Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 13. szám - Nagynémetek és nagycsekek

1929 • 15 • Június 1 A csetnikek • HÍREK • A

Magyar Külpolitika legutóbbi száma részletesen ismertette azt a terrorszervezetet, melyet csetnik néven tenyészt ki a belgrádi kormány a határszéleken, a szomszédok elleni jövendő offenzivákra készülődvén. Virginio Gajda, aki a Giornale d'Italiában leleplezte ezeket a készülődéseket, a belgrádi cáfolatra újabb cikkekben, újabb bizonyítékokat közöl. Fentartja eddigi állításait s azután idézi a délszláv katonai szabályzat egyes pontjait, amelyek háború esetén kisebb csoportok harcmodorát írják elő. Kimutatja a szövegből, hogy ezek a pontozatok irreguláris csapatokra, vagyis a csetnikekre vonatkozik. Hogy most komitácsi helyett más nevet kaptak, az nem változtat a lényegen. Ezek a pontok megszabják a komitácsiknak részletesen teendőiket ellenséges földön: vasúti állomások és vasúti vonalak felrobbantása, gyújtogatás, rablás, a határmenti lakosság közt kémszervezet létesítése, valamint megfelelő lesőheiyek kijelölése. Az utóbbi két teendő már béke idejére szól. Ilyen utasításokat reguláris, felelős hadseregnek nem lehet adni, még ha belgrádi vezetés alatt van is az a hadsereg. A szerb abszolutizmus tehát, a békében is határmenti szervezeteket tart fenn fegyverben s ha ezek eltartása nincsen is a költségvetésben felvéve, mégis a kormány költségén élnek. Szerbiában rendes dolog egyébként is, hogy még a tisztviselőknek hatalmas kategóriája is költségvetésileg ki nem mutatott állásokban helyezkedik el és a költségvetésben fel nem tüntetett tételekben húzza fizetését. A délszláv államnak 270.000 költségvetésileg rendszeresített állami alkalmazottja van, de külön 50.000 főnyi állami alkalmazott személyzet csak úgy kapja fizetését, hogy külön meg nem nevezett, illetőleg nem részletezett célra időnkint nagyobb hitelt vesz igénybe a kormány. 50.000 ember maga is már tekintélyes számú hadsereg s ha ezek állását nem lehet a költségvetésben feltüntetni, bizonyosan meg van az oka ennek a titkolózásnak. Valószínűleg a csetnikek tekintélyes része is ezeknek az állami hiteleknek terhére „hivatalnokoskodik". Gajda hivatkozik a belgrádi sajtóban a komitácsi-egyesületek kongresszusáról megjelent hírekre is. Szó van ezekben Petyanac Kosztárói, az ószerbiai szervezett bandák vezetőiről. Ismert bandaszervezet az Orjuna is, melynek neve alatt szintén komitácsi szervezetek garázdálkodnak az olasz határon. A kongresszuson Atyimovics Milán felszólalásában azt követelte, hogy a fiatalságot komitácsi-szellemben neveljék, mert a komitácsi szervezetek véres könyve még nincsen befejezve, a fiataloknak még új lapokat kell hozzáfűzni és új áldozatoknak kell esniök. A békeszerződések kiszolgáltatták a népeket azoknak, akik gyűlölik őket s ugyanakkor gazdasági erőforrásaikat elragadták tőlük és másoknak adták. Feltétlenül bizonyos, hogy harag és keserűség vagy éppen kétségbeesés lesz ennek az eljárásnak a következménye. Meglehet, hogy évek fognak elmúlni, míg az elnyomott népek képesek lesznek lerázni az igát, de amily bizonyos, hogy az éjszaka után a nappal következik, olyan bizonyos, hogy eljön az az idő, amikor az iga lerázása céljából minden erejüket meg fogják feszíteni. (Lansing Róbert memorandumából) Az Ismeretlen Katona Irta: DRUCKER GYÖRGY nemzeti kegyelet régi tartozását rótta le: felavatták a magyar hősök emlékkövét. Mi ezúttal is a külpolitikát nézzük s keresvekutatjuk azokat a szálakat, amelyek az egyetemes egészet a részek békés fejlődése érdekében összefonhatják. Ma európaszerte, sőt a tengeren túl is, úgyszólván valamennyi metropolisban megilletődve látjuk az elesettek millióinak méltó emlékét, örök figyelmeztetésül arra, ami megtörtént, illetőleg aminek nem lett volna szabad bekövetkeznie. Mert hasonló katasztrófának nem szabad többé az emberiségre zúdulnia! Nem az anyagi értékek tönkretételét sajnáljuk, mert azok emberi munkával ismét pótolhatók. Elesett testvéreinkért ejtett könyeinket is talán má.r felszárította az idő s a gyászt a kegyelet váltotta fel. De itt mindennél nagyobb érték pusztulásáról van szó: az emberi szolidáritásban való hit rendült meg s vele az erkölcsi világrend! Ezt kell ma elsősorban és mindenekelőtt helyreállítanunk! E tekintetben azonban, sajnos, okunk van peszszimizmusra. Körülnézve a nagyvilágban, mindenütt lázas készülődést tapasztalhatunk, lázasabbat, mint aminő volt a nagy háborút megelőző években. Fegyverkeznek! Azok a gyönyörű intézmények pedig, amelyeket a világháborút lezáró okmányok éppen a tartós béke és együttműködés érdekében létesítettek, mindezideig semmit, de semmit sem tudtak elérni. Az egészségügyi és forgalmi kérdések rendezése, rabszolgakereskedelem, ópiumcsempészet és alkoholelleni küzdelem, szétosztott gyarmatok közigazgatása, nemzetközi megállapodások beiktatása, stb. foglalkoztatják ma e nemzetközi szerveket. Kétségtelenül hasznos tevékenységek, de mit használnak az emberiségnek, ha az eredendő bajhoz, az államok fegyveres versengéséhez, illető annak okaihoz nyúlni nem mernek. Erjedést takaró díszes tapasz mindez csupán! Vajha az elesett hőseinket jelképező névtelen sír fölött lebegő szellem biztosítaná a meggyötört népek nyugalmát, vezetőiket pedig kitartásra és jóindulatra biztatná! Apponyi Albert gróf Rómában Gróf Apponyi Albert május 26-án reggel leányával, Mária grófnővel, Rómába érkezett. A vasúti állomáson a kvirináli és vatikáni magyar követség tagjai, Hory András és Barcza György követek vezetésével, fogadták. Üdvözlésére megjelentek még gróf San Martino és Valii tanár az OlaszMagyar Egyesület részéről, Chartel titkár a külügyminisztérium képviseletében, a római magyar egylet alelnöke, aki a grófnőnek hatalmas csokrot nyújtott át, Tóth Tihamér igazgatóval élükön a római magyar akadémia tanárai és növendékei, a Collegium Germanicum kispapjai és a magyar kolónia számos tagja. Gróf Apponyi Albertet perrónralépésekor lelkesen éljenezték. Délben gróf Apponyi Hory követ dejeunerjén vett részt, délután pedig lakásán fogadta az újságírókat, akiknek hosszasan nyilatkozott. Hétfőn délután Mussolini háromnegyed óra hosszat tartó kihallgatáson fogadta gróf Apponyi Albertet.