Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - A német jóvátétel végleges rendezése

1929 5 Junius 8 vételével, egyhangú megállapodásra jutottak s nem kétséges, hogy a szakértők megegyezését követni fogja a kormányok megegyezése is. A szakértők megegyezésének (az ú. n. Joungtervezetnek) részletei még nem ismeretesek, meg kell várni a készülő jelentést, hogy a részletekről véleményt mondhassunk. Abból a képből, ami eddig kialakult, mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a megegyezéssel, ha nem is teljesen a várakozásának megfelelően, de lényegileg mindkét fél elérte a célját. Mi volt ez a cél voltaképen? A küzdelem során egyaránt hallottuk úgy német, mint francia részről, hogy baj, ha nem jön létre megegyezés, legfeljebb visszatérnek a Dawes-tervhez. A franciák azt hangoztatták, hogy őket kielégíti a Dawes-terv, mert hiszen az egész rendesen funkcionál és legalább évi 2500 millió aranymárkás annuitást biztosít a szövetségeseknek; a németek azzal érveltek, hogy a Dawes-tervtransfertvédelmi, klauzulája biztosítja, hogy az átutalások nem veszélyeztethetik a német márka stabilitását, másszóval, hogy mihelyt a márka stabilitása veszélyeztetve látszanék, az átutalásokat be kellene szüntetni, ami szerintük rövidesen be is kellett volna, hogy következzék. E taktikai célú kijelentésekkel szemben bizonyos az, hogy eltekintve azoktól a közvetlen politikai érdekektől, amelyek a reparációs kérdés végleges rendezéséhez fűződnek s amelyek közt nem utolsó helyen áll a Rajnavidék kiürítése és eltekintve attól a távolabbi perspektíva szempontjából fel nem becsülhető fontosságú körülménytől, hogy Németország önként vállalja, amit eddig csak reákényszerítettek, Németország és volt ellenségei között valóságos gazdasági Locarno létrejöttét jelenti: a közvetlen gazdasági és pénzügyi érdekek szempontjából is feltétlen érdeke volt Franciaországnak és szövetségeseinek, hogy az eddig tisztán politikai jellegű adósságnak legalább egy jelentékeny része politikai adottságoktól, átutalási-védelemtől s minden egyéb feltételtől függetlenített, mobilizálható kommerciális adóssággá alakuljon át, s feltétlen érdeke volt Németországnak, hogy a transfert-klauzula részleges feláldozása s az adósság egy részének kommercializálása révén egyrészt megszabaduljon a gazdasági kontrolitól, másrészt engedményt kapjon az annuitások összegének megállapításánál. Az eddig elmondottakból következik, hogy a rendezés súlypontját a reparációs adósságnak két részre: egy átutalási védelemben részesülő és egy ily védelemben nem részesülő, más szavakkal egy politikai és egy kommerciális részre történt megosztásában kell megjelölnünk. Az adósság politikai része elegendő arra, hogy 58 éven át teljesen fedezze a szövetségeseknek egymás között fennálló adósságait. Hogy a német valuta stabilitásának védelme céljából erre az adósságrészre nézve fenntartott transfert-klauzula mily mérvben és mimódon nyerhet alkalmazást, arra vonatkozólag a részletes adatokat majd csak a szakértők jelentéséből fogjuk megtudni. A jóvátétel ama része, ame^ az okozott károk tulaj donképeni megtérítését képviseli és amely csak az első 37 év annuitásaiban foglaltatik benne, évi 660 millió aranymárkát tesz ki, nem részesül transfert-védelerniben, feltétlen és ennek folytán szabadon mobilizálható. Az egész reparáció 36 Vó milliárd összegű jelenlegi értékéből a védelemben részesülő rész kb. 26 milliárdot, a védelemben nem részesülő, mobilizálható rész kb. IOV2 milliárdot reprezentál. A védelemben nem részesülő rész magában foglalja a 800 milliós Dawes-kölcsön szolgálatára szükséges összegeket is. A fizetési módozatok úgy vannak megállapítva, hogy az annuitások összege pontosan megfeleljen a szövetségesek egymásközti tartozásaiból kifolyólag fizetendő annuitásoknak, amihez az első 37 évben a fentemlített évi 660 millió márkás feltétlen adósságrész járul. E konstrukció folytán a német birodalom terhei a most következő években jelentékenyen kisebbek lesznek, mint a Dawes-regime eddigi éveiben: 1930—31-ben összesen 1708 milliót tesznek ki, hogy 10 év alatt 1995 millióra, azután a következő 17 évben fokozatosan 2400 millióra emelkedjenek. A megerősödésre szoruló német közgazdaság számára ez nem lekicsinyellhető előnyt jelent. Az annuitásoknak a szövetségesek között való felosztására a szakértői értekezlet ugyancsak új tervezetet dolgozott ki, amely a spai felosztási kulcsot bizonyos fokig módosítja. Emlékezetes az az ellenhatás, amit az új felosztási kulcs megállapítása különösen angol oldalon keltett. Részleteiben a felosztási terv nem ismeretes még, csak annyi tekinthető bizonyosnak, hogy Anglia 23%-os részesedése Olaszország eddig 10%-os részesedése javára csökkenni fog, s Franciaország quótája változatlanul 52% marad. Hogy mit jelent ez a részesedés pl. a francia költségvetés szempontjából, arra jelemzéskép megemlítjük, hogy a mobil izáliható jóvátételből Franciaországra eső rész 5%-os kamatozás mellett ez ország belső adósságának 50 milliárd frankkal, kb. tehát Vr> részszel való csökkentésére nyújt fedezetet azután, hogy Grandi sajátkezű névaláírással ellátott fényképe, melyet Pékár Gyulának ajándékozott római előadása ntáv i