogy szakított a múlt egy-két évalatti diplomatikus előzékenységünkkel a kisebbségi kérdésben. Beszédének főérdeme, hogy a többségi államok küldöttei nagyon nyugtalanok és elégedetlenek voltak. Pékár beszédéhez hasonló hatást ért el von Rheinbaben, a németek főf áj dalmának ecsetelésével, a lefegyverzés elamerikázásának plasztikus bemutatásával. A jövő évi konferencia ügye még függ. Voltaképpen egyedül Budapest meghívása feküdt eredetileg az elnökség asztalán. A franciák azonban meglepetésszerűig Párist vetették fel, tekintettel arra, hogy a Népszövetség tízéves fennállása a jövő évben lesz ünneplendő. Miután elvben Budapest hallgatólagosan rég el volt fogadva, a magyar delegáció meg-