Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 12. szám - A német kisebbségi indítvány

1929 Május 25 De nemcsak a kormány mér ennyire két mér­tékkel, hanem a magvar őslakossággal szemben any­nvira ellenséges s a kisebbségi jogokról hallani sem akaró román társadalom is a legkorszerűbb eszmé­ket hirdeti, mihelyt külföldi román kisebbségekről van- szó,, Élénk példa erre a Grand Romanesc társa­dalmi egyesület működése, illetőleg a működését irányzó alapszabályok, melyeket most fogadtattak el a már évekkel ezelőtt megalakult, de közben elszu­nyadt társaság újraalakításakor. Az alapszabály 2. §-a az egyesület célját következőleg állapítja meg: „A társaságnak az a célja, hogy a román királyság ha­tárain kívül élő románokkal a román beszéd, a román hit és a román kultúra kötelékeit őrizze, őket az elnemzetlenítéstől megvédje és hogy a nemzetnek újra megmentse azokat a bár­hol is található rornán utódokat, akiket már elnemzetlení­tettek". A 3. §. felsorolja, hogy ezt a célt az egyesület miféle eszközökkel akarja elérni: ,,a) alapot teremt, melyből a románok számára iskolá­kat, templomokat és könyvtárakat alapít és tanulmányi ösz­töndíjakat ad ki. b) Megkönnyíteni igyekszik, hogy a külföldi román ifjak tanulmányaikat Romániában végezhessék el és azok be­fejeztével országukba visszatérhessenek. c) Kirándulásokat szervez külföldi és belföldi románok számára, hogy a kölcsönös megismerést megindítsa és elő­mozdítsa. d) Tanulmányozó osztályt alapít, mely vizsgálat tár­gyává teszi más országok románjainak helyzetét, különös te­kintettel a kisebbségeknek az új szerződések szerinti jogaira s aztán a nemzetközi kongresszusok számára emlékiratokat készít el ezekről a kérdésekről. e) Folyóiratot ad ki, hogy a román közvéleményt felvi­lágosítsa mindazokról a problémákról, melyek a bárhol is ta­lálható románok nemzeti létének megőrzésével és nyelvük fenmaradásával összefüggnek". Egy további szakasz kimondja, hogy a Graiul Romanesc egyesület felveszi az érintkezést mindazokkal a szervezetekkel, melyek „hasonló célokért küzdenek" s igyekezni fog saját moz­galmát az egyetemes akció szempontjainak alárendelni. Csak az a csodálatos, hogy az a román társada­lom, mely ennyire számontartja a maga külföldi faj­rokonait, rögtön irredentát kiált és az európai béke veszélyeztetését látja, ha a magyar társadalom va­laha csak emlegetni is meri az erdélyi magyarsággal való kultúregységét. A német kisebbségi indítvány Á prilis 12-én nyújtotta be a német kormány a kisebbségi panaszok körüli eljárás reformjára vonatkozó indítványát a Népszövetség kiküldött hár­mas albizottságához. A memorandum Stresemann külügyminiszternek a Népszövetségi Tanács már­ciusi ülésén tartott fejtegetéseiből indul ki, amikor tudvalevőleg Stresemann követelte a Népszövetség kisebbségi garancia-kötelezettsége fogalmának és terjedelmének és'az elvi kérdésnek a tisztázását. Az egész kisebbségi kérdés az ő felszólalása alapján ke­rül most napirendre és Stresemann akkori felszóla­lását részletes emlékirattá kibővítve nyújtotta most be. Az emlékirat fejtegetései így újat nem is tartal­maznak, inkább megvilágítják és kiegészítik a né­met kancellár márciusi felszólalását. Az emlékirat első része a kisebbségi szerződések kelet­kezésének történetére és a népszövetségi tanács első határo­zataira való utalással jellemzi a kisebbségi védelemnek újon­nan megteremtett rendszerét. A második rész azt a kérdést vizsgálja, hogyan tudna a népszövetség eleget tenni a kisebbségek helyzetének általá­nos ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségének. Az emlékirat azt kívánja, hogy az eddigi rendszertelen ellenőrzést most szervezzék meg. E célból külön kisebbségi bizottságot kell létesíteni, amelynek az lenne a feladata, hogy a kisebbségek helyzetére vonatkozóan minél teljesebb anyagot gyűjtsön össze, tisztázza az elvi kérdéseket, vegye át az esetleges kez­deményezéseket és továbbítsa észrevételeit a népszövetség rendes fórumainak. A német emlékirat ezután a következőkben foglalja ösz­sze az egyes petíciók kezelésének tökéletesítésére irányuló német javaslatokat: a hármasbizottság munkálatainak ered­ményér* közölni kell a tanács egyes tagjaival, nagyobb nyil­vánosságot kell biztosítani az egész eljárásnak, hogy a kisebbségek tudomást szerezzenek peticiójuk sorsáról, a bi­zottságnak meg kell adni azt a jogot, hogy a kisebbségektől kiegészítő felvilágosításokat kérhessen és meg kell szüntetni azt az eddig követett eljárást, hogy a bizottságok összeállí­tásánál egyes nemzetek képviselőit mellőzték. Á német kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy kezdeményezésének motívumai a kanadai delegátus javasla­taiban is bennfoglaltatnak. Az emlékirat végül azzal az ellenvetéssel száll szembe, hogy a kisebbségi szerződésekkel és errevonatkozó nyilatkozatokkal kötelezett államok e szer­ződéseken túlmenően új kötelezettségeket már nem vállalhat­nak. Hangsúlyozza az emlékírat, hogy a német indítványok­nak kezdettől fogva semmi más célja sem volt, mint az, hogy a most érvényes anyagi jog keretén belül megreformálják a népszövetségnek a kisebbségek védelme terén kifejtett tevé­kenységét. A német kormány remélni szeretné, hogy tisztán a formális szempontok nem fogják meggátolni valóban cél­szerű reformok bevezetését és hogy megegyezés útján nem lesz nehéz megállapodásra jutni. Chamberlain, aki a szocialista Daily Herald szerint az elsők között lesz, akinek május végén búcsút kell mondania az angol parlamentnek, új foglalkozás után kénytelen nézni.

Next

/
Thumbnails
Contents